18.fejezet

Megtanultam, hogy nem szabad az alapján ítélkezni, amit látunk. Először ismerjük meg, aztán alkossunk jó vagy épp rossz kritikát. Az emberek tévedhetnek,hibázhatnak kicsiket, nagyokat, hiszen emberek. Nekik ez megengedett. Úgy is mindenki a saját hibájából tanul (előbb vagy utóbb). Valaki sosem tanul belőle, míg nem egyszer akkora hibát el nem követ, amiért mindenki megkövezi és azt utána sosem mossa le magáról. Olyan lesz, mint egy emlék. Egy olyan emlék, amiről többen tudnak mint kellene még sem látható, de örökké benned ég. Éppen ezért is kéne összetartani, és segíteni a saját embertársainkon. Nem kötelességből,szórakozásból,kínból, hanem mert éppen nagy szükségük lehet rá, vagy esetleg csak a mi lelkünk lesz tőle jobb,könnyebb. Mint ahogyan mondta imádott barátnőm:  ,,Kelj úgy fel, hogy jó napod lesz, tervezd meg, hogy ma csak jó dolgokat teszel. Aztán igyál egy kávét/teát/kakaót és nézd hogy milyen szép odakint minden. Nézd ahogyan szállnak a madarak és fűszálak nehezednek a harmattól. Öltözz fel valahogy másképp, mint eddig és érezd magad nagyon szépnek, de ne törődj túl sokat a hajaddal, vagy a sminkeddel. Csak hagyd, hogy séta közben süsse a nap az arcodat és mosolyogj. Mosolyogj, mert egészséges vagy, mert tudsz járni s beszélni, mert van családod, igaz barátod,ruháid és tető fejed felett. Ennyi elég ahhoz, hogy boldog légy. Másnak még talán ennyi mindene sem lehet, mégis tud mindennap mosolyogni. Hallgass valami vidám zenét,dalt és mosolyogva köszönj ismerőseidnek, DE ne állj meg velük beszélgetni, csináld a dolgaid mások nélkül. Ha kérdeznek válaszolj kedvesen, mosollyal arcodon, s NE lógj senkin. Ne érezzék, hogy kaparsz utánuk. Ülj le, olvass, merülj bele gondolataidba, magadba. Hazafelé pedig gondold végig napodat, de részesítsd előnyben a JÓT. Otthon dicsérd meg családtagjaid bármely részét. Ez nekik is örömöt fog hozni szürke hétköznapjaikba. Beszélgess velük. Végezetül vegyél egy jó fürdőt és álmodj szépeket." Sok mindent köszönhetünk mindig egy embernek, méghozzá az igaz baráthoz. Az igaz barát/barátok akik kellenek az élethez, akik még akkor is veled lesznek mikor már rég senki! Ő akkor JÖN amikor mindenki más ELMEGY. Barátnak tekint és minden hibáddal együtt szeret és te ezt tudod. Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos! Szóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos, és nem mindenkinek adódik meg ez a lehetőség. Vannak olyan emberek akiknek olyan barátok jutnak akik csak a reflektorfény árnyékát követik hűségesen, mint a kis pincsi kutyák. Az ilyen emberek bármennyire sem néz ki úgy, egyedül vannak és magányosak.Mindenkit eltaszítottak maguk mellől.
Talán sejtem, hogy mit él át most az Evelin és nem szeretném magára hagyni ilyenkor. Tudni kell, hogy van egy olyan ember akire bármikor számíthat.

*Suli*

- Szia. -köszöntem az Evelinnek.
- Szia.
- Figyelj, gondolkodtam azon, amit a múlthéten mondtál és megbocsájtok. Sejtem, hogy min mész keresztül és szeretném ha tudnád, hogy rám számíthatsz. Nem szeretném ha úgy éreznéd, hogy az ellenséged vagyok és szándékosan vettem el előled a Lacit, mert nem. Az igazság azaz, hogy mindketten szerintem túl sok rossz dolgon mentünk keresztül, és egyedül kellett őket átvészelnünk, de ha összetartunk akkor letudjuk a rossz dolgokat küzdeni, Együtt.
 - Nagyon szép monológ volt, de arra várhatsz kis anyám. -mondta haragosan. Nem értettem, hogy mi  baja van de nem is érdekelt. Eddig csak azt néztem, hogy mások milyennek akarnak látni és olyanná váltam, de ennek vége. Nem akarok már soha többé megfelelni senki másnak, csak is magamnak.
Sosem értettem meg az ilyen embereket, és valószínű, hogy nem is fogom. Nagyon kikészültem, ezért amikor haza értem, áthívtam Lillát, hogy beszélgessünk egy kicsit, mert mindkettőnkre ráférne úgy éreztem és hát megint jól éreztem.

 - Szia. -ölelt meg.
 - Sziaa. Jó, hogy itt vagy. -öleltem vissza szorosan.
 - Na mert, mi a baj?
 - Hát minden. Laci,Evelin,London. Már nagyon elegem van belőlük.
 - De hát most a Lacival meg veled nem béke van, vagy lemaradtam?
 - De az van, csak minden éjjel forgolódok, mert csak az a kép jut eszembe amit persze mindenkinek elküldtek, és azt sem tudom megérteni, hogy mire volt jó, neki ebből mi haszna van?
 - Te is tudod, hogy az Evelin egy kígyó (nem véletlenül nevezzük így), és nem kell vele foglalkozni. Ő mindig ilyen volt és ilyen is marad. Sosem törődik senki mással, csak magával és mindig a saját önző dolgaival foglalkozik, de abba már nem gondol bele, hogy a másik mit érez. A Laci, Laci meg most ..nem védeni akarom meg semmi, de szerintem meg kéne bocsájtanod neki. Szerintem tényleg megbánta és ezt a dal is bizonyította.
 - Tudom persze, csak nem tudom, hogy mikor fogja megint megtenni érted? És ez benne a legrosszabb, hogy ha valaki elszúrja nálad a bizalmat, akkor azt már lehet, hogy soha nem tudja helyrehozni. Fáj amit tett, mert nem érdemeltem meg, de az meg, hogy ilyen édes volt, hogy énekelt nekem egy dalt az meg teljesen levett a lábamról, mint ahogy az eddigi minden vele töltött percem.
 - Na látod. ha ezt tartod szem előtt, akkor nem fog soha többé eszedbe jutni az a kép és az a nap. SOHA! Az Evelin, meg le kell szarni. Most már úgy sem állhat közétek és nem is fog. Azt garantálom.
 - Köszönöm.
 - A barátnőm vagy, magától értetődő. :)

Még maradt egy kicsit a Lilla. Abba a + 3 órában felhangosítottuk a zenét és énekeltünk,táncoltunk közben pedig palacsintát sütöttünk. Az egyik fent is ragadt a plafonon, még jó, hogy a nagyszüleim nem voltak itthon. A mi kedvencünk a Nutellás meg a kakaós, de mivel azt a nagyszüleim nem szeretik ezért, nekik csináltunk túrósat és lekvárosat, aztán meg leültünk és elkezdtük nézni a Sinistert. Hát had ne mondjam, hogy mindkettőnknek féknyomos lett a kis bugyikája. Nagyba nézzük a filmet, egyszer csak egy kéz van a vállamon és nem a Lilláé volt. Annyira összeszartam magam, hogy a popcorn-t feldobtam és kiburult az egész, ráadásul szegény papának még a fülébe is sikítottam, hogy úristeeeen itt egy kéz... Lillaaaaa. Mindenki azon röhögött, hogy hogy bepánikoltunk. Hát akkor nagyon nem volt vicces abban a pillanatban. Miután vége lett még egy kicsit beszélgettünk aztán haza vittük a Lillát.

17.fejezet

Délelőtt 10 óra és zárva a stúdió. Nem tudok bemenni. A mai adásom elmarad. -miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben felcsendült egy dal, méghozzá Ellie Goulding - Love my like you do c. dala és egy ismerős hang csendült fel. Ő az. Ő énekel. Nekem. Minden egyes szó, amit kimondott, újra és újra a szívembe hasított. Majd mikor a dal végén járt, kinyílt az ajtó és egy utolsó mondat hagyta el a száját, miközben egyik kezét nekitámasztottam államnak és felemelte : Always To Hope , Never Lose Faith !!
Kikapcsolta a mikrofont és rögtön a karjaiba omlottam és megcsókoltam. Ez volt az én tündérmesém és a második esély feltétele. Nem volt kérdés, hogy ezek után megbocsássak neki és ezt ő is érezte/tudta. Szeretem és ő is engem. Ez most már egészen biztos. Közel egy hétig bírtuk ki egymás nélkül és ez is szenvedéssel telt el. Mikor végeztünk jött velem haza és be is jött a házba, majd miután kicsit megdögönyözte Murdert, felmentünk a szobámba, hogy nyugodtan tudjunk beszélni annak ellenére, hogy a nagyszüleim még nem voltak itthon, mert dolgoztak. Este 8-9 fele értek csak haza.

- Zoe,mindennél jobban szeretlek. Tudom, hogy olyat csináltam, amit nem kellett volna, de amellett, hogy ez egy végzetes hibám volt, tanulságot is tudtam belőle levonni.
- Mégpedig?
- Mindennél jobban szeretlek, és soha többet nem fogom azt hagyni, hogy távolabb kerülj tőlem, mint pár száz méter, mert szerelmes vagyok beléd. Olyannyira, mint még soha senkibe. Tudom, most jönne az, hogy akkor miért csaltalak meg ..
- Nem !
- Mi?
- Nem jön az, hogy miért csaltál meg. Tudod a héten volt szerencsém és meghallgattam az Evelint, illetve az ő álláspontját és egészen meglepődtem. Sok mindent elmondott, és nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból, hogy veled lehetek és tudom, hogy szeretsz és megbízom benned. Nem fogom megkérdezni, hogy miért, mert nincs rá szükségem. Az egyetlen egy kérdésemre pedig már megkaptam a válaszom. -majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
 - Szeretlek ! -mondta a fülembe suttogva.
 - Szeretlek ! - válaszoltam.

Weekend:

A hétvégét együtt töltöttük. Pénteken meg szombaton is elmentünk a Balatonra, de persze jött velünk mindenki, mert anélkül túl unalmas lett volna :) . (Kitti, Lilla, Eszter, Szofi, én)
Elmentünk gyorsan átöltöztünk, mikor kijöttünk kicsit se volt feltűnő, hogy az 5 srác mennyire bámul minket. Mi meg csak összenevettünk, hogy milyen ostoba fejet tudnak ilyenkor vágni. Mikor bementünk a vízbe a fiúk rögtön azzal kezdtek, hogy felkaptak minket és beljebb futottak velünk majd bedobtak a hideg vízbe. Na akkor kezdődött a harc. Mindannyian (lányok) jól tudtunk úszni, így gyorsan alámerültünk a víznek és mindegyik fiúnak kihúztuk a lábát. Olyat csobbantak, hogy az hihetetlen. Mi tagadás, jó csapat vagyunk. Nagyon sokat hülyéskedtünk : kitudja a másikat ledönteni miközben a fiúk nyakában ülünk, kidobja messzebbre a lányokat meg a szokásos hülyeségek. Mikor kimentünk a partra, a többiek elmentek kaját rendelni, meg leülni egy asztalhoz. Én még egy kicsit ott maradtam és leültem. Elővettem a telefonom és a hülye képeket nézegettem amiket ezalatt a pár óra alatt hoztunk össze. Nagyon hülye képek lettek, de aranyosak.

16.fejezet

Hát a tegnapi nagy Lelkesedésemből, mára minden szertefoszlott. Próbáltam erős maradni, több-kevesebb sikerrel, ami csak külsőre látszott. Eljátszottam azt ami nem én vagyok. Kívül minden oké, belül meg minden rohadt. NEM!! Ez nem mehet így tovább! Össze kell szedned magad Z! -bátorítottam magam a lánymosdó bűzös levegőjét nyelve. Mikor kiléptem a WC-ből, Varga tanár úrba botlottam, aki épp engem keresett. (na tessék egy feladat amit megint megkapok).
 - Oh Zoe, épp magát kerestem.
 - Igen, Varga tanár úr?
 - Lenne számodra egy feladatom, megint.
 - Hallgatom.
 - Ugye az iskolában van ez az iskolarádió, és az igazgató azzal bízott meg, hogy mindennap az egyik szünetben ,mondjuk a 10 órás szünetben le kéne menned és vagy saját dalt vagy olyat amit szeretnél el kéne énekelj gitárral vagy anélkül.
 - Rendben. Akkor holnap kezdek is 10 órakor a stúdióban.
 - Remek, ám lenne még itt valami.
 - Igen?
 - A nemsokára itt levő ünnepségen az igazgató kiakart jelölni valakit, aki énekelne, és én beajánlottalak. Remélem nem gond.
 - Nem, nem gond. Milyen szöveget kéne megtanulnom?
 - Azt majd holnap osztályfőnöki órán megkapod rendben?
 - Rendben, köszönöm. Viszlát.
 - Viszlát.
Mikor hazaértem egyből tudtam, hogy a holnap legelső "adásomon" mit fogok énekelni: 

Szerintem ez a dal remekül fog illeni a holnapi napomba. Ma még rengeteg dolgom volt otthon. Nagyon sokat kellett tanulnom, ráadásul 5-kor vinnem kellett Murder-t kutya iskolába ami 7-ig szokott tartani. Mikor haza értünk, még adtam neki vacsit, addig én is vacsoráztam majd elmosogattam.(azt tudni kell, bár nem fontos, hogy mi Murderrel mindig együtt eszünk és filmezünk is..reggeli,ebéd,vacsora meg hétvégén filmezés mellé egy kis nasi is belefér, de csak mértékkel).

Regélhetnék én itt minden nyomorúságomról, de egyrészt ezzel nem szeretnélek titeket untatni, másrészt pedig megbeszéltem az Ildikóval, hogy elmegyünk színházba és elfogok késni ha nem indulok el. A Bor,Mámor,Szerelem c. előadást néztük meg ami mindkettőnknek nagyon tetszett és nagyon sokat lehetett rajta nevetni. Mikor a házunk elé értem, valami kilógott a postaládából, kivettem. Csak a nevem állt rajta.

LEVÉL :

Azonnal elsírtam magam. Tudtam/tudom, hogy még mindig szeretem, de nem tudom, hogy hogyan bízhatnék meg benne, hiszem megcsalt. Jó tudom, jár mindenkinek egy második esély, és ő ezt meg is fogja kapni, majd amikor olyat tesz, amivel vissza tud hódítani. Bonyolult lány vagyok, senki nem tud rajtam kiigazodni, de minden fiú tudja, hogy a lányoknak mire van szükségük, hisz mindegyiknek ugyan arra: egy olyan fiú aki egyszerre a szerelme,haverja,bátyja és hű szeretője. Olyan dolgokra, amik csak a mesében lehetnek igazak és minden lány álmodik egy ilyen fiúról,kapcsolatról. Valakinek összejön, valakinek nem. Sok mindent helyre tett bennem az amit elmondott az Evelin. Senkire nem lehet haragudni életünk végéig, hiszen azt senkinek nem jó. Mint minden lány. én is annyiszor álmodoztam egy ilyen fiúról, de sosem hittem, hogy valóra is válik. Nem fogom hagyni, hogy elveszítsem, de nem is adom könnyen az új esélyt sem. Bonyolult a szerelem. Ne legyetek szerelmesek, mert mindent tönkre tesz !

Reggel 8-kor osztályfőnöki órával kezdtük. Meg is kaptam a dalt amit el kell majd énekelnem és hozzá a szöveget. Ismertem a dalt, de nagyon meglepett, hogy ilyen dalt választottak. Igaz, hogy a magyarságról szól, de mivel egy elég gyors dal így otthon átfogom dolgozni a gitár mellé, hogy lassabb legyen, de mivel ismertem ezért Varga tanár úr elénekeltette velem. Ki kellett állnom a többiek elé és bekapcsolta a zenét aminek a szöveg része nem volt meg tehát karaoke volt így belekeveredés nélkül eltudtam énekelni vagyis mondani a dalt. 10 óra előtt 5 perccel már a stúdióban voltam és odaadtam a pnedrive-om Pali bácsinak, majd fogtam egy széket amire leültem, fogtam a mikrofont, majd mikor elkezdődött az ugyancsak karaoke verziós dal énekelni kezdtem, amit mint a végén kiderült Pali bácsi felvett és megtudtam hallgatni, hogy milyen volt. Mikor kiléptem a stúdió ajtaján, ott állt lehajtott fejjel és folytak a könnyei. Mikor megláttam rögtön elsírtam magam és inkább elfutottam még mielőtt felemelte volna a fejét és nem tudok onnan mozdulni. Nagyon megijedtem és meglepődtem. Nem tudtam, hogy miért volt ott és hogy miért sírt. Talán szeret még?! De ha így is van, miért csalt meg? Nem vagyok elég jó? Mi történt? 

15.fejezet

Reggel, mikor Murder keltett, semmi erőm nem volt felkelni, de erről nem csak én vélekedtem így. Hozzászoktam, hogy 7-kor kelek, de Ildikónak még ezt szoknia kellett. Nem akart felkelni ezért hoztam szépen egy pohár vizet és leöntöttem vele. Nem kellett hozzá sok idő, hogy felébredjen, de ahhoz se, hogy úgy fussak, mintha az életem múlna rajta. Szegény Londonból érkező Magyar lány, ideges lett. Végig szántottuk korán reggel az egész udvart, de vissza kaptam, mert bekapcsolt a kerti locsoló és totál eláztunk mind a ketten, szóval érdekes reggelnek néztünk elébe, de mi ilyenek vagyunk. Barátnők? Nem, inkább testvérek. Legalább is mi így vagyunk ezzel.Lassan itt lesz a 10 éves barátság fordulónk, amire majd egy tetoválást szeretnénk csináltatni, csak még nem tudjuk, hogy mit. Mikor beértünk a suliba érdekes látvány fogadott. Mikor végig mentünk a folyosón mindenki rám nézett és csak annyit mondtak, hogy sajnálják. Nem értettem, hogy mi van, míg nem oda jöttek a lányok.
 - Z,Z, jól vagy?
 - Láthatólag nincs semmi bajom, de miért? -és a képembe nyomták a 4 telefont és ott volt a kép.
 - Ez mit keres a telefonotokon? -kérdeztem határozottan.
 - Csütörtök délután kaptuk mms-ben. Te nem kaptad meg?
 - De, de igen. Elküldték, az egész iskolának? -csodálkoztam.
 - Igen, és .. -gyorsan közbe vágtam és befejeztem a Lilla mondatát.
 - Ő is.
 - 20 perce az asztalodnál ül és azt várja, hogy beérj.
 - Lányok, Ő itt a legjobb barátnőm, már szinte a testvérem, Kun Ildikó.
 - Ildikó, ők itt a lányok, Lilla,Kitti,Eszter és Szofi.
 - Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. -vigyorgott, majd ott hagytam őket.


- Ülj el innen, légyszíves?! -kértem meg szépen Lacit, de nem tágított.
- Z kérlek, had magyarázzam meg. -mondta kétségbe esetten.
- Ülj   el   innen,  légyszíves! -mondtam kicsit tagoltabban, de még mindig nem értette meg.
- De Zoey.. -nem akartam hallani ezért inkább még egyszer elmondtam.
- Azt mondtam, hogy ülj el innen !! -kiabáltam, mitől visszhangzott a terem és bejöttem a lányok is. Ők már csak annyit láttak, hogy feláll a Laci én pedig ledobom a táskámat miközben nem tudom abba hagyni a sírást és kirohantam a teremből.
 - Z, várj ! - Ne lányok, hagyjátok. Most egy kis egyedüllétre van szüksége. -mondta engem védve az Ildikó.
És mint, mindig igaza volt. Nem akartam, hogy bárki is utánam jöjjön, de egy valaki még is megtette, akit most a legkevésbé sem kívántam. Evelin.
 - Zoey, én ..
 - Mit akarsz még tőlem ? Ott van, menj és élvezzétek egymás társaságát. Csak engem hagyj békén. Eleget tettél már úgy érzem. Menj el kérlek.
  - Nem! Addig nem megyek el amíg végig nem hallgatsz.
  - Akkor jobb lesz ha mihamarabb neki kezdesz. -néztem rá csalódott szemeimmel , víztől és könnytől elázott arcommal.
  - Tudod, mióta idejöttél, csak a riválist láttam benned nem azt a lányt akivel talán még jóban is lehetnék. Mióta idejárunk, nekem azóta tetszik a Laci és még ennyi idő alatt sem tudtam megszerezni, amikor jöttél te és minden reményem elszállt. Már az első nap, mikor meglátott beléd bolondult és utánad ment. Mióta ismerem, egyszer nem tudtam rá ilyen hatással lenni, mint te pár óra hossza alatt és hidd el, hogy szeret.
  - Befejezted? -mondtam, mintha nem érdekelne amit az előbb elmondott
  - Igen.
  - Akkor mehetsz is szerintem. Tessék, már az ajtót is kinyitották neked.
  - Sajnálom Zoe, nem akartam ezt tenni veled/veletek.
  - Szia, Varga mondta, hogy nézzelek meg. Jól vagy?
  - Most vallotta be azaz ember, hogy sajnálja, hogy nem barátként közeledett, akiről eddig mindvégig azt hittem, hogy egy undok kígyó aki kiakar csinálni, ami persze sikerült is, csak nem gondolta, hogy ennyire megvisel majd. De hát ez van.
   - Gyere, a terem elé.
   - Jolvan.
Mikor odaértem, kinyílt az ajtó és kijött az ofőnk, Varga Balázs, akinek el kellett mesélnem, hogy mi történt és a rám való tekintettel, hogy mi mindent teszek az iskoláért haza engedett a mai napra, és leigazolta, később pedig e-mail-ben átküldte az aznapi tanulni valót és házi feladatot, ami nagyon rendes volt tőle. Délután kicsit elmentem sétálni, hogy tudjak gondolkodni egymagamban azon amit az Evelin is mondott,ami történt és minden egyeben. Azt megtudtam állapítani, hogy eddig bármi is történt, gondolok itt a szüleim halálára, talpra tudtam állni, és kibírtam. Egy erős egyéniségnek tartom magam aki sok mindre képes, de vannak dolgok amikből nehezen lábal ki, de rájöttem, hogy nem sajnáltathatom tovább magam ha történik valami. Össze kell szednem magam, és be kell látnom, hogy számtalan ilyen vagy csak hasonló dolog vár még rám az életben és azoknál sem zuhanhatok össze, mert lesznek olyanok akiknek szükségük lesz rám és ott kell lennem mellettük úgy ahogyan most mellettem is itt van a legjobb barátnőm és a szinte új barátaim (kitti,lilla,eszter,szofi), akik úgy szint mellettem állnak, legalábbis eddig azt tanúsították. Ők azok akikre mindig számíthatok, na meg persze a nagyszüleim. Össze kell szednem magam, és megfogom mutatni, hogy milyen fából faragtak.
" Amikor egész életedben harcolsz érte, küzdesz, hogy jól csináld a dolgokat..mindennap minden órában, erővé változtatja a fájdalmat, amikor egész életedben harcolsz érte, dolgozol minden nap és minden éjjel.. így tanul egy szuperhős repülni ".

!! UNBREAKABLE !! 

       

                     

14.fejezet

Reggel majd kicsattantam, olyan energiával ébredtem. A suliban is csak pörögtem, senki nem értette, igazából én sem, csak boldognak és energikusnak éreztem magam egészen addig amíg el nem értem a házunk kapujáig. Már épp beakartam lépni a kapunk, amikor jött egy mms-em. Nem tudtam, hogy kiküldte, mert számot nem írt ki, csak egy képet adott ki . Mikor megláttam nem is tudom, hogy mit éreztem. Talán egy 10-15 percig semmit, mert addig fel sem fogtam igazából. Bementem a lakásba.
  - Sziasztok. Elmegyek egy kicsit oké? Majd jövök. Csáo.
  - De mé...-és becsaptam a bejárati ajtót.
Nem tudtam, hogy hova megyek és mikor jövök vissza. Csak mentem és mentem, könnyektől csillogott az arcom. Már nem sétáltam hanem futottam. Próbáltam olyan helyre menni ahol senki és semmi nem zavar. A kép folyamatosan előttem lebegett és egyszer csak összerogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Olyan hangosan üvöltöttem ahogyan csak tudtam. Az érzés maga nem tudom mi volt, de széttépett és üresnek,kihasználtnak,semminek éreztem magam. Olyan volt mintha valamimet egy nagy húskampóval akarnák kitépni. Elképesztően fájt. Sosem éreztem még ilyet.Nem tudtam másra gondolni, csak arra a képre és arra, hogy mennyire fáj mindenem és alig kaptam levegőt a sok sírástól. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, nem volt nálam a telefonom, de már nagyon fáztam és nem volt nálam pulcsi sem. Lassan felálltam és vissza mentem arra, amerre jöttem. Nem tudtam, hogy hol vagyok, de valamiért ismerős volt az út amin mentem így vissza találtam az utcánkba. Semmi kedvem nem volt haza menni. Ebben az állapotban semmihez sem volt kedvem. Mikor beléptem a kapun még égtek a lámpák és beértem a ház bejárati ajtajához. Nem akartam bemenni ezért csak ott összerogytam és sírtam tovább. Fél óra, óra elteltével kinyílt az ajtó, én felnéztem de semmit nem láttam a könnyeimtől, amik elhomályosították látásomat. Éreztem két kart ami körém fonódik és felemel. Ellenkezni semmi erőm nem volt már. A karok egészen egy ágyig cipeltek, majd betakartak és a kimerültségtől szépen elaludtam.
 Másnap reggel egy puha,finom kéz simogatta arcomat és egy lágy hang szólongatott nevemen. Nem volt erőm kinyitni szemeimet, de amikor meghallottam egy másik hangot, ami olyan volt, mint anyukámé azonnal felugrottam és kipattantak a szemeim. ILDIKÓ !!!
  - Szia Z !
  - Ildikó?
  - Igen, én vagyok az. Jól vagy szivem?
  - Nem, nem igazán. De te hogy kerülsz ide?
  - Miután elrohantál itthonról azonnal hívtak a Mimiék, hogy baj van, azonnal repülőre kell ülnöm és ide kell jönnöm. Tíz perce érkeztem. De mi történt ?

Nem tudtam neki elmondani, mert azonnal hullani kezdtek a könnyeim és inkább odabújtam hozzá. Annyira friss volt a seb és gyenge is voltam, hogy még nem tudtam elmondani.

  - Gyere, lemegyünk és reggelizünk valamit rendben?
  - Bólintottam és fogtam a nagy plüss Mickey Egeremet és lementünk a nappaliba. Én rögtön bedobtam magam a TV elé és bekapcsoltam egy animációs fimet (ami nekem mindig csak mese) és azt néztem míg elkészült a reggelim, meg még utána is csak meséket néztem. Megnéztem a : Lorax ,Croodék ,Gru 1,2 és a Madagascar 3-at. Ildikó már a Gru első részénél felállt és kikapcsolta a TV-t hogy figyeljek rá.
  - Na jó, most már elég volt az önsajnálatból. Mondd el, hogy mi történt.
  - Nem akarok, még túl friss a seb.
  - De szivem, így sosem jutunk túl rajta kérlek.
  - Tegnap mikor haza értem jött egy mms-em. Nem tudom, hogy kiküldte, mert nem írt ki számot de egy képet kiadott. Itt van tessék nézd meg. - odaadtam a telefonomat, kikereste a képet.
  - Ő itt..
  - Igen, az a Laci meg az Evelin a szerdai bálon, amikor nagyban egymás szájában kutattak.
  - Azóta beszéltél vele?
  - Nem, de nem is szeretnék.
  - Rendben. Figyelj szivem, nekem igazából mondanom kéne valamit.
  - Mondd csak, figyelek.
  - Nem így akartam, hogy megtudd ilyen állapotban, de nem halaszthatom tovább. Már elakartam mondani, csak nem volt rá alkalmam. Na mindegy a lényeg azaz, hogy vissza költözünk Magyarországra.
   - MI?????? Ez komoly?
   - Igen. Jövőhéten költözünk. Csak mivel tegnap hívtak a nagyszüleid nem akartam nem itt lenni ezért egy héttel előbb jöttem, szóval ha nem baj akkor a héten itt aludhatok, mert anyáék csak jövőhéten jönnek.
   - Persze én nagyon örülnék neki. Mimi, itt maradhat?
   - Természetesen kincsem.
   - Remek. Ennek örömére akkor gyere reggelizzünk meg és akkor behozzuk a bőröndödet és kipakolunk. Hol szeretnél aludni?
   - Nálad. :)
   - Okos döntés. Majd pátyolgathatod a lelkemet, viszont szeretnék neked mutatni valamit. Maradj itt mindjárt jövök.
    - Okés.
Gyorsan felszaladtam a gitáromért.
    - Már itt is vagyok.
    - Hát az meg?
    - Most mutatok valamit amiről eddig lemaradtál.
    - Juuuuuj, na erre kíváncsi leszek. Mit énekelsz?
    - James Arthur - Recovery.
Miközben énekeltem úgy érzem, hogy majd szét szakad mindenem, de nem adhatom fel és nem láthatnak sírni. Ha valamit haragból és meggondolatlanságból követek el az nem én lennék. Szeretnék kigyógyulni ebből és újra megtervezni és meghatározni, ahogy ez a dal is mondja.
    - Na tetszett?
    - Nagyon jó volt Z. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hangod van és így tudsz énekelni. Ekkora beleéléssel és ilyen átadással. Büszke vagyok rád, és a szüleid is azok lennének, ha meghallanának így énekelni.
     - A következő a zongora lesz. Nagyon szeretnék megtanulni zongorázni is, hisz rengeteg olyan dal van amit leginkább vagy legjobban azzal tudnék elénekelni. Mindjárt mutatok egy képet, hogy milyen zongorát szeretnék. Ez az.
     - Különleges egy kicsit amiatt, hogy fehér és nagyon szép is.
     - Igen, éppen ezért választottam, mert kicsit különleges és a fehér zongora mögött sokkal jobban biztonságban érzem magamat. Olyan, mintha a szüleim még mindig itt lennének velem.
     - Ők is zongoráztak?
     - Csak anya és neki is fehér zongorája volt. Apa pedig gitározott. Ezért választottam ezt a két hangszert, mert így legalább egy részük velem marad.
     - Megtanítasz majd gitározni?
     - Persze, de csak akkor ha itt és most elénekelsz nekem valamit.
     - Mit?
     - Carl Espen.
     - A közös dalunkat?
     - De még mennyire.
     - Akkor kapcsold be.
Amikor énekel nekem, valami hihetetlen érzés. Úgy tud énekelni, mint ahogyan anyukám énekelt régen. Teljese egyforma hangjuk van. Mindig megnyugszom ha énekel vagy ha együtt énekelünk. Ezt a dalt azért mondjuk a közös dalunknak, mert amikor meghaltak a szüleim egyszer elénekelte ezt a dalt és utána mindig együtt énekeltük, amikor olyan dolog történik. Igazából ez a dal egy olyan emberről szól akiben mint a cím is elárulja egy csendes vihar van, ami egyszer megfog mutatkozni, de arra vár, hogy valaki rátaláljon (egy otthonra, egy biztos pontra) és tudja, hogy ő odatartozik. Bármeddig várna, akár élete végéig csakhogy rátaláljon valaki és ne legyen egyedül és akkor majd lecsendesedik benne az ő csendes vihara. Szerintem egy csodás dal és a mondanivalója is rengeteg embert érint akik ugyan így éreznek, de lehet, hogy nem tudják ezt kiadni magukból. Mikor meghaltak a szüleim és ideköltöztünk, ezt a dalt tanultam meg legelsőnek eljátszani a gitáron és ezt a dalt fogom megtanulni legelőször eljátszani majd a zongorán is.
 Miután együtt végig énekeltük ezt a dalt, egyikünknek sem kellett szólnia a másikhoz, mert tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk és csak megöleltük egymást. Míg zuhanyoztam, vagyis égettem a hátamat a forró vízzel, csak arra a képre tudtam gondolni. A hétvégénk elég csendesen telt. Nem szándékoztam túl sokat beszélni. Ha kérdeztek valamit válaszoltam és nagyjából ennyiben kimerítettem a hétvégémet. Hétfő reggel érkeztek az Erikáék (Ildi szülei : Erika és Feri). Még aznap be íratták a suliba, és direkt beszéltünk Bárdossy dirivel, hogy had járjon a mi osztályunkba és mivel olyan a tanulmányi eredményünk és hozzá teszek az iskola hírnevéhez, így szó nélkül engedélyt kaptunk rá. Megkapta a könyveit is és holnap már jöhetett suliba.

(Persze azt nem is kell mondanom, hogy amikor ott volt nálunk, Murder megállás nélkül nem hagyta békén. Egyfolytában rajtunk lógott. Még jó, hogy ma volt nekik kutyasuli, ott legalább letudta vezetni a felesleges energiáját és miután haza értünk befeküdt az ágyamba és másnap reggelig fel sem kelt. Mióta megvan Murder reggelente nem kell a nagyinak keltenie, mert Murder idő előtt öt perccel mindig megnyalogatja az arcomat, hogy keljek fel és reggeli után vigyem ki pisilni. Nagyon okos kutya, és még a suli is rásegít. Nagyon könnyű dolgom van vele. Először sok gondom volt vele míg nem járt suliba, de így már nincs túl sok. Nagy felelősség egy kutya és úgy érzem, hogy jól megbirkózom vele. Egész nap én vagyok vele, kivéve akkor amikor suliban vagyok ,mert akkor a Mimiék figyelnek rá, de az sem megerőltető mert csak 5-10 percet kell vele játszani óránként a maradék időben meg elfoglalja magát és engem vár, hogy mikor jövök haza. Nagyon szeretem a kis szarost!! )

13. fejezet

Másnap együtt mentünk suliba és a többiek rögtön oda jöttek hozzánk (pár lány). Nem tudtam, hogy mi ez a nagy felhajtás, amikor végre kinyögte az egyik, hogy úristen és komolyan együtt vagyok a suli leghelyesebb srácával. Na ott nem értettem, hogy miről van szó. Érdekes módon most nem lettem ideges csak nem értette, hogy vagy ennyire gyorsan terjednek a hírek valaki nagy szája által vagy ..igen csak ez az egy lehetőség van. Hát mindegy. Szerencsémre pont akkor lépett be az ajtón Laci, és őt rohamozták meg a többiek ugyan ezzel, míg az a 3 lány ott maradt és meredten bámultak rám/ránk. Kitti, Eszter, Lilla. Ők hárman voltak azok,akik ott maradtak és tovább meredtek, mint a borjú az új kapura. Tulajdonképpen örültem neki, hogy nem kérdeznek semmit ezzel kapcsolatban mert egyáltalán nem volt kedvem rá válaszolni sem pedig erről az egészről beszélni és úgy láttam, hogy megértik anélkül, hogy bármit is kéne mondanom. Ritkák az ilyen emberek, de örülök, hogy még nem haltak ki. :) Mikor láttam, hogy az egyikőjük nyitná a száját, inkább meggondolta magát és odaadott egy szórólaphoz hasonló hosszúkás lapot, amin egy dátum, egy helyszín és az öltözék szerepelt. Először rosszat sejtettem, mert már sok ilyesmit láttam a filmekben és sosem lett jó vége, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel, lesz ami lesz. A dátum ezen a héten szerdára szólt délután 4-re és valami jelmezbe kell menni, amit egyénileg választhatsz ki. Volt rá két napom/napunk, hogy kitaláljuk, hogy minek öltözzünk be. Had ne mondjam, hogy egyből a legjobbat találtam ki. Amikor haza mentem fel is vetettem az ötletet a nagyimnak és gyorsan bepattantunk az autóba és elmentünk vásárolni hozzá cuccokat, hogy még jobb legyen. Mikor már délutánra járt (szerdán) elővettem a smink cuccokat amiket vettünk és megkértem Mimit, hogy segítsen megcsinálni és hát a végeredmény valami ilyesmi lett : arc, ruha , cipő ...igen, egy zombie lettem, de szerintem nagyon jó lett, legalább is én úgy érzem. A bál este 6-kor kezdődött, addig még volt 10 percem. Azalatt az idő alatt pont nem tudtam a sminkem miatt se inni se enni, ezért inkább bepattantam a kocsiba, hogy elvigyenek. Mikor beléptem a tornaterembe, mert miután elolvastam a papírt rájöttem, hogy ezt a suli szervezi és mindenki ott lesz, akkor kicsit megtorpantam. Olyan arcokkal találkoztam, hogy huuuuhh. Mindenkinek nagyon találó jelmeze volt. Megálltam egy helybe, nem kellett sok és ott termett a három lány Szofi kíséretében. Ők is nagyon jól néztek ki (macskanő,gagyi mami,superwoman,). A legjobb az volt, amikor Lacit megláttam, mert mindenféle megbeszélés nélkül, (még a lányok se tudták minek öltözök), ő is zombie lett. Az egész buli alatt nagyon jól szórakoztam a lányokkal. Olyan estét szerettem volna ahol nem foglalkozok túl sokat a Lacival, hanem inkább a lányokra figyelek.

  - Kérem a színpadra Zoe-t !-mondta be Bárdossy diri, ami nagyon meglepett, de inkább felmentem a színpadra. - Szeretnénk, hogyha a mai bálunkat különleges kinézeted mellett egy dallal is még jobbá tennéd. -majd, bólintottam. Kaptam egy széket és egy gitárt (amire végül nem volt szükségem),majd választottam gyorsan magamban egy dalt is. Közelebb hajoltam a mikrofonhoz.
  - Martin Garrix ft. Usher - Don't look down. -a Dj bólintott, majd elkezdődött a zene és pedig énekelni kezdtem. Ez a zene az amivel teljesen betudok ragyogni mindent, és nem is maradtam egy helyben, mert azonnal leugrottam a színpadról és a diákokat is majd a tanárokat is körbe énekeltem. Minden dalban otthon tudom magam érezni, de ebben nem csak otthon érzem magam, hanem a magaménak is érzem.
  - Köszönjük szépen ezt a csodálatos előadást Zoe-nak, most pedig folytatódjon a bál.
  - Vissza,vissza,vissza,vissza,vissza,vissza...hangzott a tornaterem e szavaktól, míg végül vissza kellett jönnöm és még három dalt ugyanígy elénekeltem és nagyon boldog voltam, hogy ennyire szeretik a hangom, meg amit képviselek. Másodiknak: Rihanna - S&M c. dalát énekeltem amivel úgy szint nagyon felpezsdítettem a hangulatot, a végére pedig egy kedvenc szomorú dalomat Carl Espen - Silent Storm c. dalát énekeltem el és pont a végére sikeredett, tehát nem volt már utána több dal, mindenki ment haza. Nehéz lett volna hangulatot váltani a szomorúból a vidám,pörgősbe, de szerintem ez így pont jól jött ki, legalább mindenki emészthette kicsit a dalt és annak mondanivalóját. Úgy éreztem, hogy áttudtam adni a mondanivalóját azzal ahogyan és amilyen átadással,beleéléssel énekeltem. A bál után az a remek ötletünk támadt, hogy elmegyünk a városba és kicsit sétálunk, majd beültünk egy kis kávézóba a Semiramisba (amikor régen Londonban laktam akkor is odajártam a legjobb barátnőmmel aki innen jött (Magyarországról) és onnantól az volt a kedvenc helyünk). Gondoltam megmutatom nekik. Mikor végig sétáltunk az utcán csináltunk magunkról képeket és az emberek a nagy csodálkozásaikban oda jöttek és ők is csináltak velünk képet. Nagyon furi volt de vicces is. Mikor haza értem még pont elcsíptem az Ildit, hogy megmutassam neki magam, meg előtte mikor a városban voltunk csináltak a lányok rólam egy képet, amit elküldtem neki és mondta, hogy ha haza értem, hívjam skype-on mert megszeretné nézni, úgy iy, és még pont eltudtam érni.

*Skype:

  - Úristen..elképesztően nézel ki. Ez honnan jött?
  - Mindig is szerettem volna te is tudod, és most végre megtudtam valósítani. Tetszik?
  - Ahaaaaa, nagyon brutál. Ilyet én is akarok !!!
  - Majd nyáron ;) .
  - Miért mi lesz nyáron?
  - Megyek vissza Londonba.
  - Komolyan? És ezt mikor akartad velem közölni?
  - Hát úgy, most?! :D
  - És ezt mikor tudtad meg?
  - Semmikor, most döntöttem el.
  - Jhaa az jó.
  - Ahaa.
  - Na jó most megyek, szia. Holnap beszélünk. Joéjt. Szeretlek.
  - Okés, szia. Én is.

Skype vége *

12.fejezet

Miután meg volt a nagy ajándék osztás, rajtunk volt a pulcsi és csináltunk két képet. Az egyiken szemben vagyunk és Murder-t a kezemben fogom (így neveztem el az egy hónapos kiskutyámat), a másikon pedig háttal vagyunk és látszik a Mr. and Mrs. felirat. Annyira menciiiii. :) :)
Szofi végig tombolta az egészet onnantól, hogy meglátta a kutyát. Onnantól nem hagyta békén szegény ebet. Még táncolt is vele. Annyit röhögtünk nekik, hogy az hihetetlen. Bele akarta tenni szegénykémet a tóba. :) Aztán még egy kicsit maradt a Laci is és amikor elment Szofi még jobban bezsongott és kitalálta, hogy menjünk el most azonnal egy kisállatos boltba ahol bevásárolunk neki. Nem bírtam nemet mondani, így hát fogtuk magunkat meg Murder-t és elmentünk a város legjobb ilyen boltjába és mindent össze vásároltunk neki (kutyatálakat,kutyaágyat,hámot,nyakörvet bilétával,nyakkendőt,játékot,jutalomfalatot meg hozzá ilyen kis táskát egy otthonit meg egy sulisat,játékot meg minden szart). Vagy 4 órát eltöltöttünk abba a hülye boltba. Míg próbáltunk Murder-re hámot, nyakörvet meg csináltattunk bilétát az volt alapból két óra. A bolt mellett van egy kis kutyakórház is ahova bementem vele és megbeszéltem a doktor úrral, hogy akkor írjon be minket és majd megyünk és beadja neki amit kell. (Annyira örülök, hogy van egy kiskutyám). Szofi az egész hétvégét nálunk töltötte csak vasárnap szaladt haza tankönyvekért meg ruháért. Nem bírta elhagyni a kutyámat. Egyfolytában szegény kiskutyust gyötörtük. Mivel elég nagy a szobám így megkapta az egyik legnagyobb sarkot és ott aludt. De azt kell mondanom, hogy eddig semmi bajom sem volt vele mert óránként vittem ki pisilni, így nem pisilt be meg semmit nem csinált. Kíváncsi leszek, hogy kibírja e az éjszakát. Remélem kifogja mert ha igen akkor nagyon megdögönyözöm azt a kis szerencsétlen fejét. Már néztünk Szofival a neten kutyasulit, de szerintem a legjobba fogom íratni (julius-k9). Bennük megbízom, mert az előző kutyám is ott tanult mindent amit tudott és okos kutya volt. Szóval hétfőtől már mindennap megyünk suliba délután 5-től.
  - Van egy ötletem !! -jelentette ki hirtelen Szofi.
  - Hmmm? -gyere velem.
  - De Murder-rel mi lesz?
  - Megkérjük a nagyiékat, hogy addig vigyázzanak rá.
  - Okés. De hova megyünk?
  - Majd meglátod, csak gyere és ne kérdezz !!
Nem tudtam, hogy hova megyünk, de nagyon kíváncsi voltam. Mikor odaértünk már sejtettem, hogy miért vagyunk itt. Egy stadionnál voltunk. Valamelyik nap említette a Laci, hogy lesz egy meccsük ma és gondolom ide hozott el ma Szofi.
  - Most be kell kötnöm a szemed, mert nem láthatod, hogy merre megyünk épületen belül.
  - Neeem !!!!!
  - Lécci, bízz bennem !
  - Többet ilyenre nem veszel rá azt most mondom!
  - Oké,oké csak gyere ide had kössem be a szemed.
Mikor bekötötte a szemem nem értettem semmit. Tudom az utat a pályáig meg a lelátóig is. Nem értettem, de nem is kellett sokáig várnom. Hirtelen felcsendült egy mostani kedvencem és egy ismerős hangot hallottam meg. Laci. Énekelt.
 Ekkor lekerült szememről a fekete kendő, és mindent rendesen láttam. A pályán voltunk, aminek a közepén felállt az egész csapat és elöl középen kicsit kijjebb állt Ő, egy mikrofon előtt és nekem énekelt. Még hozzá azt a számot,amit először énekelt nekem akkor amikor első alkalommal voltam ott náluk. Azóta is csücsköm szíve ;) az a dal. És most megint elénekelte nekem, de most nagyjából az egész csapat előtt. Ebből jött le nekem az, hogy tényleg szeret és nem szégyell sem a barátai sem a csapattársai sem senki előtt sem, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Megálltam 2-3 méterrel pont előtte és amíg énekelte meg sem moccantam, csak álltam ott és a szemébe néztem miközben eleredtek a könnyeim. Mikor befejezte a dalt, mintha a földbegyökerezett lábam léket kapott volna csak úgy futottam oda hozzá. A karjaiba ugrottam és olyan szorosan öleltem ahogyan csak lehet, miközben még mindig csak folytak és folytak a könnycseppek az arcomon. Boldog voltam ott és akkor és azután is !!! Szofival leültünk a kispadra és onnan szemléltük végig a meccset amit természetesen mi nyertünk. Úgy éreztem, hogy nem helyes amit most teszek, ezért megfogtam Szofi karját adtam Laci arcára egy puszit és elvittem onnan. Lehet, hogy jó barátnők vagyunk, meg minden de nem fogom se kihasználni, se gyertyatartónak használni...ez nem év vagyok. Haza vittem hozzánk választottunk egy filmet, (vígjátékot) és mivel jó idő volt ezért a teraszon néztünk meg sok popcorn-nal, üdítővel,csokival meg mindenféle egészségtelen kajával. A Barátság Extrákkal-t néztük meg. Mindketten nagyon szeretjük és nagyon sokat nevettünk rajta annak ellenére, hogy már vagy milliomodjára nézzük meg. DE ez volt az első, hogy közösen néztük és nem volt unalmas, főleg, hogy mindketten elég érdekes személyiségek vagyunk. Mikor vége lett, még fent voltunk, nem tudtunk aludni ezért azt a ZENÉT amit mostanában szoktam hallgatni, hogy ihletet kapjak megmutattam neki. Végig hallgatta, de nem mondott rá semmit. Mindketten elálmosodtunk ezért gyorsan én még kivittem Murder-t pisilni amíg Szofi letusolt, majd elment én is letusolni később pedig, egy jó harminc per múlva már aludtunk is mindketten, mint a bunda.