11.fejezet

Eltelt egy hónap ami alatt semmi különös nem történt, csak suliba jártunk,tanultunk,suli jártunk,tanultunk. Nagyon unalmas volt, de ma péntek van és holnap leszünk 1 hónaposak és még nem tudom, hogy mit adjak neki a közös pólónk mellé, de szerintem bekereteztetem az egyik képünket még mellé és azt adom neki. Időközben nagyon jóba lettem az egyik lánnyal, akit Marc Doráának hívnak, de mindenki csak Dórinak becézi...

 Ő lenne az.

...és vele mentem el megcsináltatni az ajándék 2. felét. Miután mindent elintéztünk elmentünk egy ilyen ajándék bolt féleségbe ahol vettünk csomagoló papírt meg öntapadós szalagfélét amit csak rátettünk a tetejére, hogy azért még is csak kinézzen valahogy (türkiz csomagoló papír és fekete szalag..ez ilyen Zoe designe). Mikor haza értünk becsomagoltuk és eldugtuk majd kiültünk a teraszra és zenéltünk. Ma itt aludt nálunk, hogy holnap itt lehessen amikor átadjuk az ajándékokat. Kíváncsi volt a fejemre, meg leginkább arra, hogy mit kapok. (de arra nem csak ő volt kíváncsi). Egész nap kint ültünk, hülyéskedtünk,énekeltünk jha meg próbáltam tanítgatni kicsit, hogy hogyan kell gitározni, de valami borzalmasan sikerült és csak röhögtünk. Szegény mamáék hurcolthatták ki nekünk egyfolytában az üdítőt,kaját meg mindent ami kellett. Már este 10-re rendesen sajnáltam őket. Már hajnali 1 lehetett amikor mindketten bealudtunk a teraszon. Reggel 10-kor keltettek minket a mamáék. gyorsan megreggeliztünk,letusoltunk,felkaptam valamit én is és Dóri is felvett valami lengébbet és összepakoltunk a teraszon amikor már majdnem 1 óra volt. Kettőre beszéltük meg, hogy ma átjön csak úgy. Azt nem tudja, hogy adni akarok neki valamit. Lehet el is felejtette, hogy ma vagyunk egy hónaposak. Huuuh akkor az nagyon ciki lesz. Miközben elméláztam arra ijedtem fel, hogy csörög a telefonom: ' Lacii '.

 - Igen?
 - Gyere ki az udvarra, mert valami nagy baj van. Siesss !!!! -mondta kétségbeesetten. Annyira siettem ahogyan csak tudtam. Nagyon megijesztett. Mikor kiértem csak úgy kapkodtam a levegő után, amikor féloldalasan elmosolyodott intett egyet és amibe a kezében volt kis távirányító a házimozihoz, bekapcsolta és megszólalt és nagyon nagyon régi dal, amit egy filmben hallottam először és nagyon megtetszett. Azóta az a kedvenc szerelmes dalom:

Amikor megszólalt a dalban az a mondat, hogy "Let Me In" füttyentett egyet és a háta mögötti dobozból egy kölyök Boxer ugrott ki és szaladt oda hozzám. Annyira aranyos volt.

 - Boldog egy hónapos fordulót kicsim! -jött oda és adott egy hosszú forró csókot.

 - Mi? Ez komoly? Neeeeem !!! Ezt nem fogadhatom el. Túl nagy ajándék és túl nagy felelősség.
 - Ő is ma egy hónapos. Ne rontsd el neki a szülinapját. -és nyomott még egy puszit a számra.
 - Kisfiú?
 - Igen.
 - Úristeeeen, de aranyos. Annyira köszönöm. -és szorosan magamhoz öleltem
 - Annyira szívesen. -mosolygott rám.
 - Mama, megtarthatom?
 - Igen szivem.
 - Különben nem kaptál volna butuska. -nyögte ki.
 - Mi? Te tudtál róla?
 - Igen. -mosolygott elégedetten.
 - Na, szép. Szövetkeztek a hátam mögött.
Annyira örültem ennek a kis vakarcsnak. A szüleim halála óta nem volt házi állatom és, hogy őszinte legyek nem is igazán akartam volna, mert az előző is elég nagy nyomot hagyott bennem. Úristeeeeen, van egy kiskutyám.
  - Neked is van ám egy kis meglepetésed. Bár nem ekkora, mint ez a kis szutyok, de remélem örülni fogsz neki. -adtam a kezébe az ajándékát.
  - Ez mennyire menő már szivem. Brilliáns elméd van. Ilyet én is néztem már, nagyon tetszenek az ehhez hasonló dolgok.
  - Tényleg tetszik? -vigyorogtam, mint a tejbe tök.
  - Nagyon. Tessék asszem ez a te részed. -dobta oda, hogy vegyem fel.
  - Nagyon menők vagyunk. Mr. and Mrs. Mickey Mouse. Szeretleek !
  - Van ám még ott valami.
  - Ohh. Tényleg.
Mikor kibontotta, könnybe lábadt a szeme. A megismerkedésünk első napján készült a kép, amikor idegen vezetőt játszott. Nem tudtam, hogy ilyen mély érzések kötik ehhez a képhez,naphoz.
  - Szeretlek! -mondta halkan,de tisztán érthetően, odahajolt és úgy csókolt meg, mint eddig soha. Én nem hittem, eddig a pillanatig abban ami a filmekben szokott ilyenkor történni (amikor fellibben a lány lába), de ez velem is megtörtént és akaratlanul. Tényleg ő az aki nekem kell, most már mindennél és mindenkinél jobban tudom és jobban érzem. Szeretem őt és ő is engem.