*Laci*
Épp léptem be a kapun, amikor egy hatalmas kiáltást hallottam. Zoe. Futottam ahogy csak tudtam. Mikor megláttam épp készült beleugrani a tóba, de ő a tó másik felén volt. Minden erőmmel futottam és sikerült megfognom a karját és magamhoz húznom. A lány reszketett, sírt minden baja volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, amikor megszólalt.
- Welcome to my life.
- Kicsim, mi történt? - kérdeztem,de nem akart válaszolni csak szorosabban hozzám bújt és csak sírt tovább, így az egyik kezem a háta alá tettem, a másikat a térdhajlatához, felemeltem és bevittem a házba, fel a szobájába. Totál kikészült szegény. Gyorsan odahívtam a nagyszüleit, de ők sem tudtak vele mit kezdeni. Míg elmentek hozni neki gyógyszert, megint megszólalt.
- Feküdj, ide mellém kérlek. -és már hullottak is a könnyek a szeméből.
Nem válaszoltam rá és nem is kérdeztem tőle semmit csak bebújtam mellé az ágyba, rám hajtotta a fejét és mire vissza értek a mamáék a gyógyszerrel Zoe már aludt. Nagy túlzás, hogy aludt, ugyanis óránként felriadt és kiabált. Próbáltam csitítani, újra elaludt, majd megint forgolódott és kiabált majd felriadt. Egész éjszaka ezt játszottuk. A végén ilyen, hajnali 4 óra fele inkább már bekapcsoltam a tv-t és egész éjjel nem aludtam csak, hogy ha megint felriad én is ébren legyek és tegyek valamit. Az éjszakánk tehát elég kemény volt. Olyan reggel 6 fele eltudtam aludni, utána már nem voltak rémálmai és egészen délután 3-4 óráig fel se keltem. Mikor felébredtem, Zoe még mindig ugyanúgy, ugyanabban a pozícióban feküdt mellettem, mint amikor elaludtam, gondoltam felkeltem, de inkább nem tettem. Én is még elég fáradt voltam elég hamar visszaaludtam. Valamikor este Zoe keltett fel. Olyan volt, mint egy zombie. Semmi ereje nem volt.
- Kicsim, szent isten, jól vagy?
- Persze, miért ne lennék?
- Mi volt tegnap? -ennek hallatán lefagyott a mosoly az arcáról és lehajtotta a fejét.
- Semmi.
- Zoe, kérlek.
- Hagyjuk ezt jó? -emelte fel a hangját és bement a fürdőbe, de elfelejtette bezárni az ajtót. Halkan bementem és gyorsan hátulról megöleltem. Ugrott egy kisebbet, de aztán hagyta. Pár perccel később pedig megfordult, a szemembe nézett, adott egy csókot és sóhajtott egyet, majd a pólója alól elővett egy nyakláncot és a kezembe tette ..
- Tegnap tudtam meg, hogy amikor volt a baleset, nem ketten haltak meg abban az autóban hanem hárman. A nyakláncon az N betű jelöli a Noah nevet, ha kinyitod akkor pedig ott van az anyukám és az apukám. Anyának két hónap volt hátra, mikor balesetet szenvedtünk. A kisöcsém anyám hasában halt meg azon a napon.
Igazából nem tudtam és nem is akartam mit mondani rá mert eléggé durva ez így. Persze én megértem, hogy Zoe-t ez sokkolja, hisz kit nem, de azért ami tegnap volt az már durva. Ezért csak megfogtam mutató ujjammal az állát és így kicsit feljebb tudtam hajtani fejét. Mélyen a szemébe néztem majd megcsókoltam a homlokát és szorosan magamhoz öleltem. Elmentünk tusolni, miután én is végeztem a fürdéssel, Zoe már pizsiben volt az ágyban és a nyakában lévő nyakláncot vizsgálta, miközben fülhallgatóval az egyik kedvenc dalát hallgatta, annyira hangosan, hogy még én is hallottam 5 méterrel messzebbről. Bementem mellé az ágyba és csak oda kucorodott és rám hajtotta fejét tovább hallgatva a dalt és még mindig az N betűt nézte a nyaklánc felszínén, majd elaludt. Nagyon sajnáltam. Nem tudtam nézni, hogy ennyire szomorú ezért kitaláltam neki valamit másnapra, gondoltam meglepem egy kicsit. a többiek úgy is azt tervezték, hogy medencéznek egyet, így akkor lelépünk 2 órára.
Épp léptem be a kapun, amikor egy hatalmas kiáltást hallottam. Zoe. Futottam ahogy csak tudtam. Mikor megláttam épp készült beleugrani a tóba, de ő a tó másik felén volt. Minden erőmmel futottam és sikerült megfognom a karját és magamhoz húznom. A lány reszketett, sírt minden baja volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, amikor megszólalt.
- Welcome to my life.
- Kicsim, mi történt? - kérdeztem,de nem akart válaszolni csak szorosabban hozzám bújt és csak sírt tovább, így az egyik kezem a háta alá tettem, a másikat a térdhajlatához, felemeltem és bevittem a házba, fel a szobájába. Totál kikészült szegény. Gyorsan odahívtam a nagyszüleit, de ők sem tudtak vele mit kezdeni. Míg elmentek hozni neki gyógyszert, megint megszólalt.
- Feküdj, ide mellém kérlek. -és már hullottak is a könnyek a szeméből.
Nem válaszoltam rá és nem is kérdeztem tőle semmit csak bebújtam mellé az ágyba, rám hajtotta a fejét és mire vissza értek a mamáék a gyógyszerrel Zoe már aludt. Nagy túlzás, hogy aludt, ugyanis óránként felriadt és kiabált. Próbáltam csitítani, újra elaludt, majd megint forgolódott és kiabált majd felriadt. Egész éjszaka ezt játszottuk. A végén ilyen, hajnali 4 óra fele inkább már bekapcsoltam a tv-t és egész éjjel nem aludtam csak, hogy ha megint felriad én is ébren legyek és tegyek valamit. Az éjszakánk tehát elég kemény volt. Olyan reggel 6 fele eltudtam aludni, utána már nem voltak rémálmai és egészen délután 3-4 óráig fel se keltem. Mikor felébredtem, Zoe még mindig ugyanúgy, ugyanabban a pozícióban feküdt mellettem, mint amikor elaludtam, gondoltam felkeltem, de inkább nem tettem. Én is még elég fáradt voltam elég hamar visszaaludtam. Valamikor este Zoe keltett fel. Olyan volt, mint egy zombie. Semmi ereje nem volt.
- Kicsim, szent isten, jól vagy?
- Persze, miért ne lennék?
- Mi volt tegnap? -ennek hallatán lefagyott a mosoly az arcáról és lehajtotta a fejét.
- Semmi.
- Zoe, kérlek.
- Hagyjuk ezt jó? -emelte fel a hangját és bement a fürdőbe, de elfelejtette bezárni az ajtót. Halkan bementem és gyorsan hátulról megöleltem. Ugrott egy kisebbet, de aztán hagyta. Pár perccel később pedig megfordult, a szemembe nézett, adott egy csókot és sóhajtott egyet, majd a pólója alól elővett egy nyakláncot és a kezembe tette ..
- Tegnap tudtam meg, hogy amikor volt a baleset, nem ketten haltak meg abban az autóban hanem hárman. A nyakláncon az N betű jelöli a Noah nevet, ha kinyitod akkor pedig ott van az anyukám és az apukám. Anyának két hónap volt hátra, mikor balesetet szenvedtünk. A kisöcsém anyám hasában halt meg azon a napon.
Igazából nem tudtam és nem is akartam mit mondani rá mert eléggé durva ez így. Persze én megértem, hogy Zoe-t ez sokkolja, hisz kit nem, de azért ami tegnap volt az már durva. Ezért csak megfogtam mutató ujjammal az állát és így kicsit feljebb tudtam hajtani fejét. Mélyen a szemébe néztem majd megcsókoltam a homlokát és szorosan magamhoz öleltem. Elmentünk tusolni, miután én is végeztem a fürdéssel, Zoe már pizsiben volt az ágyban és a nyakában lévő nyakláncot vizsgálta, miközben fülhallgatóval az egyik kedvenc dalát hallgatta, annyira hangosan, hogy még én is hallottam 5 méterrel messzebbről. Bementem mellé az ágyba és csak oda kucorodott és rám hajtotta fejét tovább hallgatva a dalt és még mindig az N betűt nézte a nyaklánc felszínén, majd elaludt. Nagyon sajnáltam. Nem tudtam nézni, hogy ennyire szomorú ezért kitaláltam neki valamit másnapra, gondoltam meglepem egy kicsit. a többiek úgy is azt tervezték, hogy medencéznek egyet, így akkor lelépünk 2 órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése