Másnap reggel hajnali négykor gyülekeztünk a Liszt Ferenc repülőtéren. Egy órával később indult a gépünk, csak gondoltam, hogy mindenki időben odaérjen, felpakoljanak neki, elmenjen wc-re vagy valamit venni a büfében így előbb oda kérettem őket. Nagyon vártam már, hogy leszálljunk. Úgy beszéltük meg, hogy Sári is odajön a londoni repülőtérre, mert ők visszamentek a szüleivel, hogy kitudjanak pakolni a lakásból, míg véglegesen kiköltöznek onnan a nyárra Budapestre. Tudtam, hogy semmi sem változott Londonban mióta eljöttem, de még is izgatott voltam, hogy újra láthatom a várost is és a barátaimat is. A szüleim halála óta féltem újra vissza menni, de rájöttem, hogy nincs mitől félnem. Pontban hajnali ötkor felszállt a gépünk. Én a saját két kis ülésemet elfoglaltam a gitárommal és szöveg könyvemmel együtt és a többiek is helyet foglaltak ott ahol szerettek volna. Egész úton egy dalt írtam, mielőtt leszálltam széthúztam a függönyöket.
- Akarjátok hallani?
- Azt hittem sosem leszel kész. Na mutasd. :) (Lilla)
- Okés.
- Ezt most írtad, ennyi idő alatt?
- Nem lett jó?
- Dehogynem. Tökéletes. De, hogy csináltad?
- Szeretem a dalaimat teljes odaadással írni és énekelni is. Minden dalomban az összes érzelmem benne van. Ebben meg főként.
- Szerintem remek dal lett Zoe. Ügyes vagy. -mondta nagyapa lelkesen
- Köszönöm.
- Hamarosan leszállunk, kérem csatolják be öveiket ! -adta az utasítást a pilóta.
Miután leszálltunk Sári várt minket a repülőtéren és vele együtt mentünk a lakásunkba, ahol mindenki kapott egy külön szobát. Míg a többiek kipakoltak és lementem és elsétáltam a tóhoz, amire a lakás emeletéről rá lehet látni.
* Laci szemszöge*
Pont azt a szobát kaptam, ami a tóra nézett. Gyönyörű volt a lakás, de a kilátás valami lélegzet elállító volt. Kimentem a teraszra, ahonnan jobban lehetett látni a tavat, amikor megláttam ott sétálni Zoe-t.
- Tudod fiacskám az a tó nagyon sok titkot rejt, melyek fontosak Zoenak. -mondta mögöttem Zoe nagymamája.
- Miféle titkot?
- Ebbe a tóba szaladt bele a kocsi. Itt haltak meg, ebben a tóban Z szülei, vagyis a lányom és a vejem. Csak Zoe élte túl. Ő is, csak alig.
- Ez az a tó?
- Bizony.
- Lemegyek hozzá.
- Ne ! - mire megfordultam és kérdőn néztem az idős, kedves Mariara. -Mióta volt a baleset, nem járt itt. Londonról sem akart hallani, nem hogy erről a helyről. Hosszú hónapokig rémálmok gyötörték, míg nem jöttél te. Igazán hálás vagyok neked Laci.
- Ugyan miért? Hisz semmit sem tettem.
- De igen. Nagyon is tettél. Tudod, Zoe most már téged is az élete részének tart, akár csak a szüleit és minket. Miután Liliana és William meghaltak, Zoe nem igazán szólt. Olyan volt, mintha megkukult volna. Velünk sem beszélt..
- Ezért kapta a gitárt és a szövegkönyvet. Tudtuk, hogy tehetséges. A szülei is azok voltak. Miután megkapta a gitárt egyre több hangját hallottuk, de csak akkor, mikor énekelt vagy dalokat írt. Elköltözünk Budapestre és beírattuk az ottani iskolába. Akkor jöttél te. Te voltál a lehető legjobb dolog Zoe életébe. Számít rád,bízik benned és a saját életénél is jobban szeret, mint ezt már te is tapasztaltad. Ő nem amiatt szeret, vagy nem amiatt van veled, mert kapott tőled olyan dolgokat aminek anyagi vonzata van, hanem mert azt a dolgot kapta tőled amit senki mástól nem fog megkapni. A feltétlen szeretetet. Úgy tekint rád, mint arra a védelmezőre, akit a szülei küldtek. Ezt ne rontsd el benne kérlek. Áldásomat adom rátok, nyugodtan tegeződhetünk is velem is és a feleségemmel is, csak ne bántsd Zoet kérlek. Ő az utolsó csoda a mi életünkben is. -vette át a beszédet a nagyapja Samu.
- Szeretem az unokájukat és mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon, hogy Zoe egy olyan valakit lásson bennem aki mindent megtesz érte és a biztonsága érdekében is, hisz ez így van. Szeretem őt. Komoly terveim vannak vele kapcsolatban a jövőre nézve és köszönöm szépen az áldásukat. Ígérem sem nektek sem neki nem okozom csalódást.
- Köszönjük. -mondta Samu, majd megölelt. Hihetetlenül jó érzés volt, ami itt most lezajlott hármunk között.
- Hát itt mi folyik? -toppant be Zoe.
- Szia kicsim. Semmi csak megbeszéltünk pár dolgot a mai nappal kapcsolatba, ha nem bánod.
- Jajj nagyapa dehogy bánom, de nagyon sokan leszünk. Sári meghívta az itteni barátaimat is. De ha gond akkor inkább lemondom.
- Nem drágám. Érezd csak jól magad. Mi addig nagyapáddal főzünk nektek valami finomat ebédre.
- Rendben. Akkor megmutatom Lacinak a házat. És persze a többieknek, ha ők még nem látták, bár Sári már biztosan megmutatott nekik mindent. Jössz kicsim?
- Persze. Alig várom.
- Okés. Sziasztok. (Zoe)
- Sziasztok. (Laci)
- Jó mulatást. (nagymama)
- Dehogynem. Tökéletes. De, hogy csináltad?
- Szeretem a dalaimat teljes odaadással írni és énekelni is. Minden dalomban az összes érzelmem benne van. Ebben meg főként.
- Szerintem remek dal lett Zoe. Ügyes vagy. -mondta nagyapa lelkesen
- Köszönöm.
- Hamarosan leszállunk, kérem csatolják be öveiket ! -adta az utasítást a pilóta.
Miután leszálltunk Sári várt minket a repülőtéren és vele együtt mentünk a lakásunkba, ahol mindenki kapott egy külön szobát. Míg a többiek kipakoltak és lementem és elsétáltam a tóhoz, amire a lakás emeletéről rá lehet látni.
* Laci szemszöge*
Pont azt a szobát kaptam, ami a tóra nézett. Gyönyörű volt a lakás, de a kilátás valami lélegzet elállító volt. Kimentem a teraszra, ahonnan jobban lehetett látni a tavat, amikor megláttam ott sétálni Zoe-t.
- Tudod fiacskám az a tó nagyon sok titkot rejt, melyek fontosak Zoenak. -mondta mögöttem Zoe nagymamája.
- Miféle titkot?
- Ebbe a tóba szaladt bele a kocsi. Itt haltak meg, ebben a tóban Z szülei, vagyis a lányom és a vejem. Csak Zoe élte túl. Ő is, csak alig.
- Ez az a tó?
- Bizony.
- Lemegyek hozzá.
- Ne ! - mire megfordultam és kérdőn néztem az idős, kedves Mariara. -Mióta volt a baleset, nem járt itt. Londonról sem akart hallani, nem hogy erről a helyről. Hosszú hónapokig rémálmok gyötörték, míg nem jöttél te. Igazán hálás vagyok neked Laci.
- Ugyan miért? Hisz semmit sem tettem.
- De igen. Nagyon is tettél. Tudod, Zoe most már téged is az élete részének tart, akár csak a szüleit és minket. Miután Liliana és William meghaltak, Zoe nem igazán szólt. Olyan volt, mintha megkukult volna. Velünk sem beszélt..
- Ezért kapta a gitárt és a szövegkönyvet. Tudtuk, hogy tehetséges. A szülei is azok voltak. Miután megkapta a gitárt egyre több hangját hallottuk, de csak akkor, mikor énekelt vagy dalokat írt. Elköltözünk Budapestre és beírattuk az ottani iskolába. Akkor jöttél te. Te voltál a lehető legjobb dolog Zoe életébe. Számít rád,bízik benned és a saját életénél is jobban szeret, mint ezt már te is tapasztaltad. Ő nem amiatt szeret, vagy nem amiatt van veled, mert kapott tőled olyan dolgokat aminek anyagi vonzata van, hanem mert azt a dolgot kapta tőled amit senki mástól nem fog megkapni. A feltétlen szeretetet. Úgy tekint rád, mint arra a védelmezőre, akit a szülei küldtek. Ezt ne rontsd el benne kérlek. Áldásomat adom rátok, nyugodtan tegeződhetünk is velem is és a feleségemmel is, csak ne bántsd Zoet kérlek. Ő az utolsó csoda a mi életünkben is. -vette át a beszédet a nagyapja Samu.
- Szeretem az unokájukat és mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon, hogy Zoe egy olyan valakit lásson bennem aki mindent megtesz érte és a biztonsága érdekében is, hisz ez így van. Szeretem őt. Komoly terveim vannak vele kapcsolatban a jövőre nézve és köszönöm szépen az áldásukat. Ígérem sem nektek sem neki nem okozom csalódást.
- Köszönjük. -mondta Samu, majd megölelt. Hihetetlenül jó érzés volt, ami itt most lezajlott hármunk között.
- Hát itt mi folyik? -toppant be Zoe.
- Szia kicsim. Semmi csak megbeszéltünk pár dolgot a mai nappal kapcsolatba, ha nem bánod.
- Jajj nagyapa dehogy bánom, de nagyon sokan leszünk. Sári meghívta az itteni barátaimat is. De ha gond akkor inkább lemondom.
- Nem drágám. Érezd csak jól magad. Mi addig nagyapáddal főzünk nektek valami finomat ebédre.
- Rendben. Akkor megmutatom Lacinak a házat. És persze a többieknek, ha ők még nem látták, bár Sári már biztosan megmutatott nekik mindent. Jössz kicsim?
- Persze. Alig várom.
- Okés. Sziasztok. (Zoe)
- Sziasztok. (Laci)
- Jó mulatást. (nagymama)
- Te , mióta tegezitek egymást a nagyiékkal?
- Úgy nagyjából most óta.
- Ohh..az király.
- Úgy döntöttem, hogy majd csak holnap nezzük meg a várost, ma pedig csapunk egy hatalmas avató bulit és jönnek az itteni barátaink is. Így jó?
- Aha, legalább megismerem őket, meg a többiek is.
- Helyes. Akkor mindjárt beszélek a Sárival és megkérdezem, hogy mikor jönnek a többiek. Gyere velem, utána megmutatom a szobámat.
- Megyek.
- Szia Sári, ma mikor jönnek a Will-ék?
- Szia, egy óra és itt vannak.
- Rendben. Ma nem megyünk várost nézni, hívd fel őket, hogy hozzanak fürdőruhát, ha akarnak fürdeni, mert egy avató bulit tartok oké?
- Oké, akkor mindjárt beszélek velük.
- Oké. Gyere, addig körbevezetlek a házban.
- Rendben.
- Hát igazából ez az én szobám, ez a szüleimé volt, és itt az egyik fürdőszoba ami azért ilyen, mert ez eredetileg egy masszázs szobával lenne egybeépítve de az nem került megvalósításra, a másik lent van meg ugye ott az amerikai konyha is: (konyha+nappali egy térben/egyben). Hát ennyi lenne a ház.
- A másik házatok Pesten az is elég jó, de azért ez is ott van.
- Köszi. Megdolgoztak érte a szüleim és a nagyszüleim is.
- Azt látom. És pontosan kik is jönnek úgy 30 perc múlva?
- Úgy körülbelül 5-8 ember. Amikor itt éltem ők voltak úgymond a bandám, akikkel folyton együtt voltam. Úgy, mint most veletek Budapesten.
- És mást nem is ismersz itt?
- De. Fél Londont. A szüleim rengeteg partyt szerveztek ebben a házban és onnan is ismerek felnőtteket, gyerekeket, meg hát ugye az egész suli.
- Tényleg?
- Aham.
- Bocsi, hogy közbe zavarok, de megjöttek a vendégeink. /Sári/
- Rendben. Engedd be őket, mindjárt viszem a medencéhez a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Hát a kaját,innivalót, a pultot.
- A kaja meg az innivalók már kint vannak.
- Remek. Akkor ti menjetek ki a többiekhez, mindjárt megyek én is. -mondtam Lacira és Sárira nézve.
- Ne segítsek? /Sári/
- Nem kell, menj csak ki hozzájuk.
- Hát, te tudod, de aztán siess mert már mindenki téged vár.
- Oké, sietek.
És tényleg siettem. Öt percen belül kiérkeztem az udvarra a pultommal, utána meg a hangfalakkal. Mindenki nagyon örült nekem és én is nekik. Nagyon régen nem láttam már őket. Hiányoztak,de megígértük egymásnak, hogy ebben az egy hónapban bepótoljuk és mindenki megismerkedik mindenkivel.
( londoni barátok: Ashley , Colin , Will , Jack , John , Savannah , Peter , Tiara )
Egész nap csak iszogattunk,ettünk (nagyon sokat), fürödtünk és rengeteget nevettünk. A nap végére már elfáradtunk, a többiek bementek lezuhanyoztak aztán beköltözött az a tizenvalahány ember a szobámba, mert senki nem akart a másik nélkül aludni és arra hivatkoztak, hogy nagy a szobám. Hát igen. Amíg ők elrendezték magukat meg agymást, addig én elmentem a tóhoz és leültem a rámpára, a telefonom elindítottam egy dalt és énekelni kezdtem. Egyre halkabban énekeltem, a sírástól szinte elcsuklott a hangom, mikor valaki megölelt. (Will)
- Szia!
- Tehetséges vagy. /Will/
- Köszönöm. Hogy vagy? Rég láttalak.
- Az a kérdés, hogy te hogy vagy?
- Elég nehezen viselem, de megvagyok köszi. Annyira régen láttalak! -erre a mondatra közelebb húzott magához és szorosan megölelt.(Ház igen, nehéz tagadni, hogy régen volt köztünk valami).
- Hiányoztál kicsi lány. A szüleid halála pedig baleset volt, nem a te hibád. Próbáld meg legyőzni ezt az egészet. Kemény csaj vagy.
- Te is nekem. Hogy vannak a többiek? Annyira nem ismerjük már egymást.
- Megvannak. Hiányoztál nekik is, ahogyan neked is ők. Költözz vissza !
- Jajj dehogy.
- Komolyan mondtam Z. Hiányzol nekünk.
- Ti is, de nem tudnék ide visszaköltözni. -és hullani kezdtek a könnyeim. Tudnia kell, hogy ide ebbe a szobába, ebbe a házba ebbe a városba soha többé nem jöhetek vissza. Túl sok rossz történt. Nem szeretném bolygatni a múltamat. Lezártam. Most is csak a barátaim miatt vagyok itt. Az itteniek és a mostani barátaim miatt.
- Te tudod. Na de gyere ide, te! -magához húzott én pedig ráhajtottam fejemet mellkasára és együtt hallgattuk tovább a dalt, de most egy másikat. Mikor meghallotta elmosolyodott és énekelte velem. Amikor még itt éltem én is mi nagyon egymásba voltunk gabalyodva és amikor egyszer mentünk valahova autóval, akkor ez a zene ment és együtt énekeltük, azóta ez az a dal ami a mi dalunk. Miután meghaltak a szüleim és ugye nem tudtunk találkozni, mert elköltöztem nagyon sokat hallgattam ezt a dalt.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor szükséged lett volna rám. /Will/
- Most itt vagy, ez a lényeg. -majd adott a homlokomra egy puszit. Ez a kapcsolat a szerelemből szeretetre változott. Neki is van valakije, nekem is ott a Laci, de mi ettől még nem fogunk eltávolodni egymástól. Ha valaha egyszer is megcsalnám a Lacit senki mással nem tudnám, csak Will-lel, de nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni amit a Laci tett. Ennél több vagyok és magamat is többre értékelem ennél. Miután vége lett a dalnak felálltunk és szépen bementünk a házba. A szobámba kész káosz volt. Lépi alig tudtam. Tizenhét ember egy szobában azért nem kis teljesítmény, de meglehet szokni főleg, hogy én a saját ágyamban aludtam.
- Helyes. Akkor mindjárt beszélek a Sárival és megkérdezem, hogy mikor jönnek a többiek. Gyere velem, utána megmutatom a szobámat.
- Megyek.
- Szia Sári, ma mikor jönnek a Will-ék?
- Szia, egy óra és itt vannak.
- Rendben. Ma nem megyünk várost nézni, hívd fel őket, hogy hozzanak fürdőruhát, ha akarnak fürdeni, mert egy avató bulit tartok oké?
- Oké, akkor mindjárt beszélek velük.
- Oké. Gyere, addig körbevezetlek a házban.
- Rendben.
- Hát igazából ez az én szobám, ez a szüleimé volt, és itt az egyik fürdőszoba ami azért ilyen, mert ez eredetileg egy masszázs szobával lenne egybeépítve de az nem került megvalósításra, a másik lent van meg ugye ott az amerikai konyha is: (konyha+nappali egy térben/egyben). Hát ennyi lenne a ház.
- A másik házatok Pesten az is elég jó, de azért ez is ott van.
- Köszi. Megdolgoztak érte a szüleim és a nagyszüleim is.
- Azt látom. És pontosan kik is jönnek úgy 30 perc múlva?
- Úgy körülbelül 5-8 ember. Amikor itt éltem ők voltak úgymond a bandám, akikkel folyton együtt voltam. Úgy, mint most veletek Budapesten.
- És mást nem is ismersz itt?
- De. Fél Londont. A szüleim rengeteg partyt szerveztek ebben a házban és onnan is ismerek felnőtteket, gyerekeket, meg hát ugye az egész suli.
- Tényleg?
- Aham.
- Bocsi, hogy közbe zavarok, de megjöttek a vendégeink. /Sári/
- Rendben. Engedd be őket, mindjárt viszem a medencéhez a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Hát a kaját,innivalót, a pultot.
- A kaja meg az innivalók már kint vannak.
- Remek. Akkor ti menjetek ki a többiekhez, mindjárt megyek én is. -mondtam Lacira és Sárira nézve.
- Ne segítsek? /Sári/
- Nem kell, menj csak ki hozzájuk.
- Hát, te tudod, de aztán siess mert már mindenki téged vár.
- Oké, sietek.
És tényleg siettem. Öt percen belül kiérkeztem az udvarra a pultommal, utána meg a hangfalakkal. Mindenki nagyon örült nekem és én is nekik. Nagyon régen nem láttam már őket. Hiányoztak,de megígértük egymásnak, hogy ebben az egy hónapban bepótoljuk és mindenki megismerkedik mindenkivel.
( londoni barátok: Ashley , Colin , Will , Jack , John , Savannah , Peter , Tiara )
Egész nap csak iszogattunk,ettünk (nagyon sokat), fürödtünk és rengeteget nevettünk. A nap végére már elfáradtunk, a többiek bementek lezuhanyoztak aztán beköltözött az a tizenvalahány ember a szobámba, mert senki nem akart a másik nélkül aludni és arra hivatkoztak, hogy nagy a szobám. Hát igen. Amíg ők elrendezték magukat meg agymást, addig én elmentem a tóhoz és leültem a rámpára, a telefonom elindítottam egy dalt és énekelni kezdtem. Egyre halkabban énekeltem, a sírástól szinte elcsuklott a hangom, mikor valaki megölelt. (Will)
- Szia!
- Tehetséges vagy. /Will/
- Köszönöm. Hogy vagy? Rég láttalak.
- Az a kérdés, hogy te hogy vagy?
- Elég nehezen viselem, de megvagyok köszi. Annyira régen láttalak! -erre a mondatra közelebb húzott magához és szorosan megölelt.(Ház igen, nehéz tagadni, hogy régen volt köztünk valami).
- Hiányoztál kicsi lány. A szüleid halála pedig baleset volt, nem a te hibád. Próbáld meg legyőzni ezt az egészet. Kemény csaj vagy.
- Te is nekem. Hogy vannak a többiek? Annyira nem ismerjük már egymást.
- Megvannak. Hiányoztál nekik is, ahogyan neked is ők. Költözz vissza !
- Jajj dehogy.
- Komolyan mondtam Z. Hiányzol nekünk.
- Ti is, de nem tudnék ide visszaköltözni. -és hullani kezdtek a könnyeim. Tudnia kell, hogy ide ebbe a szobába, ebbe a házba ebbe a városba soha többé nem jöhetek vissza. Túl sok rossz történt. Nem szeretném bolygatni a múltamat. Lezártam. Most is csak a barátaim miatt vagyok itt. Az itteniek és a mostani barátaim miatt.
- Te tudod. Na de gyere ide, te! -magához húzott én pedig ráhajtottam fejemet mellkasára és együtt hallgattuk tovább a dalt, de most egy másikat. Mikor meghallotta elmosolyodott és énekelte velem. Amikor még itt éltem én is mi nagyon egymásba voltunk gabalyodva és amikor egyszer mentünk valahova autóval, akkor ez a zene ment és együtt énekeltük, azóta ez az a dal ami a mi dalunk. Miután meghaltak a szüleim és ugye nem tudtunk találkozni, mert elköltöztem nagyon sokat hallgattam ezt a dalt.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor szükséged lett volna rám. /Will/
- Most itt vagy, ez a lényeg. -majd adott a homlokomra egy puszit. Ez a kapcsolat a szerelemből szeretetre változott. Neki is van valakije, nekem is ott a Laci, de mi ettől még nem fogunk eltávolodni egymástól. Ha valaha egyszer is megcsalnám a Lacit senki mással nem tudnám, csak Will-lel, de nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni amit a Laci tett. Ennél több vagyok és magamat is többre értékelem ennél. Miután vége lett a dalnak felálltunk és szépen bementünk a házba. A szobámba kész káosz volt. Lépi alig tudtam. Tizenhét ember egy szobában azért nem kis teljesítmény, de meglehet szokni főleg, hogy én a saját ágyamban aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése