Reggel majd kicsattantam, olyan energiával ébredtem. A suliban is csak pörögtem, senki nem értette, igazából én sem, csak boldognak és energikusnak éreztem magam egészen addig amíg el nem értem a házunk kapujáig. Már épp beakartam lépni a kapunk, amikor jött egy mms-em. Nem tudtam, hogy kiküldte, mert számot nem írt ki, csak egy képet adott ki . Mikor megláttam nem is tudom, hogy mit éreztem. Talán egy 10-15 percig semmit, mert addig fel sem fogtam igazából. Bementem a lakásba.
- Sziasztok. Elmegyek egy kicsit oké? Majd jövök. Csáo.
- De mé...-és becsaptam a bejárati ajtót.
Nem tudtam, hogy hova megyek és mikor jövök vissza. Csak mentem és mentem, könnyektől csillogott az arcom. Már nem sétáltam hanem futottam. Próbáltam olyan helyre menni ahol senki és semmi nem zavar. A kép folyamatosan előttem lebegett és egyszer csak összerogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Olyan hangosan üvöltöttem ahogyan csak tudtam. Az érzés maga nem tudom mi volt, de széttépett és üresnek,kihasználtnak,semminek éreztem magam. Olyan volt mintha valamimet egy nagy húskampóval akarnák kitépni. Elképesztően fájt. Sosem éreztem még ilyet.Nem tudtam másra gondolni, csak arra a képre és arra, hogy mennyire fáj mindenem és alig kaptam levegőt a sok sírástól. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, nem volt nálam a telefonom, de már nagyon fáztam és nem volt nálam pulcsi sem. Lassan felálltam és vissza mentem arra, amerre jöttem. Nem tudtam, hogy hol vagyok, de valamiért ismerős volt az út amin mentem így vissza találtam az utcánkba. Semmi kedvem nem volt haza menni. Ebben az állapotban semmihez sem volt kedvem. Mikor beléptem a kapun még égtek a lámpák és beértem a ház bejárati ajtajához. Nem akartam bemenni ezért csak ott összerogytam és sírtam tovább. Fél óra, óra elteltével kinyílt az ajtó, én felnéztem de semmit nem láttam a könnyeimtől, amik elhomályosították látásomat. Éreztem két kart ami körém fonódik és felemel. Ellenkezni semmi erőm nem volt már. A karok egészen egy ágyig cipeltek, majd betakartak és a kimerültségtől szépen elaludtam.
Másnap reggel egy puha,finom kéz simogatta arcomat és egy lágy hang szólongatott nevemen. Nem volt erőm kinyitni szemeimet, de amikor meghallottam egy másik hangot, ami olyan volt, mint anyukámé azonnal felugrottam és kipattantak a szemeim. ILDIKÓ !!!
- Szia Z !
- Ildikó?
- Igen, én vagyok az. Jól vagy szivem?
- Nem, nem igazán. De te hogy kerülsz ide?
- Miután elrohantál itthonról azonnal hívtak a Mimiék, hogy baj van, azonnal repülőre kell ülnöm és ide kell jönnöm. Tíz perce érkeztem. De mi történt ?
- Sziasztok. Elmegyek egy kicsit oké? Majd jövök. Csáo.
- De mé...-és becsaptam a bejárati ajtót.
Nem tudtam, hogy hova megyek és mikor jövök vissza. Csak mentem és mentem, könnyektől csillogott az arcom. Már nem sétáltam hanem futottam. Próbáltam olyan helyre menni ahol senki és semmi nem zavar. A kép folyamatosan előttem lebegett és egyszer csak összerogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Olyan hangosan üvöltöttem ahogyan csak tudtam. Az érzés maga nem tudom mi volt, de széttépett és üresnek,kihasználtnak,semminek éreztem magam. Olyan volt mintha valamimet egy nagy húskampóval akarnák kitépni. Elképesztően fájt. Sosem éreztem még ilyet.Nem tudtam másra gondolni, csak arra a képre és arra, hogy mennyire fáj mindenem és alig kaptam levegőt a sok sírástól. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, nem volt nálam a telefonom, de már nagyon fáztam és nem volt nálam pulcsi sem. Lassan felálltam és vissza mentem arra, amerre jöttem. Nem tudtam, hogy hol vagyok, de valamiért ismerős volt az út amin mentem így vissza találtam az utcánkba. Semmi kedvem nem volt haza menni. Ebben az állapotban semmihez sem volt kedvem. Mikor beléptem a kapun még égtek a lámpák és beértem a ház bejárati ajtajához. Nem akartam bemenni ezért csak ott összerogytam és sírtam tovább. Fél óra, óra elteltével kinyílt az ajtó, én felnéztem de semmit nem láttam a könnyeimtől, amik elhomályosították látásomat. Éreztem két kart ami körém fonódik és felemel. Ellenkezni semmi erőm nem volt már. A karok egészen egy ágyig cipeltek, majd betakartak és a kimerültségtől szépen elaludtam.
Másnap reggel egy puha,finom kéz simogatta arcomat és egy lágy hang szólongatott nevemen. Nem volt erőm kinyitni szemeimet, de amikor meghallottam egy másik hangot, ami olyan volt, mint anyukámé azonnal felugrottam és kipattantak a szemeim. ILDIKÓ !!!
- Szia Z !
- Ildikó?
- Igen, én vagyok az. Jól vagy szivem?
- Nem, nem igazán. De te hogy kerülsz ide?
- Miután elrohantál itthonról azonnal hívtak a Mimiék, hogy baj van, azonnal repülőre kell ülnöm és ide kell jönnöm. Tíz perce érkeztem. De mi történt ?
Nem tudtam neki elmondani, mert azonnal hullani kezdtek a könnyeim és inkább odabújtam hozzá. Annyira friss volt a seb és gyenge is voltam, hogy még nem tudtam elmondani.
- Gyere, lemegyünk és reggelizünk valamit rendben?
- Bólintottam és fogtam a nagy plüss Mickey Egeremet és lementünk a nappaliba. Én rögtön bedobtam magam a TV elé és bekapcsoltam egy animációs fimet (ami nekem mindig csak mese) és azt néztem míg elkészült a reggelim, meg még utána is csak meséket néztem. Megnéztem a : Lorax ,Croodék ,Gru 1,2 és a Madagascar 3-at. Ildikó már a Gru első részénél felállt és kikapcsolta a TV-t hogy figyeljek rá.
- Na jó, most már elég volt az önsajnálatból. Mondd el, hogy mi történt.
- Nem akarok, még túl friss a seb.
- De szivem, így sosem jutunk túl rajta kérlek.
- Tegnap mikor haza értem jött egy mms-em. Nem tudom, hogy kiküldte, mert nem írt ki számot de egy képet kiadott. Itt van tessék nézd meg. - odaadtam a telefonomat, kikereste a képet.
- Ő itt..
- Igen, az a Laci meg az Evelin a szerdai bálon, amikor nagyban egymás szájában kutattak.
- Azóta beszéltél vele?
- Nem, de nem is szeretnék.
- Rendben. Figyelj szivem, nekem igazából mondanom kéne valamit.
- Mondd csak, figyelek.
- Nem így akartam, hogy megtudd ilyen állapotban, de nem halaszthatom tovább. Már elakartam mondani, csak nem volt rá alkalmam. Na mindegy a lényeg azaz, hogy vissza költözünk Magyarországra.
- MI?????? Ez komoly?
- Igen. Jövőhéten költözünk. Csak mivel tegnap hívtak a nagyszüleid nem akartam nem itt lenni ezért egy héttel előbb jöttem, szóval ha nem baj akkor a héten itt aludhatok, mert anyáék csak jövőhéten jönnek.
- Persze én nagyon örülnék neki. Mimi, itt maradhat?
- Természetesen kincsem.
- Remek. Ennek örömére akkor gyere reggelizzünk meg és akkor behozzuk a bőröndödet és kipakolunk. Hol szeretnél aludni?
- Nálad. :)
- Okos döntés. Majd pátyolgathatod a lelkemet, viszont szeretnék neked mutatni valamit. Maradj itt mindjárt jövök.
- Okés.
Gyorsan felszaladtam a gitáromért.
- Már itt is vagyok.
- Hát az meg?
- Most mutatok valamit amiről eddig lemaradtál.
- Juuuuuj, na erre kíváncsi leszek. Mit énekelsz?
- James Arthur - Recovery.
Miközben énekeltem úgy érzem, hogy majd szét szakad mindenem, de nem adhatom fel és nem láthatnak sírni. Ha valamit haragból és meggondolatlanságból követek el az nem én lennék. Szeretnék kigyógyulni ebből és újra megtervezni és meghatározni, ahogy ez a dal is mondja.
- Na tetszett?
- Nagyon jó volt Z. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hangod van és így tudsz énekelni. Ekkora beleéléssel és ilyen átadással. Büszke vagyok rád, és a szüleid is azok lennének, ha meghallanának így énekelni.
- A következő a zongora lesz. Nagyon szeretnék megtanulni zongorázni is, hisz rengeteg olyan dal van amit leginkább vagy legjobban azzal tudnék elénekelni. Mindjárt mutatok egy képet, hogy milyen zongorát szeretnék. Ez az.
- Különleges egy kicsit amiatt, hogy fehér és nagyon szép is.
- Igen, éppen ezért választottam, mert kicsit különleges és a fehér zongora mögött sokkal jobban biztonságban érzem magamat. Olyan, mintha a szüleim még mindig itt lennének velem.
- Ők is zongoráztak?
- Csak anya és neki is fehér zongorája volt. Apa pedig gitározott. Ezért választottam ezt a két hangszert, mert így legalább egy részük velem marad.
- Megtanítasz majd gitározni?
- Persze, de csak akkor ha itt és most elénekelsz nekem valamit.
- Mit?
- Carl Espen.
- A közös dalunkat?
- De még mennyire.
- Akkor kapcsold be.
Amikor énekel nekem, valami hihetetlen érzés. Úgy tud énekelni, mint ahogyan anyukám énekelt régen. Teljese egyforma hangjuk van. Mindig megnyugszom ha énekel vagy ha együtt énekelünk. Ezt a dalt azért mondjuk a közös dalunknak, mert amikor meghaltak a szüleim egyszer elénekelte ezt a dalt és utána mindig együtt énekeltük, amikor olyan dolog történik. Igazából ez a dal egy olyan emberről szól akiben mint a cím is elárulja egy csendes vihar van, ami egyszer megfog mutatkozni, de arra vár, hogy valaki rátaláljon (egy otthonra, egy biztos pontra) és tudja, hogy ő odatartozik. Bármeddig várna, akár élete végéig csakhogy rátaláljon valaki és ne legyen egyedül és akkor majd lecsendesedik benne az ő csendes vihara. Szerintem egy csodás dal és a mondanivalója is rengeteg embert érint akik ugyan így éreznek, de lehet, hogy nem tudják ezt kiadni magukból. Mikor meghaltak a szüleim és ideköltöztünk, ezt a dalt tanultam meg legelsőnek eljátszani a gitáron és ezt a dalt fogom megtanulni legelőször eljátszani majd a zongorán is.
Miután együtt végig énekeltük ezt a dalt, egyikünknek sem kellett szólnia a másikhoz, mert tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk és csak megöleltük egymást. Míg zuhanyoztam, vagyis égettem a hátamat a forró vízzel, csak arra a képre tudtam gondolni. A hétvégénk elég csendesen telt. Nem szándékoztam túl sokat beszélni. Ha kérdeztek valamit válaszoltam és nagyjából ennyiben kimerítettem a hétvégémet. Hétfő reggel érkeztek az Erikáék (Ildi szülei : Erika és Feri). Még aznap be íratták a suliba, és direkt beszéltünk Bárdossy dirivel, hogy had járjon a mi osztályunkba és mivel olyan a tanulmányi eredményünk és hozzá teszek az iskola hírnevéhez, így szó nélkül engedélyt kaptunk rá. Megkapta a könyveit is és holnap már jöhetett suliba.
(Persze azt nem is kell mondanom, hogy amikor ott volt nálunk, Murder megállás nélkül nem hagyta békén. Egyfolytában rajtunk lógott. Még jó, hogy ma volt nekik kutyasuli, ott legalább letudta vezetni a felesleges energiáját és miután haza értünk befeküdt az ágyamba és másnap reggelig fel sem kelt. Mióta megvan Murder reggelente nem kell a nagyinak keltenie, mert Murder idő előtt öt perccel mindig megnyalogatja az arcomat, hogy keljek fel és reggeli után vigyem ki pisilni. Nagyon okos kutya, és még a suli is rásegít. Nagyon könnyű dolgom van vele. Először sok gondom volt vele míg nem járt suliba, de így már nincs túl sok. Nagy felelősség egy kutya és úgy érzem, hogy jól megbirkózom vele. Egész nap én vagyok vele, kivéve akkor amikor suliban vagyok ,mert akkor a Mimiék figyelnek rá, de az sem megerőltető mert csak 5-10 percet kell vele játszani óránként a maradék időben meg elfoglalja magát és engem vár, hogy mikor jövök haza. Nagyon szeretem a kis szarost!! )
- Gyere, lemegyünk és reggelizünk valamit rendben?
- Bólintottam és fogtam a nagy plüss Mickey Egeremet és lementünk a nappaliba. Én rögtön bedobtam magam a TV elé és bekapcsoltam egy animációs fimet (ami nekem mindig csak mese) és azt néztem míg elkészült a reggelim, meg még utána is csak meséket néztem. Megnéztem a : Lorax ,Croodék ,Gru 1,2 és a Madagascar 3-at. Ildikó már a Gru első részénél felállt és kikapcsolta a TV-t hogy figyeljek rá.
- Na jó, most már elég volt az önsajnálatból. Mondd el, hogy mi történt.
- Nem akarok, még túl friss a seb.
- De szivem, így sosem jutunk túl rajta kérlek.
- Tegnap mikor haza értem jött egy mms-em. Nem tudom, hogy kiküldte, mert nem írt ki számot de egy képet kiadott. Itt van tessék nézd meg. - odaadtam a telefonomat, kikereste a képet.
- Ő itt..
- Igen, az a Laci meg az Evelin a szerdai bálon, amikor nagyban egymás szájában kutattak.
- Azóta beszéltél vele?
- Nem, de nem is szeretnék.
- Rendben. Figyelj szivem, nekem igazából mondanom kéne valamit.
- Mondd csak, figyelek.
- Nem így akartam, hogy megtudd ilyen állapotban, de nem halaszthatom tovább. Már elakartam mondani, csak nem volt rá alkalmam. Na mindegy a lényeg azaz, hogy vissza költözünk Magyarországra.
- MI?????? Ez komoly?
- Igen. Jövőhéten költözünk. Csak mivel tegnap hívtak a nagyszüleid nem akartam nem itt lenni ezért egy héttel előbb jöttem, szóval ha nem baj akkor a héten itt aludhatok, mert anyáék csak jövőhéten jönnek.
- Persze én nagyon örülnék neki. Mimi, itt maradhat?
- Természetesen kincsem.
- Remek. Ennek örömére akkor gyere reggelizzünk meg és akkor behozzuk a bőröndödet és kipakolunk. Hol szeretnél aludni?
- Nálad. :)
- Okos döntés. Majd pátyolgathatod a lelkemet, viszont szeretnék neked mutatni valamit. Maradj itt mindjárt jövök.
- Okés.
Gyorsan felszaladtam a gitáromért.
- Már itt is vagyok.
- Hát az meg?
- Most mutatok valamit amiről eddig lemaradtál.
- Juuuuuj, na erre kíváncsi leszek. Mit énekelsz?
- James Arthur - Recovery.
Miközben énekeltem úgy érzem, hogy majd szét szakad mindenem, de nem adhatom fel és nem láthatnak sírni. Ha valamit haragból és meggondolatlanságból követek el az nem én lennék. Szeretnék kigyógyulni ebből és újra megtervezni és meghatározni, ahogy ez a dal is mondja.
- Na tetszett?
- Nagyon jó volt Z. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hangod van és így tudsz énekelni. Ekkora beleéléssel és ilyen átadással. Büszke vagyok rád, és a szüleid is azok lennének, ha meghallanának így énekelni.
- A következő a zongora lesz. Nagyon szeretnék megtanulni zongorázni is, hisz rengeteg olyan dal van amit leginkább vagy legjobban azzal tudnék elénekelni. Mindjárt mutatok egy képet, hogy milyen zongorát szeretnék. Ez az.
- Különleges egy kicsit amiatt, hogy fehér és nagyon szép is.
- Igen, éppen ezért választottam, mert kicsit különleges és a fehér zongora mögött sokkal jobban biztonságban érzem magamat. Olyan, mintha a szüleim még mindig itt lennének velem.
- Ők is zongoráztak?
- Csak anya és neki is fehér zongorája volt. Apa pedig gitározott. Ezért választottam ezt a két hangszert, mert így legalább egy részük velem marad.
- Megtanítasz majd gitározni?
- Persze, de csak akkor ha itt és most elénekelsz nekem valamit.
- Mit?
- Carl Espen.
- A közös dalunkat?
- De még mennyire.
- Akkor kapcsold be.
Amikor énekel nekem, valami hihetetlen érzés. Úgy tud énekelni, mint ahogyan anyukám énekelt régen. Teljese egyforma hangjuk van. Mindig megnyugszom ha énekel vagy ha együtt énekelünk. Ezt a dalt azért mondjuk a közös dalunknak, mert amikor meghaltak a szüleim egyszer elénekelte ezt a dalt és utána mindig együtt énekeltük, amikor olyan dolog történik. Igazából ez a dal egy olyan emberről szól akiben mint a cím is elárulja egy csendes vihar van, ami egyszer megfog mutatkozni, de arra vár, hogy valaki rátaláljon (egy otthonra, egy biztos pontra) és tudja, hogy ő odatartozik. Bármeddig várna, akár élete végéig csakhogy rátaláljon valaki és ne legyen egyedül és akkor majd lecsendesedik benne az ő csendes vihara. Szerintem egy csodás dal és a mondanivalója is rengeteg embert érint akik ugyan így éreznek, de lehet, hogy nem tudják ezt kiadni magukból. Mikor meghaltak a szüleim és ideköltöztünk, ezt a dalt tanultam meg legelsőnek eljátszani a gitáron és ezt a dalt fogom megtanulni legelőször eljátszani majd a zongorán is.
Miután együtt végig énekeltük ezt a dalt, egyikünknek sem kellett szólnia a másikhoz, mert tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk és csak megöleltük egymást. Míg zuhanyoztam, vagyis égettem a hátamat a forró vízzel, csak arra a képre tudtam gondolni. A hétvégénk elég csendesen telt. Nem szándékoztam túl sokat beszélni. Ha kérdeztek valamit válaszoltam és nagyjából ennyiben kimerítettem a hétvégémet. Hétfő reggel érkeztek az Erikáék (Ildi szülei : Erika és Feri). Még aznap be íratták a suliba, és direkt beszéltünk Bárdossy dirivel, hogy had járjon a mi osztályunkba és mivel olyan a tanulmányi eredményünk és hozzá teszek az iskola hírnevéhez, így szó nélkül engedélyt kaptunk rá. Megkapta a könyveit is és holnap már jöhetett suliba.
(Persze azt nem is kell mondanom, hogy amikor ott volt nálunk, Murder megállás nélkül nem hagyta békén. Egyfolytában rajtunk lógott. Még jó, hogy ma volt nekik kutyasuli, ott legalább letudta vezetni a felesleges energiáját és miután haza értünk befeküdt az ágyamba és másnap reggelig fel sem kelt. Mióta megvan Murder reggelente nem kell a nagyinak keltenie, mert Murder idő előtt öt perccel mindig megnyalogatja az arcomat, hogy keljek fel és reggeli után vigyem ki pisilni. Nagyon okos kutya, és még a suli is rásegít. Nagyon könnyű dolgom van vele. Először sok gondom volt vele míg nem járt suliba, de így már nincs túl sok. Nagy felelősség egy kutya és úgy érzem, hogy jól megbirkózom vele. Egész nap én vagyok vele, kivéve akkor amikor suliban vagyok ,mert akkor a Mimiék figyelnek rá, de az sem megerőltető mert csak 5-10 percet kell vele játszani óránként a maradék időben meg elfoglalja magát és engem vár, hogy mikor jövök haza. Nagyon szeretem a kis szarost!! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése