A fiúk előbb fent voltak, mint mi és úgy gondolták, hogy felébresztenek minket. Na már most náluk ezt úgy kell elképzelni, hogy a telefont rácsatlakoztatták a TV-re, maximumra felnyomták a hangerőt és betették nekünk Pixa ft. Kis Grófo - Bulibáró c. nótáját, pont a megmixelt résznél és hát had ne mondjam, hogy annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról rá a Lillára, a Lilla oldalba rúgta a Kittit, a Kitti leütötte az Esztert, az Eszter meg szép nőiesen belesikított a Dóri fülébe a Dóri drága meg engem hitt az Eszternek és ledobott egy párnával. A fiúk meg csak szakadtak a röhögéstől. Aztán nagy nehezen feltápászkodtunk, én betettem egy mixet. A lányok közbe már érdekes helyzetekben csüngtek a fiúkon. Gondoltam én kimaradok a buliból ezért inkább bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, lezuhanyoztam,felöltöztem meg minden ilyesmi. Olyan 1 fele el is indultunk. Mindent megmutattunk a srácoknak. Haza fele, egy ismerős arcba botlottam (Jake).
- Sziaa Z.
- J, hát te?
- Ezt nekem kéne kérdeznem.Hogy hogy vissza jöttél?-majd megölelt
- A barátaimat hoztam el.Megmutatom nekik a várost tudood. -mutattam a mögöttem lévő társaságra.
- Jhaa, már mindent értek. És mikor lépsz újra pályára?
- Ma 6-kor?
- Nagyszerű. Mi ott leszünk a többiekkel.
- Remélem is. -és ezzel elköszöntünk egymástól.
*Miközben Zoe és Jake beszélgetett*
- Hékás, ő meg kicsoda?
- Jha igen, ti nem is tudjátok. Ők így JZ. Régen mindig izzott köztük a levegő, ahogy most sincs másképp. Már megbocsáss Laci. De úgy látom találkozót beszéltek meg, szóval Zoe este elmegy otthonról, ha kíváncsiak vagyok rá hova megy akkor gyertek velem, de ő erről nem tudhat, mert akkor nem menne el.Oké?
- Huuuh ez király. Bízhatsz bennünk.
*vége*
- Bocsi srácok. Mehetünk?
- Pesze.
- Hey Z, Ki volt ez a srác?
- Egy régi ismerős.
Mikor haza értek, már délután négy óra volt, így Zoe gyorsan elment megint letusolt majd átöltözött valami kényelmesebb cuccba.
- Srácok, ne haragudjatok, de nekem most el kell mennem. Majd jövök.
- Oké, menj csak. Mi elleszünk. - mondta Will.
- Rendben. -végül egy nagy zacskóval a kezében távozott. (a többiek pedig utána mentek Willel az élen, aki odavezette őket..erről a dologról csak ő tudott)
*Zoe*
- Z, látom eljöttél.
- Még jó, hogy. Ki nem hagytam volna.
- Z, visszatért emberek.
- Hali gyerekek, mizu? Mi történt míg nem volt itthon.
- Sokat fejlődtünk.
- Igen? Na gyerünk, akkor nyomjatok le. Mit szóltok egy itteni kis csatához és utána pedig elmegyünk a városba és ott is csapunk egy kisebb versenyt?
- Hajrá. -majd elindult egy dal , Z ottani kedvenc zenéje.
Mint mindig, Zoe nyerte meg. Aztán kigurultak a városba.
*Többiek*
- Zoe deszkázik, és ráadásul ilyen jól? Mióta?
- Kiskora óta, olyan 8 éves lehetett. Ő a legjobb aztán Jake. Mindent amit most a JZ párostól láttok egymástól tanulták, csak Zoenak ez nem volt elég így sokat gyakorolt különböző elemeket magától és nagy elképzelései vannak, így volt szerencséje a legjobbaktól is tanulni.
- Már mindent értek.
- Sziasztok srácok. -hangzott a kedves köszöntés Zoe szájából.
- De, de de..
- Jajj Will drágám, ne vedd magadra, de borzalmas a követési stratégiád.
- Látom, azért nem rozsdásodtál be.
- Én?! Ugye csak viccelsz?
- Hát persze.
- Skacook, hát ti?
- Kíváncsiak voltunk rá, hogy mit titkolsz ennyire.
- Hát rájöttetek. -vette fel deszkáját és elhúzott mellettünk. Éjfél után ért haza.
Mivel Laci sejtette, hogy nem mostanában fog haza érni, és másnap szülinapja van egy kicsit kedveskedett neki.
*Zoe*
Mikor beléptem a szobámba senki nem volt ott, csak gyertyák, romantikus halk zene, pezsgő, eper...nem értettem. Mikor bementem a fürdőszobámba ott is...gyertyák a kád szélén,a mosdón, mindenhol. Egyszer csak csapódott az ajtó. Nagyon megijedtem. Laci !!
- Te mégis mi a jó... -olyan hirtelen csókolt meg, olyan határozottsággal,hévvel és érzékenységgel. Csodálatos volt. A legszebb szülinapi ajándékot kaptam tőle, amit egy lány kaphat a 18. születésnapjára, a szüzessége elvesztése egy olyan emberrel, akit mindennél/mindenkinél jobban szeret. Reggel 9-kor valami csodálatos érzés volt mellette ébredni. Tudtam, hogy szeret és mindent megtenne értem és ez kölcsönös volt. Egy kis pirítóssal keltett, amit persze a Mimi csinált. Miután együtt megreggeliztünk és elmentem és gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. A mai napra semmi elképzelésem sem volt. Reméltem, hogy odalent több ötlet ér majd, de tévedtem. Visszamentem a szobámba, átöltöztem és mire leértem a Kitti és az Eszter kitalálta, hogy menjünk el moziba. Nekem pedig semmi kedvem nem volt menni, így nélkülem mentek el. Attól nem féltem, hogy elvesznek ugyanis Will-ék is velük mentek.
*Zoe*
Átmentem a nagyiékhoz, mert nem éreztem jól magam lelkileg. Mostanában kezd visszatérni sok minden a balesetből és ezt szeretem elmondani nekik.
- Megint előjött.
- Jajj kincsem, gyere ide.
- Mióta meghaltak olyan, mintha nem lennék teljes. Tudom, hogy ti itt vagytok nekem és ti neveltetek fel amiért sokkal hálásabb vagyok, mint azt gondolnátok, de azért ők mégis csak a vér szerinti szüleim voltak és nagyon hiányoznak.Rettenetesen. Annyira sajnálom.
- Tudod van valami amit nem mondtunk el neked, mert féltünk, hogy nem tudnád a szüleid halála mellett feldolgozni.
- Miaz, mondjátok már !!
- Tudod, amikor volt a baleset akkor édesanyád, a lányunk a 7. hónapban járt.
- Anya terhes volt?
- Igen. Kisfiú lett volna, akinek Noah lett volna a neve.
- Anya nyaklánca ! -amit mióta meghaltak a nyakamban viseltem. Egy kinyitható nyaklánc volt. Az elején egy N betű állt, és ha kinyitottam akkor anya és apa képe volt benne.
- Azt a nyakláncot neked készítettette, 18. születésnapodra. Addig pedig ő hordta.
- Úristen !! -nem bírtam tovább inkább kiszaladtam a tó legmesszebb levő részéhez és ott kiáltottam egyet, ahogyan csak kifért a torkomon és amilyen hosszan csak kitudtam tartani, majd összerogytam és csak sírtam. azt akartam, hogy ezekkel a könnyekkel minden fájdalmam elmúljon. Ha nem ücsörögtem és sírtam ott 1-2 órát akkor egyet sem. Még legalább ötször kiáltottam. Tényleg megkönnyíti egy kicsit az ember lelkét. Imádtam a szüleimet és velük lenni. Nagyon megrázott ez a hír. Volt egy öcsém akit nem is láthattam, mert ugyanabban a balesetben halt meg amiben a szüleim és amiben majdnem én is. Ez nekem túl sok. E gondolatot egy akkora ordítás (mert ez már nem kiáltás volt) követett, amibe beleadtam mindent amit akkor, ott és abban a pillanatban éreztem és átéltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése