13. fejezet

Másnap együtt mentünk suliba és a többiek rögtön oda jöttek hozzánk (pár lány). Nem tudtam, hogy mi ez a nagy felhajtás, amikor végre kinyögte az egyik, hogy úristen és komolyan együtt vagyok a suli leghelyesebb srácával. Na ott nem értettem, hogy miről van szó. Érdekes módon most nem lettem ideges csak nem értette, hogy vagy ennyire gyorsan terjednek a hírek valaki nagy szája által vagy ..igen csak ez az egy lehetőség van. Hát mindegy. Szerencsémre pont akkor lépett be az ajtón Laci, és őt rohamozták meg a többiek ugyan ezzel, míg az a 3 lány ott maradt és meredten bámultak rám/ránk. Kitti, Eszter, Lilla. Ők hárman voltak azok,akik ott maradtak és tovább meredtek, mint a borjú az új kapura. Tulajdonképpen örültem neki, hogy nem kérdeznek semmit ezzel kapcsolatban mert egyáltalán nem volt kedvem rá válaszolni sem pedig erről az egészről beszélni és úgy láttam, hogy megértik anélkül, hogy bármit is kéne mondanom. Ritkák az ilyen emberek, de örülök, hogy még nem haltak ki. :) Mikor láttam, hogy az egyikőjük nyitná a száját, inkább meggondolta magát és odaadott egy szórólaphoz hasonló hosszúkás lapot, amin egy dátum, egy helyszín és az öltözék szerepelt. Először rosszat sejtettem, mert már sok ilyesmit láttam a filmekben és sosem lett jó vége, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel, lesz ami lesz. A dátum ezen a héten szerdára szólt délután 4-re és valami jelmezbe kell menni, amit egyénileg választhatsz ki. Volt rá két napom/napunk, hogy kitaláljuk, hogy minek öltözzünk be. Had ne mondjam, hogy egyből a legjobbat találtam ki. Amikor haza mentem fel is vetettem az ötletet a nagyimnak és gyorsan bepattantunk az autóba és elmentünk vásárolni hozzá cuccokat, hogy még jobb legyen. Mikor már délutánra járt (szerdán) elővettem a smink cuccokat amiket vettünk és megkértem Mimit, hogy segítsen megcsinálni és hát a végeredmény valami ilyesmi lett : arc, ruha , cipő ...igen, egy zombie lettem, de szerintem nagyon jó lett, legalább is én úgy érzem. A bál este 6-kor kezdődött, addig még volt 10 percem. Azalatt az idő alatt pont nem tudtam a sminkem miatt se inni se enni, ezért inkább bepattantam a kocsiba, hogy elvigyenek. Mikor beléptem a tornaterembe, mert miután elolvastam a papírt rájöttem, hogy ezt a suli szervezi és mindenki ott lesz, akkor kicsit megtorpantam. Olyan arcokkal találkoztam, hogy huuuuhh. Mindenkinek nagyon találó jelmeze volt. Megálltam egy helybe, nem kellett sok és ott termett a három lány Szofi kíséretében. Ők is nagyon jól néztek ki (macskanő,gagyi mami,superwoman,). A legjobb az volt, amikor Lacit megláttam, mert mindenféle megbeszélés nélkül, (még a lányok se tudták minek öltözök), ő is zombie lett. Az egész buli alatt nagyon jól szórakoztam a lányokkal. Olyan estét szerettem volna ahol nem foglalkozok túl sokat a Lacival, hanem inkább a lányokra figyelek.

  - Kérem a színpadra Zoe-t !-mondta be Bárdossy diri, ami nagyon meglepett, de inkább felmentem a színpadra. - Szeretnénk, hogyha a mai bálunkat különleges kinézeted mellett egy dallal is még jobbá tennéd. -majd, bólintottam. Kaptam egy széket és egy gitárt (amire végül nem volt szükségem),majd választottam gyorsan magamban egy dalt is. Közelebb hajoltam a mikrofonhoz.
  - Martin Garrix ft. Usher - Don't look down. -a Dj bólintott, majd elkezdődött a zene és pedig énekelni kezdtem. Ez a zene az amivel teljesen betudok ragyogni mindent, és nem is maradtam egy helyben, mert azonnal leugrottam a színpadról és a diákokat is majd a tanárokat is körbe énekeltem. Minden dalban otthon tudom magam érezni, de ebben nem csak otthon érzem magam, hanem a magaménak is érzem.
  - Köszönjük szépen ezt a csodálatos előadást Zoe-nak, most pedig folytatódjon a bál.
  - Vissza,vissza,vissza,vissza,vissza,vissza...hangzott a tornaterem e szavaktól, míg végül vissza kellett jönnöm és még három dalt ugyanígy elénekeltem és nagyon boldog voltam, hogy ennyire szeretik a hangom, meg amit képviselek. Másodiknak: Rihanna - S&M c. dalát énekeltem amivel úgy szint nagyon felpezsdítettem a hangulatot, a végére pedig egy kedvenc szomorú dalomat Carl Espen - Silent Storm c. dalát énekeltem el és pont a végére sikeredett, tehát nem volt már utána több dal, mindenki ment haza. Nehéz lett volna hangulatot váltani a szomorúból a vidám,pörgősbe, de szerintem ez így pont jól jött ki, legalább mindenki emészthette kicsit a dalt és annak mondanivalóját. Úgy éreztem, hogy áttudtam adni a mondanivalóját azzal ahogyan és amilyen átadással,beleéléssel énekeltem. A bál után az a remek ötletünk támadt, hogy elmegyünk a városba és kicsit sétálunk, majd beültünk egy kis kávézóba a Semiramisba (amikor régen Londonban laktam akkor is odajártam a legjobb barátnőmmel aki innen jött (Magyarországról) és onnantól az volt a kedvenc helyünk). Gondoltam megmutatom nekik. Mikor végig sétáltunk az utcán csináltunk magunkról képeket és az emberek a nagy csodálkozásaikban oda jöttek és ők is csináltak velünk képet. Nagyon furi volt de vicces is. Mikor haza értem még pont elcsíptem az Ildit, hogy megmutassam neki magam, meg előtte mikor a városban voltunk csináltak a lányok rólam egy képet, amit elküldtem neki és mondta, hogy ha haza értem, hívjam skype-on mert megszeretné nézni, úgy iy, és még pont eltudtam érni.

*Skype:

  - Úristen..elképesztően nézel ki. Ez honnan jött?
  - Mindig is szerettem volna te is tudod, és most végre megtudtam valósítani. Tetszik?
  - Ahaaaaa, nagyon brutál. Ilyet én is akarok !!!
  - Majd nyáron ;) .
  - Miért mi lesz nyáron?
  - Megyek vissza Londonba.
  - Komolyan? És ezt mikor akartad velem közölni?
  - Hát úgy, most?! :D
  - És ezt mikor tudtad meg?
  - Semmikor, most döntöttem el.
  - Jhaa az jó.
  - Ahaa.
  - Na jó most megyek, szia. Holnap beszélünk. Joéjt. Szeretlek.
  - Okés, szia. Én is.

Skype vége *