2. fejezet

     * Zoe szemszöge *

Még tegnap este beállítottam a telefonomat reggel 8-ra. Mikor lementem nem csalódtam. Már a lépcsőn lefele menet éreztem a frissen sült tojás,bacon illatát és a frissen facsart narancslé ízét a számban. Legalább ennyi megmaradt anyáékból. Mikor reggel felkeltem és lementem, pont ilyen reggelivel fogadtak és már annyira hozzászoktam, hogy e nélkül nem indul el a napom. Miután megreggeliztünk és gyorsan felkaptam magamra valami göncöt, elindultunk körülnézni a városba.
Megnéztük szerintem a létező összes nevezetességet, ( Szépművészeti Múzeum; Citadella; Hősök tere; Műcsarnok ; Papp László Budapest Sportaréna stb.), mire végeztünk délután négy óra volt és még mindig nem láttunk mindent, de már mennünk kellett a suliba, hogy még betudjak iratkozni és mihamarabb elkezdhessem. Mikor odaértünk a gimihez, csak úgy özönlöttek ki a diákok, majdnem elvesztem közöttük annyian voltak. A Mimiék (nagymamámék), mentek előre én meg elvesztem az iskola falai,termei között. Mindent megnéztem ami mellett elhaladtam, mikor végre odaértünk az igazgató irodájához. Bárdossy Lászlónak hívták. A nagyszüleim mindent megbeszéltek vele és nekem is tett fel pár kérdést az előző sulimmal kapcsolatban meg, hogy milyen az átlagom, sportolok e, mi érdekel, meg az ilyen szokásos kis piti kérdésekkel próbált beszéltetni egyre kevesebb sikerrel. Miután mindent elintéztünk, bemutatta a leendő osztályfőnökömet, Varga Balázst. Nagyon kedves,aranyos volt meg fiatal is. Körülbelül a 30-as évei elején járhat. Anyanyelvi szinten beszél angolul így úgy beszélgettünk mert én is tudok magyarul elég jól, de jobban szeretek az anyanyelvemen beszélni. Amíg az igazgató a továbbiakat megbeszélte a nagyszüleimmel, addig az osztályfőnök körbe vezetett a suliba, megmutatta az osztálytermet,tanárit,tornatermet meg minden olyan termet ami mellett elhaladtunk. Legalább egy órán keresztül sétálgathattunk a suliba amikor oda jöttek a Mimiék és mondták, hogy lassan menni kéne, mert holnap van az első napom és még be kell fejeznem a dalomat is. Emiatt elköszöntem az ofőtől, de ha nem lenne még dolgom akkor biztosan maradtam még volna. Elég jó társaság ez a Varga Balázs. Miután haza értünk, felmentem a szobámba, elővettem a gitárom és szövegíró kis könyvemet és számomra a külvilág megszűnt míg be nem fejeztem a dalt. Mikor készen lettem, gyorsan elrohantam megfürdeni, majd bekapcsoltam az iPadem, hogy vacsi közben tudjak beszélni még egy kicsit Sárival is.Majd aztán ilyen 10 óra körül el is aludtam.

1. fejezet

* Zoe története *

 Mielőtt beértünk volna Budapestre a nagyszüleim felkeltettek( George és Suzy). Miután meghaltak a szüleim, Londonból ide költöztünk Magyarországra. Még nem telt el fél év sem a szüleim halála óta, de mikor elveszítettem őket úgy éreztem, hogy nem maradt semmim. Lehet, hogy itt vannak a nagyszüleim akik amúgy nagyon lazák, de azért még sem olyan mint anya meg apa volt. Nagyon hiányoznak. Körülbelül négy hónapja lehetett, hogy épp kirándulni indultunk a közeli tóhoz és kiszaladt elénk egy állat az útra, és apa nem tehetett mást, félrerántotta a kormányt, bele egyenesen a tóba. Az autó elsüllyedt, a szüleim a helyszínen életüket veszítették, engem pedig azonnal kórházba kellett szállítani. Ha akár fél perccel is később érünk be a kórházba akkor nem éltem volna túl én sem. Az orvos így is csodának tartotta, hogy ennyi ideig kibírtam. A történtek után három hónapig pszichológushoz kellett járnom ott Angliába, és amikor éreztem, hogy oké most már helyre jövök , bementem egy hangszer boltba ahol régi bakelit lemezeket hallgattam és az ottani vásárlókat ahogy megpendítenek egy-egy húrt azt élvezet kedvéért. Mielőtt a nagyszüleim rávettek volna, hogy elszakadjak szülővárosomtól, Londontól, attól a helytől ahol mindig is biztonságban éreztem magamat kaptam egy gitárt. Mázlim volt mert isten tehetséggel áldott meg, ami az én esetemben a hangom volt és a sport iránti vonzalmam. Nagyon szépen tudtam énekelni és kiváló voltam a különböző sporttal kapcsolatos dolgokban is. Rengeteg versenyt nyertem meg mind a sportban mind a hangban. Mikor átléptük a határt és beértünk Magyarországra, igen meglepett amit láttam. Rengeteg szép hely van, de láttam olyat is ami szószerint nyomornegyed volt. Beértünk Budapestre. Azt hittem, hogy lehidalok. Késő este volt, és minden ki volt világítva. Annyira szép volt. Mikor odaértünk a nemrég vásárolt gyönyörű családi házunkhoz, bementem, rögtön felmentem az emeletre és felavattam az új szobámat. Miután kipakoltam, elővetten a laptopom és bejelentkeztem Skypera, amikor egyből hívott az ottani legjobb barátnőm Sári. Azonnal felvettem. Nem sokat beszéltünk, 20-30 percet, de elmeséltem neki, hogy milyen szép Pest meg meg is mutattam neki, mert a szobámból pont rá látni a városra, meg megmutattam neki az új szobámat is és elköszöntünk mert már elmúlt nálunk éjfél és másnapra azt terveztük, hogy megnézzük a várost meg beiratkozom az itteni suliba.