22.fejezet

Másnap az emlékekkel körül ölelt ágyon ébredtem, nem emlékeztem semmire. Nem is érdekelt. Egy londoni ártatlan kislány voltam, akinek a szeme láttára haltak meg a szülei és nem tudott mit tenni. A későbbiekben hibásnak érezte magát és sokszor kívánta azt, hogy bárcsak ő halt meg volna a szülei helyett, hisz nekik még lehetett volna gyerekük, de neki már nem lesznek szülei. Miután a szülők balesetben meghaltak a nagyszülők, vették át a kislányt, ők nevelték. A nagymama egy végtelenül tündéri asszony volt, aki imádta az unokáját, ellenben a nagyapjával aki egy zsémbes egyenruhás volt és semmiféle szeretetet nem mutatott ki. Egy mosoly nem hagyta el a száját. Váratlan dolog történt. A nagyszülők nem akarták, hogy Londonban nevelkedjen fel a kislány és arra emlékezzen, ami történt, így megfogták és a lehető legmesszebbre szerettek volna költözni, de csak Magyarországra költöztek. Nagy csapás,változás volt ez is a lány életében, de szerencsére volt egy gitárja és tehetsége, így írásba öntötte, mit érzett. Rengeteg dalt írt, és sok felajánlást is kapott. Mikor beiratkozott, találkozott sok olyan emberrel, akik utána a legjobb barátai lettek. Volt egy fiú akibe azonnal beleszeretett és kiderült, hogy a fiúnak is tetszik így hát össze jöttek. Nagyon jól megvoltak és mindketten tiszta szívből szerették egymást, de egyszer a fiú a megcsalta. Nagyon nehezen birkózott meg ezzel a lány. Az egyik este, egyedül volt otthon, zenét hallgatott és csak egyetlen kérdés járt a fejében: Vajon mekkora űrt hagynék magam mögött? Nem gondolkodva gyorsan felhangosította a zenét, lefutott a nappaliba és ami csak otthon volt nekik gyógyszer és alkohol mindet felvitte a szobájába. Volt egy kedvenc dala, amit szeretett olyankor hallgatni ha szomorú volt. Az elején egy szöveget mondd, ami a kedvencévé vált.

"Mint amikor ordítasz de mégse hallja senki

Szinte már szégyenled

    Hogy valaki ennyire fontos neked

    Hogy nélküle egy senki vagy

    Senki nem tudja megérteni, hogy mennyire fáj

    Reménytelennek érzel mindent, senki nem menthet meg

    És ha mindennek vége, ha elmúlt

    Szinte már azt kívánod, hogy jöjjön vissza minden rossz

    Hogy érezd milyen az amikor igazán jó. "

Amikor szomorú volt vagy csak simán rossz kedve volt, sokszor érezte ezt, de most nagyon jellemző volt a hangulatára. Egy megtört lány volt, kinek meghaltak a szülei és a fiút akit mindennél jobban szeretett látta egy másik lánnyal csókolózni, majd a szemébe hazudott, hogy nem így volt. Sok volt neki mind az ami pár év leforgása alatt történt vele, nem tudta feldolgozni, még a zene sem segített neki időnként, főleg nem most. Fogta és az összes gyógyszert bevette és megitta rá az alkoholt. Nem kellett 10 perc kiütötte vele magát. Igen rossz látvány volt. Egy lány aki az ágyon fekszik a kezében piás üveg, körülötte üres gyógyszeres dobozok hevertek. 
 A nagyapja épp haza fele tartott, mert otthon felejtette a dossziéját. Mikor belépett a szobába ledermedt. Amilyen gyorsan csak tudta, hívta a mentőket, utána pedig a feleségét, hogy azonnal menjen be a kórházba, mert nagy baj van az unokájukkal. Mindenki megrémült. A nagyapja egy kis cetlit talált kitépve a dalszöveges könyvéből.
           

           "Megtörtem. Mikor meghaltatok, azt gondoltam könnyen túl lépek rajta, de nem így lett. Sok minden történt azóta, ami rossz volt. Nagyapával elhidegültünk, nem nagyon beszélünk, nagymama próbálja pótolni hiányotokat, amit igazán értékelek,de nem tudja. És ott a Laci. Megcsalt.Erőt veszítettem a szerelméért. Ezek után nem tudtam volna a szemébe nézni, így hát e miatt is gyötörtek rémálmok, szörnyű gondolatok.Erősnek kellene lennem, de gyengévé tesznek.Próbálom megtalálni az utamat, de Elvesztem. Talán valami baj van velem, de legalább szabad vagyok .
C'est la vie"

3 óra elteltével, visszavitték a szobájába, ahova már bemehettek a látogatók. Stabilizálták a lány állapotát, már nem volt veszélyben, de még pár napot bent kell tartaniuk.Elsőnek volt ott a barátai közül a Bence, akinek kutya kötelessége nem lett volna oda menni, hisz alig ismerik egymást. Majd 1-2 óra elteltével elment, úgy döntött másnap bejön, hátha akkor már magához tér a lány. A nagymamája szeretett volna bent maradni vele végig, de a nagyapja megkérte, hogy had legyen ő ott akkor, mikor felébred. A nagymama haza ment és főzött valami finomat addig az unokájának. Miután elment a nagymama, még legalább egy órát ült ott szegény nagypapa, mire a lány felébredt. Mikor meglátta a nagyapját egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
 - Szia kincsem. Hogy érzed magad?
 - Mint akit most vettek ki egy mosógépből.
 - Figyelj Zoe, nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltalak és, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. Tudom, hogy ez a helyzet és élet amibe cseppentél egyik pillanatról a másikra felzaklat,kimerít,legyengít de nem szabad feladnod önmagadat. Ha ezt túléljük, ígérem, hogy sokkal többet leszünk együtt. Ne haragudj rám kérlek. Ne add fel. Erős,kitartó lány vagy. Túl fogod ezt élni ígérem.
 - Annyira nehéz.
 - Tudom. -majd egy puszit adott a lány homlokára. Kopogtak.
 - Tessék.
 - Jó napot. Bejöhetek?
 - Fiam, jobb lenne ha távol tartanád magadat ettől a kislánytól.
 - Nagyapa, semmi baj.
 - Biztos?
 - Bólintott a címzett.
 - Hát jó. Addig elmegyek és kint megvárom nagyanyádat. Ha bármi van, csak szólj.
 - Rendben. - majd távozott a szobából a lány nagyapja.

 - Zoe, kicsim. Mi történt? Miért csináltad ezt?
 - Ne játszd meg magad kérlek. Ne csinálj úgy, mintha fontos lennék.
 - Zoe. Tudom, hogy nagy hülyeséget tettem, mi azóta is mardos, de megtörtént és már nem tudok rajta változtatni. Ha tehetném megtenném, de nem tehetem. Időnként bajban vagyok az érzelmeim kimutatásában, de téged még az életemnél is jobban szeretlek és féltelek. Ha most te..
 - Meghaltam volna? Semmi nem változott volna.
 - Igen, ha meghaltál volna, már én sem itt lennék. Fontos vagy nekem. Követek el hibákat? Igen. Fogok még hibázni?  Igen, mert ember vagyok. Az emberek hibáznak, ettől is emberek, de ettől még az érzéseim nem változnak. Szeretlek? Sokkal jobban, mint eltudnád képzelni. Miért tettem ezt? Magam sem tudom, de azt tudom, hogy megbántam. Sajnálom. - adott egy puszit Zoe arcára és kifelé indult.
 - Laci ?!
 - Megfordult a címzett.
 - Örökkön- örökké édes. -mondta, miközben arcát könnyek áztatták.
 - Örökkön - örökké édes.-majd leült az ágya mellé a székre és ráhajtotta fejét barátnőjére,ki kezét rátette és adott fejére egy puszit.
Az ajtó résnyire nyitva volt, min keresztül a nagyapa és most már a nagymama is együtt örült unokájuk boldogságának. Nem haragudtak rá, mert tudták min megy keresztül és megértették. Nem helyeselték, de nem is kiabáltak vele.
Másnap újra bement a kórházba és meglátogatta újdonsült barátját.
 - Bence?! -mondta kicsit hangosabban Zoe, és örült, hogy látja újra modell barátját és egyben már társát is.
 - Hogy vagy te kis túlélő?
 - Most már jobban. Örülök, hogy itt vagy. Kérsz valamit inni, vagy egy kis sütit?
 - Úgy látom helyre fogsz jönni. De már megkérdezted, akkor vizet kérnék.
 - Azom nincs.
 - Akkor mid van?   -Nevettek fel egyszerre, hangosan
 - Narancslé?
 - Jöhet. :)
Bence a fél napot bent töltötte Zoenál, de mikor megjött a Laci, inkább elment. Másnap reggel mehetett haza.Miután haza mentek négyen, szépen higgadtan megbeszélték a dolgokat és mindenki betartotta, mit ígért. A nagyapa és Zoe több időt töltöttek együtt, Zoe miután megjött a suliból többet foglalkozott Murderrel, valamint a Laci pedig minden délutánt kiakart használni ezek után , így vagy Zoe-nál vagy nála csináltak valamit, de a hétvégéket sosem töltötték otthon. Sok programot találtak ki. Már azt is tudták, hogy nyáron mit csinálnak, hisz addig már csak 1 hónap volt.