Reggel, mikor Murder keltett, semmi erőm nem volt felkelni, de erről nem csak én vélekedtem így. Hozzászoktam, hogy 7-kor kelek, de Ildikónak még ezt szoknia kellett. Nem akart felkelni ezért hoztam szépen egy pohár vizet és leöntöttem vele. Nem kellett hozzá sok idő, hogy felébredjen, de ahhoz se, hogy úgy fussak, mintha az életem múlna rajta. Szegény Londonból érkező Magyar lány, ideges lett. Végig szántottuk korán reggel az egész udvart, de vissza kaptam, mert bekapcsolt a kerti locsoló és totál eláztunk mind a ketten, szóval érdekes reggelnek néztünk elébe, de mi ilyenek vagyunk. Barátnők? Nem, inkább testvérek. Legalább is mi így vagyunk ezzel.Lassan itt lesz a 10 éves barátság fordulónk, amire majd egy tetoválást szeretnénk csináltatni, csak még nem tudjuk, hogy mit. Mikor beértünk a suliba érdekes látvány fogadott. Mikor végig mentünk a folyosón mindenki rám nézett és csak annyit mondtak, hogy sajnálják. Nem értettem, hogy mi van, míg nem oda jöttek a lányok.
- Z,Z, jól vagy?
- Láthatólag nincs semmi bajom, de miért? -és a képembe nyomták a 4 telefont és ott volt a kép.
- Ez mit keres a telefonotokon? -kérdeztem határozottan.
- Csütörtök délután kaptuk mms-ben. Te nem kaptad meg?
- De, de igen. Elküldték, az egész iskolának? -csodálkoztam.
- Igen, és .. -gyorsan közbe vágtam és befejeztem a Lilla mondatát.
- Ő is.
- 20 perce az asztalodnál ül és azt várja, hogy beérj.
- Lányok, Ő itt a legjobb barátnőm, már szinte a testvérem, Kun Ildikó.
- Ildikó, ők itt a lányok, Lilla,Kitti,Eszter és Szofi.
- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. -vigyorgott, majd ott hagytam őket.
- Ülj el innen, légyszíves?! -kértem meg szépen Lacit, de nem tágított.
- Z kérlek, had magyarázzam meg. -mondta kétségbe esetten.
- Ülj el innen, légyszíves! -mondtam kicsit tagoltabban, de még mindig nem értette meg.
- De Zoey.. -nem akartam hallani ezért inkább még egyszer elmondtam.
- Azt mondtam, hogy ülj el innen !! -kiabáltam, mitől visszhangzott a terem és bejöttem a lányok is. Ők már csak annyit láttak, hogy feláll a Laci én pedig ledobom a táskámat miközben nem tudom abba hagyni a sírást és kirohantam a teremből.
- Z, várj ! - Ne lányok, hagyjátok. Most egy kis egyedüllétre van szüksége. -mondta engem védve az Ildikó.
És mint, mindig igaza volt. Nem akartam, hogy bárki is utánam jöjjön, de egy valaki még is megtette, akit most a legkevésbé sem kívántam. Evelin.
- Zoey, én ..
- Mit akarsz még tőlem ? Ott van, menj és élvezzétek egymás társaságát. Csak engem hagyj békén. Eleget tettél már úgy érzem. Menj el kérlek.
- Nem! Addig nem megyek el amíg végig nem hallgatsz.
- Akkor jobb lesz ha mihamarabb neki kezdesz. -néztem rá csalódott szemeimmel , víztől és könnytől elázott arcommal.
- Tudod, mióta idejöttél, csak a riválist láttam benned nem azt a lányt akivel talán még jóban is lehetnék. Mióta idejárunk, nekem azóta tetszik a Laci és még ennyi idő alatt sem tudtam megszerezni, amikor jöttél te és minden reményem elszállt. Már az első nap, mikor meglátott beléd bolondult és utánad ment. Mióta ismerem, egyszer nem tudtam rá ilyen hatással lenni, mint te pár óra hossza alatt és hidd el, hogy szeret.
- Befejezted? -mondtam, mintha nem érdekelne amit az előbb elmondott
- Igen.
- Akkor mehetsz is szerintem. Tessék, már az ajtót is kinyitották neked.
- Sajnálom Zoe, nem akartam ezt tenni veled/veletek.
- Szia, Varga mondta, hogy nézzelek meg. Jól vagy?
- Most vallotta be azaz ember, hogy sajnálja, hogy nem barátként közeledett, akiről eddig mindvégig azt hittem, hogy egy undok kígyó aki kiakar csinálni, ami persze sikerült is, csak nem gondolta, hogy ennyire megvisel majd. De hát ez van.
- Gyere, a terem elé.
- Jolvan.
Mikor odaértem, kinyílt az ajtó és kijött az ofőnk, Varga Balázs, akinek el kellett mesélnem, hogy mi történt és a rám való tekintettel, hogy mi mindent teszek az iskoláért haza engedett a mai napra, és leigazolta, később pedig e-mail-ben átküldte az aznapi tanulni valót és házi feladatot, ami nagyon rendes volt tőle. Délután kicsit elmentem sétálni, hogy tudjak gondolkodni egymagamban azon amit az Evelin is mondott,ami történt és minden egyeben. Azt megtudtam állapítani, hogy eddig bármi is történt, gondolok itt a szüleim halálára, talpra tudtam állni, és kibírtam. Egy erős egyéniségnek tartom magam aki sok mindre képes, de vannak dolgok amikből nehezen lábal ki, de rájöttem, hogy nem sajnáltathatom tovább magam ha történik valami. Össze kell szednem magam, és be kell látnom, hogy számtalan ilyen vagy csak hasonló dolog vár még rám az életben és azoknál sem zuhanhatok össze, mert lesznek olyanok akiknek szükségük lesz rám és ott kell lennem mellettük úgy ahogyan most mellettem is itt van a legjobb barátnőm és a szinte új barátaim (kitti,lilla,eszter,szofi), akik úgy szint mellettem állnak, legalábbis eddig azt tanúsították. Ők azok akikre mindig számíthatok, na meg persze a nagyszüleim. Össze kell szednem magam, és megfogom mutatni, hogy milyen fából faragtak.
" Amikor egész életedben harcolsz érte, küzdesz, hogy jól csináld a dolgokat..mindennap minden órában, erővé változtatja a fájdalmat, amikor egész életedben harcolsz érte, dolgozol minden nap és minden éjjel.. így tanul egy szuperhős repülni ".
- Z,Z, jól vagy?
- Láthatólag nincs semmi bajom, de miért? -és a képembe nyomták a 4 telefont és ott volt a kép.
- Ez mit keres a telefonotokon? -kérdeztem határozottan.
- Csütörtök délután kaptuk mms-ben. Te nem kaptad meg?
- De, de igen. Elküldték, az egész iskolának? -csodálkoztam.
- Igen, és .. -gyorsan közbe vágtam és befejeztem a Lilla mondatát.
- Ő is.
- 20 perce az asztalodnál ül és azt várja, hogy beérj.
- Lányok, Ő itt a legjobb barátnőm, már szinte a testvérem, Kun Ildikó.
- Ildikó, ők itt a lányok, Lilla,Kitti,Eszter és Szofi.
- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. -vigyorgott, majd ott hagytam őket.
- Ülj el innen, légyszíves?! -kértem meg szépen Lacit, de nem tágított.
- Z kérlek, had magyarázzam meg. -mondta kétségbe esetten.
- Ülj el innen, légyszíves! -mondtam kicsit tagoltabban, de még mindig nem értette meg.
- De Zoey.. -nem akartam hallani ezért inkább még egyszer elmondtam.
- Azt mondtam, hogy ülj el innen !! -kiabáltam, mitől visszhangzott a terem és bejöttem a lányok is. Ők már csak annyit láttak, hogy feláll a Laci én pedig ledobom a táskámat miközben nem tudom abba hagyni a sírást és kirohantam a teremből.
- Z, várj ! - Ne lányok, hagyjátok. Most egy kis egyedüllétre van szüksége. -mondta engem védve az Ildikó.
És mint, mindig igaza volt. Nem akartam, hogy bárki is utánam jöjjön, de egy valaki még is megtette, akit most a legkevésbé sem kívántam. Evelin.
- Zoey, én ..
- Mit akarsz még tőlem ? Ott van, menj és élvezzétek egymás társaságát. Csak engem hagyj békén. Eleget tettél már úgy érzem. Menj el kérlek.
- Nem! Addig nem megyek el amíg végig nem hallgatsz.
- Akkor jobb lesz ha mihamarabb neki kezdesz. -néztem rá csalódott szemeimmel , víztől és könnytől elázott arcommal.
- Tudod, mióta idejöttél, csak a riválist láttam benned nem azt a lányt akivel talán még jóban is lehetnék. Mióta idejárunk, nekem azóta tetszik a Laci és még ennyi idő alatt sem tudtam megszerezni, amikor jöttél te és minden reményem elszállt. Már az első nap, mikor meglátott beléd bolondult és utánad ment. Mióta ismerem, egyszer nem tudtam rá ilyen hatással lenni, mint te pár óra hossza alatt és hidd el, hogy szeret.
- Befejezted? -mondtam, mintha nem érdekelne amit az előbb elmondott
- Igen.
- Akkor mehetsz is szerintem. Tessék, már az ajtót is kinyitották neked.
- Sajnálom Zoe, nem akartam ezt tenni veled/veletek.
- Szia, Varga mondta, hogy nézzelek meg. Jól vagy?
- Most vallotta be azaz ember, hogy sajnálja, hogy nem barátként közeledett, akiről eddig mindvégig azt hittem, hogy egy undok kígyó aki kiakar csinálni, ami persze sikerült is, csak nem gondolta, hogy ennyire megvisel majd. De hát ez van.
- Gyere, a terem elé.
- Jolvan.
Mikor odaértem, kinyílt az ajtó és kijött az ofőnk, Varga Balázs, akinek el kellett mesélnem, hogy mi történt és a rám való tekintettel, hogy mi mindent teszek az iskoláért haza engedett a mai napra, és leigazolta, később pedig e-mail-ben átküldte az aznapi tanulni valót és házi feladatot, ami nagyon rendes volt tőle. Délután kicsit elmentem sétálni, hogy tudjak gondolkodni egymagamban azon amit az Evelin is mondott,ami történt és minden egyeben. Azt megtudtam állapítani, hogy eddig bármi is történt, gondolok itt a szüleim halálára, talpra tudtam állni, és kibírtam. Egy erős egyéniségnek tartom magam aki sok mindre képes, de vannak dolgok amikből nehezen lábal ki, de rájöttem, hogy nem sajnáltathatom tovább magam ha történik valami. Össze kell szednem magam, és be kell látnom, hogy számtalan ilyen vagy csak hasonló dolog vár még rám az életben és azoknál sem zuhanhatok össze, mert lesznek olyanok akiknek szükségük lesz rám és ott kell lennem mellettük úgy ahogyan most mellettem is itt van a legjobb barátnőm és a szinte új barátaim (kitti,lilla,eszter,szofi), akik úgy szint mellettem állnak, legalábbis eddig azt tanúsították. Ők azok akikre mindig számíthatok, na meg persze a nagyszüleim. Össze kell szednem magam, és megfogom mutatni, hogy milyen fából faragtak.
" Amikor egész életedben harcolsz érte, küzdesz, hogy jól csináld a dolgokat..mindennap minden órában, erővé változtatja a fájdalmat, amikor egész életedben harcolsz érte, dolgozol minden nap és minden éjjel.. így tanul egy szuperhős repülni ".
!! UNBREAKABLE !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése