27.fejezet

Másnap reggel, már reggel 6-kor fent voltam és gyorsan összekészülődtem. Felkeltettem 7 fele Zoe-t.
 - Gyorsan szedd össze magad!
 - Miért, mi történt?
 - Csak csináld amit mondtam!
 - Oooookkkééé. Ha te mondod.
 - Na gyerünk.
Gyorsan átöltözött, bekötöttem a szemét és beültettem a kocsiba.
 - Hova megyünk?
 - Majd meglátod. - bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen akkora a csend.Mikor megérkeztünk segítettem kiszállni neki a kocsiból.
 - Levehetem?
 - Mindjárt, csak még egy kicsit megyünk.
Mikor odaértünk, a kezébe tettem a meglepetést és levettem a kendőt a szeméről.
 - Úristeeeen. Ez komoly?
 - Nem tetszik?
 - Imádom. Úristen de aranyos vagy. Hát ő?
 - Nem akartam, hogy szomorú legyél és gondoltam megleplek egy kicsit. Még régebben említetted, hogy imádod a majmokat és így ma elhoztalak ide ahol vele lehetsz meg majd egy kicsit nagyobbal is.
 - Annyira aranyos vagy. Köszönöm szépen. -és adtam egy puszit a homlokára.A kis selyemmajommal elvolt legalább 2 órát, aztán nem akarta letenni, de még átakartam vinni egy másik majomhoz, akihez még jobban ragaszkodott.
 - Egyem meg. Neki mi a neve?
 - Charlie. -mondta a gondozója
 - Annyira aranyos. Holnap vissza jöhetek hozzá?
 - Látom nagyon megszerettétek egymást. Persze. ha Charlie nem bánja akkor nagyon szívesen várunk. Reggel 8-tól este 8-ig vagyunk nyitva.
 - Rendben. Akkor találkozunk holnap. Viszlát. Szia Charlie.

*Zoe*

- Köszönöm.
- Látod?! Így sokkal szebb vagy ha mosolyogsz. - Biztattam és kaptam egy puszit.
- Igyekszem.
- Rendben. Holnap vissza jöjjek veled?
- Nem bánnád ha egyedül jönnék?
- Nem dehogyis, de ragaszkodom hozzá, hogy elhozzalak és majd ha végeztél haza is vigyelek.
- Rendben, megegyeztünk.
Mikor visszaértünk a Lilla azonnal elcipelt, hogy beszéljünk.
 - Mi a baj?
 - Semmi.
 - Nekem nem tudsz hazudni Zoe Smith.
 - Látod ezt a nyakláncot?
 - Mivel ide tartod az orrom elé és nem vagyok vak, ezért igen. Mivan vele?
 - Ez anyáé volt. Nekem csináltatta és a 18. szülinapomon akarta odaadni addig ő viselte.
 - És?!
 - A balesetben 3-an haltak meg. Anya a 7. hónapban volt.
 - Lett volna egy kis tesód?
 - Igen, egy fiú. Noah lett volna a neve. Ezért van a nyaklánc elején egy n betű és ha kinyitod ott van anya és apa fényképe.
 - Annyira sajnálom. Nem tudtam.
 - És tegnap eléggé ki voltam bukva, csak sírtam és nem bírta tovább nézni a Laci ezért ma elvitt egy állatkertbe ahol együtt lehettem a kedvenc állatommal. Nagyjából valóra váltotta az álmomat.
 - Találkoztál egy majommal??
 - Kettővel. Egy törpe selyemmajommal és egy rendessel, akinek Charlie a neve. Holnap megyek hozzájuk vissza. Itt vannak a képek, nézegesd meg őket, addig felveszem a bikinim és kimegyek a többiekhez a medencébe.
 - Majd megnézem később. Most menjünk ki együtt.
 - Oké.
Egész nap a medencében buliztunk, ráadásul a zene is jó volt.Még van két hetünk és fogalmam nincs, hogy annyi idő alatt mit csináljunk. Semmi ötletem, de együtt biztosan kitalálunk valamit. Lehet elviszem őket a Harry Potter múzeumban, úgy is látta már mindenki vagy 30x a filmet. Az is lesz. Ma beszélek a múzeumosokkal, hogy holnap utánra péntekre kéne pár jegy.
Nagyon gyorsan péntek lett. Reggel mindenki felkelt időbe, reggelizett. Mi a Lacival, már előbb fent voltunk. Míg fürödtem ő addig mosakodott. Mikor kiléptem a zuhanyzóból, ő bement és magával rántott.
 - Hékás, én már fürödtem.
 - Nem baj. Most fürdesz még egyszer.-mondta és már szappanozta is a szivacsot, és mosta vele a hátam. Harminc perc alatt sikerült kikerülnöm a zuhanyzóból, de sajnos csak egyedül jöttem ki. Kimentem a szobába, átöltöztem és kopogtak.
- Ki az? -és már nyitottam is az ajtót.
- Szia Lilla. Baj van?
- Nem csak, azt terveztük, hogy ma elmennénk bulizni. Nektek nincs kedvetek jönni?
- De, persze. Laci megfürdik, kajálunk valamit, nézünk egy filmet aztán menjünk.
- Oké.
- Melyik filmet nézzük meg?
- Szerintem nézzünk egy vígjátékot.
- A kém jó lesz, úgy is idei film?
- Szerintem igen. Lent megvárunk titeket. Addig pattogtatunk kukoricát.
- Okés, én meg rendelek pizzát.
- Oké. -és ahogy kilépett az ajtón, már jött is a Laci és hátulról átölelt.

- Öltözz fel. Nézünk egy filmet, kajálunk utána pedig megyünk egyet bulizni oké?
- Tökéletes. Már úgy is szükségem volt egy kis pörgésre. Melyikbe megyünk?
- Az titok. Csak én tudom.

26. fejezet

*Laci*

Épp léptem be a kapun, amikor egy hatalmas kiáltást hallottam. Zoe. Futottam ahogy csak tudtam. Mikor megláttam épp készült beleugrani a tóba, de ő a tó másik felén volt. Minden erőmmel futottam és sikerült megfognom a karját és magamhoz húznom. A lány reszketett, sírt minden baja volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, amikor megszólalt.
 - Welcome to my life.
 - Kicsim, mi történt? - kérdeztem,de nem akart válaszolni csak szorosabban  hozzám bújt és csak sírt tovább, így az egyik kezem a háta alá tettem, a másikat a térdhajlatához, felemeltem és bevittem a házba, fel a szobájába. Totál kikészült szegény. Gyorsan odahívtam a nagyszüleit, de ők sem tudtak vele mit kezdeni. Míg elmentek hozni neki gyógyszert, megint megszólalt.
 - Feküdj, ide mellém kérlek. -és már hullottak is a könnyek a szeméből.
Nem válaszoltam rá és nem is kérdeztem tőle semmit csak bebújtam mellé az ágyba, rám hajtotta a fejét és mire vissza értek a mamáék a gyógyszerrel Zoe már aludt. Nagy túlzás, hogy aludt, ugyanis óránként felriadt és kiabált. Próbáltam csitítani, újra elaludt, majd megint forgolódott és kiabált majd felriadt. Egész éjszaka ezt játszottuk. A végén ilyen, hajnali 4 óra fele inkább már bekapcsoltam a tv-t és egész éjjel nem aludtam csak, hogy ha megint felriad én is ébren legyek és tegyek valamit. Az éjszakánk tehát elég kemény volt. Olyan reggel 6 fele eltudtam aludni, utána már nem voltak rémálmai és egészen délután 3-4 óráig fel se keltem. Mikor felébredtem, Zoe még mindig ugyanúgy, ugyanabban a pozícióban feküdt mellettem, mint amikor elaludtam, gondoltam felkeltem, de inkább nem tettem. Én is még elég fáradt voltam elég hamar visszaaludtam. Valamikor este Zoe keltett fel. Olyan volt, mint egy zombie. Semmi ereje nem volt.
 - Kicsim, szent isten, jól vagy?
 - Persze, miért ne lennék?
 - Mi volt tegnap? -ennek hallatán lefagyott a mosoly az arcáról és lehajtotta a fejét.
 - Semmi.
 - Zoe, kérlek.
 - Hagyjuk ezt jó? -emelte fel a hangját és bement a fürdőbe, de elfelejtette bezárni az ajtót. Halkan bementem és gyorsan hátulról megöleltem. Ugrott egy kisebbet, de aztán hagyta. Pár perccel később pedig megfordult, a szemembe nézett, adott egy csókot és sóhajtott egyet, majd a pólója alól elővett egy nyakláncot és a kezembe tette ..
 - Tegnap tudtam meg, hogy amikor volt a baleset, nem ketten haltak meg abban az autóban hanem hárman. A nyakláncon az N betű jelöli a Noah nevet, ha kinyitod akkor pedig ott van az anyukám és az apukám. Anyának két hónap volt hátra, mikor balesetet szenvedtünk. A kisöcsém anyám hasában halt meg azon a napon.
 Igazából nem tudtam és nem is akartam mit mondani rá mert eléggé durva ez így. Persze én megértem, hogy Zoe-t ez sokkolja, hisz kit nem, de azért ami tegnap volt az már durva. Ezért csak megfogtam mutató ujjammal az állát és így kicsit feljebb tudtam hajtani fejét. Mélyen a szemébe néztem majd megcsókoltam a homlokát és szorosan magamhoz öleltem. Elmentünk tusolni, miután én is végeztem a fürdéssel, Zoe már pizsiben volt az ágyban és a nyakában lévő nyakláncot vizsgálta, miközben fülhallgatóval az egyik kedvenc dalát hallgatta, annyira hangosan, hogy még én is hallottam 5 méterrel messzebbről. Bementem mellé az ágyba és csak oda kucorodott és rám hajtotta fejét tovább hallgatva a dalt és még mindig az N betűt nézte a nyaklánc felszínén, majd elaludt. Nagyon sajnáltam. Nem tudtam nézni, hogy ennyire szomorú ezért kitaláltam neki valamit másnapra, gondoltam meglepem egy kicsit. a többiek úgy is azt tervezték, hogy medencéznek egyet, így akkor lelépünk 2 órára.

25. fejezet

A fiúk előbb fent voltak, mint mi és úgy gondolták, hogy felébresztenek minket. Na már most náluk ezt úgy kell elképzelni, hogy a telefont rácsatlakoztatták a TV-re, maximumra felnyomták a hangerőt és betették nekünk Pixa ft. Kis Grófo - Bulibáró c. nótáját, pont a megmixelt résznél és hát had ne mondjam, hogy annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról rá a Lillára, a Lilla oldalba rúgta a Kittit, a Kitti leütötte az Esztert, az Eszter meg szép nőiesen belesikított a Dóri fülébe a Dóri drága meg engem hitt az Eszternek és ledobott egy párnával. A fiúk meg csak szakadtak a röhögéstől. Aztán nagy nehezen feltápászkodtunk, én betettem egy mixet. A lányok közbe már érdekes helyzetekben csüngtek a fiúkon. Gondoltam én kimaradok a buliból ezért inkább bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, lezuhanyoztam,felöltöztem meg minden ilyesmi. Olyan 1 fele el is indultunk. Mindent megmutattunk a srácoknak. Haza fele, egy ismerős arcba botlottam (Jake).
 - Sziaa Z.
 - J, hát te?
 - Ezt nekem kéne kérdeznem.Hogy hogy vissza jöttél?-majd megölelt
 - A barátaimat hoztam el.Megmutatom nekik a várost tudood. -mutattam a mögöttem lévő társaságra.
 -  Jhaa, már mindent értek. És mikor lépsz újra pályára?
 - Ma 6-kor?
 - Nagyszerű. Mi ott leszünk a többiekkel.
 - Remélem is. -és ezzel elköszöntünk egymástól.

*Miközben Zoe és Jake beszélgetett*

- Hékás, ő meg kicsoda?
- Jha igen, ti nem is tudjátok. Ők így JZ. Régen mindig izzott köztük a levegő, ahogy most sincs másképp. Már megbocsáss Laci. De úgy látom találkozót beszéltek meg, szóval Zoe este elmegy otthonról, ha kíváncsiak vagyok rá hova megy akkor gyertek velem, de ő erről nem tudhat, mert akkor nem menne el.Oké?
- Huuuh ez király. Bízhatsz bennünk.

*vége*

- Bocsi srácok. Mehetünk?
- Pesze.
- Hey Z, Ki volt ez a srác?
- Egy régi ismerős.

Mikor haza értek, már délután négy óra volt, így Zoe gyorsan elment megint letusolt majd átöltözött valami kényelmesebb cuccba.

- Srácok, ne haragudjatok, de nekem most el kell mennem. Majd jövök.
- Oké, menj csak. Mi elleszünk. - mondta Will.
- Rendben. -végül egy nagy zacskóval a kezében távozott. (a többiek pedig utána mentek Willel az élen, aki odavezette őket..erről a dologról csak ő tudott)

*Zoe*

 - Z, látom eljöttél.
 - Még jó, hogy. Ki nem hagytam volna.
 - Z, visszatért emberek.
 - Hali gyerekek, mizu? Mi történt míg nem volt itthon.
 - Sokat fejlődtünk.
 - Igen? Na gyerünk, akkor nyomjatok le. Mit szóltok egy itteni kis csatához és utána pedig elmegyünk a városba és ott is csapunk egy kisebb versenyt?
 - Hajrá. -majd elindult egy dal , Z ottani kedvenc zenéje.
Mint mindig, Zoe nyerte meg. Aztán kigurultak a városba.

*Többiek*

- Zoe deszkázik, és ráadásul ilyen jól? Mióta?
- Kiskora óta, olyan 8 éves lehetett. Ő a legjobb aztán Jake. Mindent amit most a JZ párostól láttok egymástól tanulták, csak Zoenak ez nem volt elég így sokat gyakorolt különböző elemeket magától és nagy elképzelései vannak, így volt szerencséje a legjobbaktól is tanulni.
- Már mindent értek.
- Sziasztok srácok. -hangzott a kedves köszöntés Zoe szájából.
- De, de de..
- Jajj Will drágám, ne vedd magadra, de borzalmas a követési stratégiád.
- Látom, azért nem rozsdásodtál be.
- Én?! Ugye csak viccelsz?
- Hát persze.
- Skacook, hát ti?
- Kíváncsiak voltunk rá, hogy mit titkolsz ennyire.
- Hát rájöttetek. -vette fel deszkáját és elhúzott mellettünk. Éjfél után ért haza.

Mivel Laci sejtette, hogy nem mostanában fog haza érni, és másnap szülinapja van egy kicsit kedveskedett neki.

*Zoe*
           Mikor beléptem a szobámba senki nem volt ott, csak gyertyák, romantikus halk zene, pezsgő, eper...nem értettem. Mikor bementem a fürdőszobámba ott is...gyertyák a kád szélén,a mosdón, mindenhol. Egyszer csak csapódott az ajtó. Nagyon megijedtem. Laci !!
 - Te mégis mi a jó... -olyan hirtelen csókolt meg, olyan határozottsággal,hévvel és érzékenységgel. Csodálatos volt. A legszebb szülinapi ajándékot kaptam tőle, amit egy lány kaphat a 18. születésnapjára, a szüzessége elvesztése egy olyan emberrel, akit mindennél/mindenkinél jobban szeret. Reggel 9-kor valami csodálatos érzés volt mellette ébredni. Tudtam, hogy szeret és mindent megtenne értem és ez kölcsönös volt. Egy kis pirítóssal keltett, amit persze a Mimi csinált. Miután együtt megreggeliztünk és elmentem és gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. A mai napra semmi elképzelésem sem volt. Reméltem, hogy odalent több ötlet ér majd, de tévedtem. Visszamentem a szobámba, átöltöztem és mire leértem a Kitti és az Eszter kitalálta, hogy menjünk el moziba. Nekem pedig semmi kedvem nem volt menni, így nélkülem mentek el. Attól nem féltem, hogy elvesznek ugyanis Will-ék is velük mentek.

*Zoe*

Átmentem a nagyiékhoz, mert nem éreztem jól magam lelkileg. Mostanában kezd visszatérni sok minden a balesetből és ezt szeretem elmondani nekik.
 - Megint előjött.
 - Jajj kincsem, gyere ide.
 - Mióta meghaltak olyan, mintha nem lennék teljes. Tudom, hogy ti itt vagytok nekem és ti neveltetek fel amiért sokkal hálásabb vagyok, mint azt gondolnátok, de azért ők mégis csak a vér szerinti szüleim voltak és nagyon hiányoznak.Rettenetesen. Annyira sajnálom.
  - Tudod van valami amit nem mondtunk el neked, mert féltünk, hogy nem tudnád a szüleid halála mellett feldolgozni.
  - Miaz, mondjátok már !!
  - Tudod, amikor volt a baleset akkor édesanyád, a lányunk a 7. hónapban járt.
  - Anya terhes volt?
  - Igen. Kisfiú lett volna, akinek Noah lett volna a neve.
  - Anya nyaklánca ! -amit mióta meghaltak a nyakamban viseltem. Egy kinyitható nyaklánc volt. Az elején egy N betű állt, és ha kinyitottam akkor anya és apa képe volt benne.
  - Azt a nyakláncot neked készítettette, 18. születésnapodra. Addig pedig ő hordta.
  - Úristen !! -nem bírtam tovább inkább kiszaladtam a tó legmesszebb levő részéhez és ott kiáltottam egyet, ahogyan csak kifért a torkomon és amilyen hosszan csak kitudtam tartani, majd összerogytam és csak sírtam. azt akartam, hogy ezekkel a könnyekkel minden fájdalmam elmúljon. Ha nem ücsörögtem és sírtam ott 1-2 órát akkor egyet sem. Még legalább ötször kiáltottam. Tényleg megkönnyíti egy kicsit az ember lelkét. Imádtam a szüleimet és velük lenni. Nagyon megrázott ez a hír. Volt egy öcsém akit nem is láthattam, mert ugyanabban a balesetben halt meg amiben a szüleim és amiben majdnem én is. Ez nekem túl sok. E gondolatot egy akkora ordítás (mert ez már nem kiáltás volt) követett, amibe beleadtam mindent amit akkor, ott és abban a pillanatban éreztem és átéltem.

24. fejezet

Másnap reggel hajnali négykor gyülekeztünk a Liszt Ferenc repülőtéren. Egy órával később indult a gépünk, csak gondoltam, hogy mindenki időben odaérjen, felpakoljanak neki, elmenjen wc-re vagy valamit venni a büfében így előbb oda kérettem őket. Nagyon vártam már, hogy leszálljunk. Úgy beszéltük meg, hogy Sári is odajön a londoni repülőtérre, mert ők visszamentek a szüleivel, hogy kitudjanak pakolni a lakásból, míg véglegesen kiköltöznek onnan a nyárra Budapestre. Tudtam, hogy semmi sem változott Londonban mióta eljöttem, de még is izgatott voltam, hogy újra láthatom a várost is és a barátaimat is. A szüleim halála óta féltem újra vissza menni, de rájöttem, hogy nincs mitől félnem. Pontban hajnali ötkor felszállt a gépünk. Én a saját két kis ülésemet elfoglaltam a gitárommal és szöveg könyvemmel együtt és a többiek is helyet foglaltak ott ahol szerettek volna. Egész úton egy dalt írtam, mielőtt leszálltam széthúztam a függönyöket.

 - Akarjátok hallani?
 - Azt hittem sosem leszel kész. Na mutasd. :) (Lilla)
 - Okés.

 

- Ezt most írtad, ennyi idő alatt?

- Nem lett jó?
- Dehogynem. Tökéletes. De, hogy csináltad?
- Szeretem a dalaimat teljes odaadással írni és énekelni is. Minden dalomban az összes érzelmem benne van. Ebben meg főként.
- Szerintem remek dal lett Zoe. Ügyes vagy. -mondta nagyapa lelkesen
- Köszönöm.
- Hamarosan leszállunk, kérem csatolják be öveiket ! -adta az utasítást a pilóta.
Miután leszálltunk Sári várt minket a repülőtéren és vele együtt mentünk a lakásunkba, ahol mindenki kapott egy külön szobát. Míg a többiek kipakoltak és lementem és elsétáltam a tóhoz, amire a lakás emeletéről rá lehet látni.

* Laci szemszöge*

Pont azt a szobát kaptam, ami a tóra nézett. Gyönyörű volt a lakás, de a kilátás valami lélegzet elállító volt. Kimentem a teraszra, ahonnan jobban lehetett látni a tavat, amikor megláttam ott sétálni Zoe-t.
 - Tudod fiacskám az a tó nagyon sok titkot rejt, melyek fontosak Zoenak. -mondta mögöttem Zoe nagymamája.
 - Miféle titkot?
 - Ebbe a tóba szaladt bele a kocsi. Itt haltak meg, ebben a tóban Z szülei, vagyis a lányom és a vejem. Csak Zoe élte túl. Ő is, csak alig.
 - Ez az a tó?
 - Bizony.
 - Lemegyek hozzá.
 - Ne ! - mire megfordultam és kérdőn néztem az idős, kedves Mariara. -Mióta volt a baleset, nem járt itt. Londonról sem akart hallani, nem hogy erről a helyről. Hosszú hónapokig rémálmok gyötörték, míg nem jöttél te. Igazán hálás vagyok neked Laci.
 - Ugyan miért? Hisz semmit sem tettem.
 - De igen. Nagyon is tettél. Tudod, Zoe most már téged is az élete részének tart, akár csak a szüleit és minket. Miután Liliana és William meghaltak, Zoe nem igazán szólt. Olyan volt, mintha megkukult volna. Velünk sem beszélt..
 - Ezért kapta a gitárt és a szövegkönyvet. Tudtuk, hogy tehetséges. A szülei is azok voltak. Miután megkapta a gitárt egyre több hangját hallottuk, de csak akkor, mikor énekelt vagy dalokat írt. Elköltözünk Budapestre és beírattuk az ottani iskolába. Akkor jöttél te. Te voltál a lehető legjobb dolog Zoe életébe. Számít rád,bízik benned és a saját életénél is jobban szeret, mint ezt már te is tapasztaltad. Ő nem amiatt szeret, vagy nem amiatt van veled, mert kapott tőled olyan dolgokat aminek anyagi vonzata van, hanem mert azt a dolgot kapta tőled amit senki mástól nem fog megkapni. A feltétlen szeretetet. Úgy tekint rád, mint arra a védelmezőre, akit a szülei küldtek. Ezt ne rontsd el benne kérlek. Áldásomat adom rátok, nyugodtan tegeződhetünk is velem is és a feleségemmel is, csak ne bántsd Zoet kérlek. Ő az utolsó csoda a mi életünkben is. -vette át a beszédet a nagyapja Samu.
 - Szeretem az unokájukat és mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon, hogy Zoe egy olyan valakit lásson bennem aki mindent megtesz érte és a biztonsága érdekében is, hisz ez így van. Szeretem őt. Komoly terveim vannak vele kapcsolatban a jövőre nézve és köszönöm szépen az áldásukat. Ígérem sem nektek sem neki nem okozom csalódást.
 - Köszönjük. -mondta Samu, majd megölelt. Hihetetlenül jó érzés volt, ami itt most lezajlott hármunk között.
 - Hát itt mi folyik? -toppant be Zoe.
 - Szia kicsim. Semmi csak megbeszéltünk pár dolgot a mai nappal kapcsolatba, ha nem bánod.
 - Jajj nagyapa dehogy bánom, de nagyon sokan leszünk. Sári meghívta az itteni barátaimat is. De ha gond akkor inkább lemondom.
 - Nem drágám. Érezd csak jól magad. Mi addig nagyapáddal főzünk nektek valami finomat ebédre.
 - Rendben. Akkor megmutatom Lacinak a házat. És persze a többieknek, ha ők még nem látták, bár Sári már biztosan megmutatott nekik mindent. Jössz kicsim?
 - Persze. Alig várom.
 - Okés. Sziasztok. (Zoe)
 - Sziasztok. (Laci)
 - Jó mulatást. (nagymama)

- Te , mióta tegezitek egymást a nagyiékkal?

- Úgy nagyjából most óta.

- Ohh..az király.

- Úgy döntöttem, hogy majd csak holnap nezzük meg a várost, ma pedig csapunk egy hatalmas avató bulit és jönnek az itteni barátaink is. Így jó?

- Aha, legalább megismerem őket, meg a többiek is.
- Helyes. Akkor mindjárt beszélek a Sárival és megkérdezem, hogy mikor jönnek a többiek. Gyere velem, utána megmutatom a szobámat.
- Megyek.

 - Szia Sári, ma mikor jönnek a Will-ék?
 -  Szia, egy óra és itt vannak.
 - Rendben. Ma nem megyünk várost nézni, hívd fel őket, hogy hozzanak fürdőruhát, ha akarnak fürdeni, mert egy avató bulit tartok oké?
 - Oké, akkor mindjárt beszélek velük.
 - Oké. Gyere, addig körbevezetlek a házban.
 - Rendben.
 - Hát igazából ez az én szobám, ez a szüleimé volt, és itt az egyik fürdőszoba ami azért ilyen, mert ez eredetileg egy masszázs szobával lenne egybeépítve de az nem került megvalósításra, a másik lent van meg ugye ott az amerikai konyha is: (konyha+nappali egy térben/egyben). Hát ennyi lenne a ház.
 - A másik házatok Pesten az is elég jó, de azért ez is ott van.
 - Köszi. Megdolgoztak érte a szüleim és a nagyszüleim is.
 - Azt látom. És pontosan kik is jönnek úgy 30 perc múlva?
 - Úgy körülbelül 5-8 ember. Amikor itt éltem ők voltak úgymond a bandám, akikkel folyton együtt voltam. Úgy, mint most veletek Budapesten.
 - És mást nem is ismersz itt?
 - De. Fél Londont. A szüleim rengeteg partyt szerveztek ebben a házban és onnan is ismerek felnőtteket, gyerekeket, meg hát ugye az egész suli.
 - Tényleg?
 - Aham.
 - Bocsi, hogy közbe zavarok, de megjöttek a vendégeink. /Sári/
 - Rendben. Engedd be őket, mindjárt viszem a medencéhez a dolgokat.
 - Milyen dolgokat?
 - Hát a kaját,innivalót, a pultot.
 - A kaja meg az innivalók már kint vannak.
 - Remek. Akkor ti menjetek ki a többiekhez, mindjárt megyek én is. -mondtam Lacira és Sárira nézve.
 - Ne segítsek? /Sári/
 - Nem kell, menj csak ki hozzájuk.
 - Hát, te tudod, de aztán siess mert már mindenki téged vár.
 - Oké, sietek.
És tényleg siettem. Öt percen belül kiérkeztem az udvarra a pultommal, utána meg a hangfalakkal. Mindenki nagyon örült nekem és én is nekik. Nagyon régen nem láttam már őket. Hiányoztak,de megígértük egymásnak, hogy ebben az egy hónapban bepótoljuk és mindenki megismerkedik mindenkivel.
  ( londoni barátok: Ashley , Colin , Will , Jack , John , Savannah , Peter , Tiara )
Egész nap csak iszogattunk,ettünk (nagyon sokat), fürödtünk és rengeteget nevettünk. A nap végére már elfáradtunk, a többiek bementek lezuhanyoztak aztán beköltözött az a tizenvalahány ember a szobámba, mert senki nem akart a másik nélkül aludni és arra hivatkoztak, hogy nagy a szobám. Hát igen. Amíg ők elrendezték magukat meg agymást, addig én elmentem a tóhoz és leültem a rámpára, a telefonom elindítottam egy dalt és énekelni kezdtem. Egyre halkabban énekeltem, a sírástól szinte elcsuklott a hangom, mikor valaki megölelt. (Will)
 - Szia!
 - Tehetséges vagy. /Will/
 - Köszönöm. Hogy vagy? Rég láttalak.
 - Az a kérdés, hogy te hogy vagy?
 - Elég nehezen viselem, de megvagyok köszi. Annyira régen láttalak! -erre a mondatra közelebb húzott magához és szorosan megölelt.(Ház igen, nehéz tagadni, hogy régen volt köztünk valami).
 - Hiányoztál kicsi lány. A szüleid halála pedig baleset volt, nem a te hibád. Próbáld meg legyőzni ezt az egészet. Kemény csaj vagy.
 - Te is nekem. Hogy vannak a többiek? Annyira nem ismerjük már egymást.
 - Megvannak. Hiányoztál nekik is, ahogyan neked is ők. Költözz vissza !
 - Jajj dehogy.
 - Komolyan mondtam Z. Hiányzol nekünk.
 - Ti is, de nem tudnék ide visszaköltözni. -és hullani kezdtek a könnyeim. Tudnia kell, hogy ide ebbe a szobába, ebbe a házba ebbe a városba soha többé nem jöhetek vissza. Túl sok rossz történt. Nem szeretném bolygatni a múltamat. Lezártam. Most is csak a barátaim miatt vagyok itt. Az itteniek és a mostani barátaim miatt.
 - Te tudod. Na de gyere ide, te! -magához húzott én pedig ráhajtottam fejemet mellkasára és együtt hallgattuk tovább a dalt, de most egy másikat. Mikor meghallotta elmosolyodott és énekelte velem. Amikor még itt éltem én is mi nagyon egymásba voltunk gabalyodva és amikor egyszer mentünk valahova autóval, akkor ez a zene ment és együtt énekeltük, azóta ez az a dal ami a mi dalunk. Miután meghaltak a szüleim és ugye nem tudtunk találkozni, mert elköltöztem nagyon sokat hallgattam ezt a dalt.
 - Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor szükséged lett volna rám. /Will/
 - Most itt vagy, ez a lényeg. -majd adott a homlokomra egy puszit. Ez a kapcsolat a szerelemből szeretetre változott. Neki is van valakije, nekem is ott a Laci, de mi ettől még nem fogunk eltávolodni egymástól. Ha valaha egyszer is megcsalnám a Lacit senki mással nem tudnám, csak Will-lel, de nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni amit a Laci tett. Ennél több vagyok és magamat is többre értékelem ennél. Miután vége lett a dalnak felálltunk és szépen bementünk a házba. A szobámba kész káosz volt. Lépi alig tudtam. Tizenhét ember egy szobában azért nem kis teljesítmény, de meglehet szokni főleg, hogy én a saját ágyamban aludtam.

23. fejezet

Egy héttel előbb kezdődött el a nyári szünet, aminek sokkal jobban örült mindenki. Zoe egy meglepetést tartogatott barátainak, amiről csak a nagyszülei tudtak. Zoe ugye Londonból költözött ide és mivel az ottani házukat nem adták el, mert majd mindig vissza mennek, arra gondolt, hogy kiviszi a barátait Londonba 1 hónapra. A nagyszülei támogatták az ötletet. Mióta meghaltak Z szülei, hallani sem akart Londonról, most pedig vissza szeretne menni méghozzá ugyan abba a házba és persze a nagyszülők is tudták, hogy semmi baj nem történhet vele/velük ott.
- Srácok, van egy kisebb meglepetésem számotokra, így a nyárra.
- Huhhh komolyan?? Micsodaaa? (Kitti)
- Z áruld már el, hogy miaz!! (Lilla)
- Nyugi van. Kellenek hozzá a fiúk is.  -nem telt el 5 perc és már ők is ott voltak.
- Na végre fiúk, mi tartott eddig? (Eszter)
- Mivan? Nem érsz rá? (Balázs)
- Kuss legyen!! (Lilla)
- Most, hogy mindenki itt van lenne egy bejelenteni valóm.
- Hallgatunk.
- Arra gondoltam, hogyha most az első hónapban senkinek semmi terve..
- Igeeen..
- Most arra várok ,hogy van e valakinek..nincs? nagyszerű. Akkor, megyünk Londonba !
- Mi? Ez komoly?
- Úristeeeen.
- Igen, komoly. Persze csak akkor ha mindenki szeretne jönni. Én amúgy is megyek vissza, találkozni az ottani barátaimmal és erre gondoltam. Ez lenne mindenkinek tőlem nyárra az ajándéka.   

 (Kis kitérő : azt beszéltük meg, hogy nyáron mindenki ad mindenkinek valamilyen ajándékot)

- Benne vagytok?
- Mindenki egyszerre bólintott és a lányok a nyakamba ugrottak, a fiú a Lacival lepacsiztak. Nem értettem, hogy mit titkolhatnak, de majd úgy is kiderül.
- És mivel megyünk? ( Dóri)
- Hát amivel én is jöttem !
- Kicsim, ez biztos?
- Persze.
- Akkor a nagyszüleidnek nem kellene jönniük?
- Szerinted ki fog ránk ott 1 hónapig főzni,mosni,takarítani? Csak ők nem velünk lesznek egy lakásba. De ezt már megbeszéltem velük.
- Jaa akkor jó.
- Hahoooo, beavatnátok minket is? (Lilla)
- Zoe-ék magángépével megyünk Londonba. (Laci)
- Ez de csúcs !! ( Ákos)
- Királysáááááág !!! (lányok)
- Mikor indulunk? (Balázs)
- Mihelyst összepakoltatok és megkérdeztétek a szüleiteket, hogy jöhettek. Ma van hétfő, legyen mondjuk csütörtökön az indulás. Hozzatok mindenféle ruhát, de leginkább meleget. Meg fürdőruhát is hozzatok.

Mindenkinek ez a pár nap úgy telt, hogy lebeszélt mindent a szüleivel, akik elengedték őket, onnantól meg végig pakolás volt az egész. Nekem is a cuccaim 3 nagyon nagy bőröndbe fértek el. Miután végeztem kedden a pakolással, átmentem a Laciékhoz segíteni neki pakolni meg ha nem én megyek oda, akkor a szülei jönnek ide, így inkább oda mentem. Nagyon hiányoztak már, főleg a kishúga, Nana. Végig vélünk és nagyon sokat kérdezett, főleg Londonról. Ő is szeretett volna jönni, de a szülei sem engednék, meg még kicsi hozzá, de megígértem neki, hogyha nagyobb lesz, akkor elviszem magammal. Miután összepakolt a Laci is, nem akarta, hogy haza menjek ezért még maradtam. Lementünk az udvarra, ami igazán hangulatos volt. Halk,lágy zene szólt. Felkért táncolni. Minden olyan volt, mint a filmekben. Tökéletes.
Másnap már nagyon izgatott voltam. Lassan ment el a nap de végül este lett, így lefeküdtem, de nagyon nehezen jött álom a szememre. Eszembe jutott, hogy a gitáromat és a szövegkönyvemet nem tettem el ezért gyorsan betettem őket a gitár tokjába és oda állítottam a bőröndök mellé, a telefonomat pedig feltettem töltőre és kiírtam egy papírra nagy betűkkel, hogy töltő és rátettem a bőrönd tetejére, hogy ne felejtsem el másnap reggel azt is eltenni.

22.fejezet

Másnap az emlékekkel körül ölelt ágyon ébredtem, nem emlékeztem semmire. Nem is érdekelt. Egy londoni ártatlan kislány voltam, akinek a szeme láttára haltak meg a szülei és nem tudott mit tenni. A későbbiekben hibásnak érezte magát és sokszor kívánta azt, hogy bárcsak ő halt meg volna a szülei helyett, hisz nekik még lehetett volna gyerekük, de neki már nem lesznek szülei. Miután a szülők balesetben meghaltak a nagyszülők, vették át a kislányt, ők nevelték. A nagymama egy végtelenül tündéri asszony volt, aki imádta az unokáját, ellenben a nagyapjával aki egy zsémbes egyenruhás volt és semmiféle szeretetet nem mutatott ki. Egy mosoly nem hagyta el a száját. Váratlan dolog történt. A nagyszülők nem akarták, hogy Londonban nevelkedjen fel a kislány és arra emlékezzen, ami történt, így megfogták és a lehető legmesszebbre szerettek volna költözni, de csak Magyarországra költöztek. Nagy csapás,változás volt ez is a lány életében, de szerencsére volt egy gitárja és tehetsége, így írásba öntötte, mit érzett. Rengeteg dalt írt, és sok felajánlást is kapott. Mikor beiratkozott, találkozott sok olyan emberrel, akik utána a legjobb barátai lettek. Volt egy fiú akibe azonnal beleszeretett és kiderült, hogy a fiúnak is tetszik így hát össze jöttek. Nagyon jól megvoltak és mindketten tiszta szívből szerették egymást, de egyszer a fiú a megcsalta. Nagyon nehezen birkózott meg ezzel a lány. Az egyik este, egyedül volt otthon, zenét hallgatott és csak egyetlen kérdés járt a fejében: Vajon mekkora űrt hagynék magam mögött? Nem gondolkodva gyorsan felhangosította a zenét, lefutott a nappaliba és ami csak otthon volt nekik gyógyszer és alkohol mindet felvitte a szobájába. Volt egy kedvenc dala, amit szeretett olyankor hallgatni ha szomorú volt. Az elején egy szöveget mondd, ami a kedvencévé vált.

"Mint amikor ordítasz de mégse hallja senki

Szinte már szégyenled

    Hogy valaki ennyire fontos neked

    Hogy nélküle egy senki vagy

    Senki nem tudja megérteni, hogy mennyire fáj

    Reménytelennek érzel mindent, senki nem menthet meg

    És ha mindennek vége, ha elmúlt

    Szinte már azt kívánod, hogy jöjjön vissza minden rossz

    Hogy érezd milyen az amikor igazán jó. "

Amikor szomorú volt vagy csak simán rossz kedve volt, sokszor érezte ezt, de most nagyon jellemző volt a hangulatára. Egy megtört lány volt, kinek meghaltak a szülei és a fiút akit mindennél jobban szeretett látta egy másik lánnyal csókolózni, majd a szemébe hazudott, hogy nem így volt. Sok volt neki mind az ami pár év leforgása alatt történt vele, nem tudta feldolgozni, még a zene sem segített neki időnként, főleg nem most. Fogta és az összes gyógyszert bevette és megitta rá az alkoholt. Nem kellett 10 perc kiütötte vele magát. Igen rossz látvány volt. Egy lány aki az ágyon fekszik a kezében piás üveg, körülötte üres gyógyszeres dobozok hevertek. 
 A nagyapja épp haza fele tartott, mert otthon felejtette a dossziéját. Mikor belépett a szobába ledermedt. Amilyen gyorsan csak tudta, hívta a mentőket, utána pedig a feleségét, hogy azonnal menjen be a kórházba, mert nagy baj van az unokájukkal. Mindenki megrémült. A nagyapja egy kis cetlit talált kitépve a dalszöveges könyvéből.
           

           "Megtörtem. Mikor meghaltatok, azt gondoltam könnyen túl lépek rajta, de nem így lett. Sok minden történt azóta, ami rossz volt. Nagyapával elhidegültünk, nem nagyon beszélünk, nagymama próbálja pótolni hiányotokat, amit igazán értékelek,de nem tudja. És ott a Laci. Megcsalt.Erőt veszítettem a szerelméért. Ezek után nem tudtam volna a szemébe nézni, így hát e miatt is gyötörtek rémálmok, szörnyű gondolatok.Erősnek kellene lennem, de gyengévé tesznek.Próbálom megtalálni az utamat, de Elvesztem. Talán valami baj van velem, de legalább szabad vagyok .
C'est la vie"

3 óra elteltével, visszavitték a szobájába, ahova már bemehettek a látogatók. Stabilizálták a lány állapotát, már nem volt veszélyben, de még pár napot bent kell tartaniuk.Elsőnek volt ott a barátai közül a Bence, akinek kutya kötelessége nem lett volna oda menni, hisz alig ismerik egymást. Majd 1-2 óra elteltével elment, úgy döntött másnap bejön, hátha akkor már magához tér a lány. A nagymamája szeretett volna bent maradni vele végig, de a nagyapja megkérte, hogy had legyen ő ott akkor, mikor felébred. A nagymama haza ment és főzött valami finomat addig az unokájának. Miután elment a nagymama, még legalább egy órát ült ott szegény nagypapa, mire a lány felébredt. Mikor meglátta a nagyapját egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
 - Szia kincsem. Hogy érzed magad?
 - Mint akit most vettek ki egy mosógépből.
 - Figyelj Zoe, nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltalak és, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. Tudom, hogy ez a helyzet és élet amibe cseppentél egyik pillanatról a másikra felzaklat,kimerít,legyengít de nem szabad feladnod önmagadat. Ha ezt túléljük, ígérem, hogy sokkal többet leszünk együtt. Ne haragudj rám kérlek. Ne add fel. Erős,kitartó lány vagy. Túl fogod ezt élni ígérem.
 - Annyira nehéz.
 - Tudom. -majd egy puszit adott a lány homlokára. Kopogtak.
 - Tessék.
 - Jó napot. Bejöhetek?
 - Fiam, jobb lenne ha távol tartanád magadat ettől a kislánytól.
 - Nagyapa, semmi baj.
 - Biztos?
 - Bólintott a címzett.
 - Hát jó. Addig elmegyek és kint megvárom nagyanyádat. Ha bármi van, csak szólj.
 - Rendben. - majd távozott a szobából a lány nagyapja.

 - Zoe, kicsim. Mi történt? Miért csináltad ezt?
 - Ne játszd meg magad kérlek. Ne csinálj úgy, mintha fontos lennék.
 - Zoe. Tudom, hogy nagy hülyeséget tettem, mi azóta is mardos, de megtörtént és már nem tudok rajta változtatni. Ha tehetném megtenném, de nem tehetem. Időnként bajban vagyok az érzelmeim kimutatásában, de téged még az életemnél is jobban szeretlek és féltelek. Ha most te..
 - Meghaltam volna? Semmi nem változott volna.
 - Igen, ha meghaltál volna, már én sem itt lennék. Fontos vagy nekem. Követek el hibákat? Igen. Fogok még hibázni?  Igen, mert ember vagyok. Az emberek hibáznak, ettől is emberek, de ettől még az érzéseim nem változnak. Szeretlek? Sokkal jobban, mint eltudnád képzelni. Miért tettem ezt? Magam sem tudom, de azt tudom, hogy megbántam. Sajnálom. - adott egy puszit Zoe arcára és kifelé indult.
 - Laci ?!
 - Megfordult a címzett.
 - Örökkön- örökké édes. -mondta, miközben arcát könnyek áztatták.
 - Örökkön - örökké édes.-majd leült az ágya mellé a székre és ráhajtotta fejét barátnőjére,ki kezét rátette és adott fejére egy puszit.
Az ajtó résnyire nyitva volt, min keresztül a nagyapa és most már a nagymama is együtt örült unokájuk boldogságának. Nem haragudtak rá, mert tudták min megy keresztül és megértették. Nem helyeselték, de nem is kiabáltak vele.
Másnap újra bement a kórházba és meglátogatta újdonsült barátját.
 - Bence?! -mondta kicsit hangosabban Zoe, és örült, hogy látja újra modell barátját és egyben már társát is.
 - Hogy vagy te kis túlélő?
 - Most már jobban. Örülök, hogy itt vagy. Kérsz valamit inni, vagy egy kis sütit?
 - Úgy látom helyre fogsz jönni. De már megkérdezted, akkor vizet kérnék.
 - Azom nincs.
 - Akkor mid van?   -Nevettek fel egyszerre, hangosan
 - Narancslé?
 - Jöhet. :)
Bence a fél napot bent töltötte Zoenál, de mikor megjött a Laci, inkább elment. Másnap reggel mehetett haza.Miután haza mentek négyen, szépen higgadtan megbeszélték a dolgokat és mindenki betartotta, mit ígért. A nagyapa és Zoe több időt töltöttek együtt, Zoe miután megjött a suliból többet foglalkozott Murderrel, valamint a Laci pedig minden délutánt kiakart használni ezek után , így vagy Zoe-nál vagy nála csináltak valamit, de a hétvégéket sosem töltötték otthon. Sok programot találtak ki. Már azt is tudták, hogy nyáron mit csinálnak, hisz addig már csak 1 hónap volt.

21. fejezet

Másnap reggel, Laci keltett egy tálcával, amin a szokásos reggelim volt. Míg zuhanyoztam, addig a Laci levitte a tálcát, majd vissza jött, hogy segítsen kiválasztani a mai ruhámat az utolsó castingra. Ma egy kicsit lazábbra vettem a figurát, hogy jól nézzünk ki még jobban egymás mellett, ezért egy sapka,hosszú nadrág,fehér cipő,fekete haspólónál maradtam. míg a Lacin egy fekete pulcsi,kockás ing, fekete nadrág volt. Mikor odaértünk mindenki a Lacit nézte, ami egy kicsit zavart, de utána már a castingra kellett koncentrálnom, mert oda jött hozzám a Tomi (akivel beosztottak), és bemutatkozott a barátomnak, majd zavartalanul kihagyva a Lacit elkezdtünk beszélgetni, aminek látszólag nem örült míg oda ment hozzá az egyik csaj és kezdett el vele beszélgetni. Mi bementünk a castingra a Tomival ami nagyon jól sikerült. Mindketten leszerződtünk ehhez az ügynökséghez, de ez semmi volt ahhoz képest ami a termen kívül várt. Mikor kiléptem egy oszlopnak dőlve csókolózott a Laci azzal a kis k****val aki oda ment hozzá. Mikor megláttam azt hittem felrobbanok, de megfogtam a mamáét meg a Tomit és szépen kisétáltam velük az épületből, amit a Laci észre vettem, de lehet nem érdekelte. Mikor kiértem egy mozdulattal összerogytam és csak sírtam. A Bence leültem mellém megölelt, majd segített felállni. Pontosabban nem akartam felállni, ezért megfogott és felemelt, úgy mint a hercegnőket, míg én a nyakába fúrtam a fejem és csak sírtam. Így vitt a kocsiig, ahova betettek majd haza indultunk. Miután haza értem és begubóztam a nappaliba, leült mellém a Tomi,átölelt utána 5-10 percre rá a Laci.
 - Kicsim, én nem ..
 - Takarodj ki innen, nem akarlak látni soha többet
 - De félre érted a helyzetet..ez nem az volt aminek látszott
 - Tényleg? Pedig eléggé úgy, tűnt, hogy az a srác akit a legjobban szerettem a saját castingomon, amire ő akart eljönni smárol egy csajjal és nem kényszerből.
 - Jó, talán még is az aminek látszik, de fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni ...kérlek Z
 - Befejeztem veled, érted? Soha többé nem akarlak látni, egy undorító,hazudozó féreg vagy ..és én még hittem neked...menj te a francba -kiabáltam, miközben lökdöstem ki a lakásból, majd rácsaptam az ajtót,bezártam és az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre és ott sírtam. Nem tudom miért, de valahogy jól esett, hogy most nem jött oda a Tomi, hanem inkább elment és csinált nekem egy forró teát míg én ott nyugodtan kisírhattam magam. A kedvenc teámat főzte: Earl Grey - Black tea. Megnéztünk egy filmet (az ölemben feküdt Murder, én pedig a Bence ölében) érdekes, de aranyos látvány volt. Mire vége volt a filmnek, mi már Murderrel aludtunk. Hogy ne ébresszen fel minket, óvatosan kimászott alólam a Bence, írt egy üzenetet amit oda ragasztott a homlokomra és elment.

Reggel arra ébredtem, hogy Murder a fejével lökdösi a kezemet és sír. Felvettem. A a hajamat szerettem volna félresöpörni, amikor éreztem valamit a homlokomon. Ott volt a cetli, amit írt:" Jó reggelt Z. Gyere 1-re oda, ahova mindig akkor mész, amikor valami baj van, vagy csak szimplán ihlet kell a dalszövegekhez.   B "
Honnan tudott a titkos kis búvóhelyemről? Mindegy is. Már majdnem egy óra volt, ezért gyorsan felmentem, lezuhanyoztam,felöltöztem, rátettem Murderre a pórázt és már indultunk is. Mostanában mindenhova jön velem. Mikor odaértem, senki sem volt ott, csak egy doboz. Mikor kinyitottam  egy könyv, egy gyűrű és egy idézet volt benne a kedvenc filmemből, amit egyetlen egy emberrel néztem csak meg (laci) : " Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? .. mert ott is együtt leszünk. "

Nem értettem semmit sem. Egy romantikus könyv volt  Hopeless volt a címe amit már 3 napja kinéztem magamnak, a gyűrű pedig a kedvenc jelképemet viselte : angyal szárny. Ez a 3 dolog volt az, amiről csak egy ember tudhatott. De miért? Hogyan? És a Bence, hogy kerül a képbe?