27.fejezet

Másnap reggel, már reggel 6-kor fent voltam és gyorsan összekészülődtem. Felkeltettem 7 fele Zoe-t.
 - Gyorsan szedd össze magad!
 - Miért, mi történt?
 - Csak csináld amit mondtam!
 - Oooookkkééé. Ha te mondod.
 - Na gyerünk.
Gyorsan átöltözött, bekötöttem a szemét és beültettem a kocsiba.
 - Hova megyünk?
 - Majd meglátod. - bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen akkora a csend.Mikor megérkeztünk segítettem kiszállni neki a kocsiból.
 - Levehetem?
 - Mindjárt, csak még egy kicsit megyünk.
Mikor odaértünk, a kezébe tettem a meglepetést és levettem a kendőt a szeméről.
 - Úristeeeen. Ez komoly?
 - Nem tetszik?
 - Imádom. Úristen de aranyos vagy. Hát ő?
 - Nem akartam, hogy szomorú legyél és gondoltam megleplek egy kicsit. Még régebben említetted, hogy imádod a majmokat és így ma elhoztalak ide ahol vele lehetsz meg majd egy kicsit nagyobbal is.
 - Annyira aranyos vagy. Köszönöm szépen. -és adtam egy puszit a homlokára.A kis selyemmajommal elvolt legalább 2 órát, aztán nem akarta letenni, de még átakartam vinni egy másik majomhoz, akihez még jobban ragaszkodott.
 - Egyem meg. Neki mi a neve?
 - Charlie. -mondta a gondozója
 - Annyira aranyos. Holnap vissza jöhetek hozzá?
 - Látom nagyon megszerettétek egymást. Persze. ha Charlie nem bánja akkor nagyon szívesen várunk. Reggel 8-tól este 8-ig vagyunk nyitva.
 - Rendben. Akkor találkozunk holnap. Viszlát. Szia Charlie.

*Zoe*

- Köszönöm.
- Látod?! Így sokkal szebb vagy ha mosolyogsz. - Biztattam és kaptam egy puszit.
- Igyekszem.
- Rendben. Holnap vissza jöjjek veled?
- Nem bánnád ha egyedül jönnék?
- Nem dehogyis, de ragaszkodom hozzá, hogy elhozzalak és majd ha végeztél haza is vigyelek.
- Rendben, megegyeztünk.
Mikor visszaértünk a Lilla azonnal elcipelt, hogy beszéljünk.
 - Mi a baj?
 - Semmi.
 - Nekem nem tudsz hazudni Zoe Smith.
 - Látod ezt a nyakláncot?
 - Mivel ide tartod az orrom elé és nem vagyok vak, ezért igen. Mivan vele?
 - Ez anyáé volt. Nekem csináltatta és a 18. szülinapomon akarta odaadni addig ő viselte.
 - És?!
 - A balesetben 3-an haltak meg. Anya a 7. hónapban volt.
 - Lett volna egy kis tesód?
 - Igen, egy fiú. Noah lett volna a neve. Ezért van a nyaklánc elején egy n betű és ha kinyitod ott van anya és apa fényképe.
 - Annyira sajnálom. Nem tudtam.
 - És tegnap eléggé ki voltam bukva, csak sírtam és nem bírta tovább nézni a Laci ezért ma elvitt egy állatkertbe ahol együtt lehettem a kedvenc állatommal. Nagyjából valóra váltotta az álmomat.
 - Találkoztál egy majommal??
 - Kettővel. Egy törpe selyemmajommal és egy rendessel, akinek Charlie a neve. Holnap megyek hozzájuk vissza. Itt vannak a képek, nézegesd meg őket, addig felveszem a bikinim és kimegyek a többiekhez a medencébe.
 - Majd megnézem később. Most menjünk ki együtt.
 - Oké.
Egész nap a medencében buliztunk, ráadásul a zene is jó volt.Még van két hetünk és fogalmam nincs, hogy annyi idő alatt mit csináljunk. Semmi ötletem, de együtt biztosan kitalálunk valamit. Lehet elviszem őket a Harry Potter múzeumban, úgy is látta már mindenki vagy 30x a filmet. Az is lesz. Ma beszélek a múzeumosokkal, hogy holnap utánra péntekre kéne pár jegy.
Nagyon gyorsan péntek lett. Reggel mindenki felkelt időbe, reggelizett. Mi a Lacival, már előbb fent voltunk. Míg fürödtem ő addig mosakodott. Mikor kiléptem a zuhanyzóból, ő bement és magával rántott.
 - Hékás, én már fürödtem.
 - Nem baj. Most fürdesz még egyszer.-mondta és már szappanozta is a szivacsot, és mosta vele a hátam. Harminc perc alatt sikerült kikerülnöm a zuhanyzóból, de sajnos csak egyedül jöttem ki. Kimentem a szobába, átöltöztem és kopogtak.
- Ki az? -és már nyitottam is az ajtót.
- Szia Lilla. Baj van?
- Nem csak, azt terveztük, hogy ma elmennénk bulizni. Nektek nincs kedvetek jönni?
- De, persze. Laci megfürdik, kajálunk valamit, nézünk egy filmet aztán menjünk.
- Oké.
- Melyik filmet nézzük meg?
- Szerintem nézzünk egy vígjátékot.
- A kém jó lesz, úgy is idei film?
- Szerintem igen. Lent megvárunk titeket. Addig pattogtatunk kukoricát.
- Okés, én meg rendelek pizzát.
- Oké. -és ahogy kilépett az ajtón, már jött is a Laci és hátulról átölelt.

- Öltözz fel. Nézünk egy filmet, kajálunk utána pedig megyünk egyet bulizni oké?
- Tökéletes. Már úgy is szükségem volt egy kis pörgésre. Melyikbe megyünk?
- Az titok. Csak én tudom.

26. fejezet

*Laci*

Épp léptem be a kapun, amikor egy hatalmas kiáltást hallottam. Zoe. Futottam ahogy csak tudtam. Mikor megláttam épp készült beleugrani a tóba, de ő a tó másik felén volt. Minden erőmmel futottam és sikerült megfognom a karját és magamhoz húznom. A lány reszketett, sírt minden baja volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, amikor megszólalt.
 - Welcome to my life.
 - Kicsim, mi történt? - kérdeztem,de nem akart válaszolni csak szorosabban  hozzám bújt és csak sírt tovább, így az egyik kezem a háta alá tettem, a másikat a térdhajlatához, felemeltem és bevittem a házba, fel a szobájába. Totál kikészült szegény. Gyorsan odahívtam a nagyszüleit, de ők sem tudtak vele mit kezdeni. Míg elmentek hozni neki gyógyszert, megint megszólalt.
 - Feküdj, ide mellém kérlek. -és már hullottak is a könnyek a szeméből.
Nem válaszoltam rá és nem is kérdeztem tőle semmit csak bebújtam mellé az ágyba, rám hajtotta a fejét és mire vissza értek a mamáék a gyógyszerrel Zoe már aludt. Nagy túlzás, hogy aludt, ugyanis óránként felriadt és kiabált. Próbáltam csitítani, újra elaludt, majd megint forgolódott és kiabált majd felriadt. Egész éjszaka ezt játszottuk. A végén ilyen, hajnali 4 óra fele inkább már bekapcsoltam a tv-t és egész éjjel nem aludtam csak, hogy ha megint felriad én is ébren legyek és tegyek valamit. Az éjszakánk tehát elég kemény volt. Olyan reggel 6 fele eltudtam aludni, utána már nem voltak rémálmai és egészen délután 3-4 óráig fel se keltem. Mikor felébredtem, Zoe még mindig ugyanúgy, ugyanabban a pozícióban feküdt mellettem, mint amikor elaludtam, gondoltam felkeltem, de inkább nem tettem. Én is még elég fáradt voltam elég hamar visszaaludtam. Valamikor este Zoe keltett fel. Olyan volt, mint egy zombie. Semmi ereje nem volt.
 - Kicsim, szent isten, jól vagy?
 - Persze, miért ne lennék?
 - Mi volt tegnap? -ennek hallatán lefagyott a mosoly az arcáról és lehajtotta a fejét.
 - Semmi.
 - Zoe, kérlek.
 - Hagyjuk ezt jó? -emelte fel a hangját és bement a fürdőbe, de elfelejtette bezárni az ajtót. Halkan bementem és gyorsan hátulról megöleltem. Ugrott egy kisebbet, de aztán hagyta. Pár perccel később pedig megfordult, a szemembe nézett, adott egy csókot és sóhajtott egyet, majd a pólója alól elővett egy nyakláncot és a kezembe tette ..
 - Tegnap tudtam meg, hogy amikor volt a baleset, nem ketten haltak meg abban az autóban hanem hárman. A nyakláncon az N betű jelöli a Noah nevet, ha kinyitod akkor pedig ott van az anyukám és az apukám. Anyának két hónap volt hátra, mikor balesetet szenvedtünk. A kisöcsém anyám hasában halt meg azon a napon.
 Igazából nem tudtam és nem is akartam mit mondani rá mert eléggé durva ez így. Persze én megértem, hogy Zoe-t ez sokkolja, hisz kit nem, de azért ami tegnap volt az már durva. Ezért csak megfogtam mutató ujjammal az állát és így kicsit feljebb tudtam hajtani fejét. Mélyen a szemébe néztem majd megcsókoltam a homlokát és szorosan magamhoz öleltem. Elmentünk tusolni, miután én is végeztem a fürdéssel, Zoe már pizsiben volt az ágyban és a nyakában lévő nyakláncot vizsgálta, miközben fülhallgatóval az egyik kedvenc dalát hallgatta, annyira hangosan, hogy még én is hallottam 5 méterrel messzebbről. Bementem mellé az ágyba és csak oda kucorodott és rám hajtotta fejét tovább hallgatva a dalt és még mindig az N betűt nézte a nyaklánc felszínén, majd elaludt. Nagyon sajnáltam. Nem tudtam nézni, hogy ennyire szomorú ezért kitaláltam neki valamit másnapra, gondoltam meglepem egy kicsit. a többiek úgy is azt tervezték, hogy medencéznek egyet, így akkor lelépünk 2 órára.

25. fejezet

A fiúk előbb fent voltak, mint mi és úgy gondolták, hogy felébresztenek minket. Na már most náluk ezt úgy kell elképzelni, hogy a telefont rácsatlakoztatták a TV-re, maximumra felnyomták a hangerőt és betették nekünk Pixa ft. Kis Grófo - Bulibáró c. nótáját, pont a megmixelt résznél és hát had ne mondjam, hogy annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról rá a Lillára, a Lilla oldalba rúgta a Kittit, a Kitti leütötte az Esztert, az Eszter meg szép nőiesen belesikított a Dóri fülébe a Dóri drága meg engem hitt az Eszternek és ledobott egy párnával. A fiúk meg csak szakadtak a röhögéstől. Aztán nagy nehezen feltápászkodtunk, én betettem egy mixet. A lányok közbe már érdekes helyzetekben csüngtek a fiúkon. Gondoltam én kimaradok a buliból ezért inkább bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót, lezuhanyoztam,felöltöztem meg minden ilyesmi. Olyan 1 fele el is indultunk. Mindent megmutattunk a srácoknak. Haza fele, egy ismerős arcba botlottam (Jake).
 - Sziaa Z.
 - J, hát te?
 - Ezt nekem kéne kérdeznem.Hogy hogy vissza jöttél?-majd megölelt
 - A barátaimat hoztam el.Megmutatom nekik a várost tudood. -mutattam a mögöttem lévő társaságra.
 -  Jhaa, már mindent értek. És mikor lépsz újra pályára?
 - Ma 6-kor?
 - Nagyszerű. Mi ott leszünk a többiekkel.
 - Remélem is. -és ezzel elköszöntünk egymástól.

*Miközben Zoe és Jake beszélgetett*

- Hékás, ő meg kicsoda?
- Jha igen, ti nem is tudjátok. Ők így JZ. Régen mindig izzott köztük a levegő, ahogy most sincs másképp. Már megbocsáss Laci. De úgy látom találkozót beszéltek meg, szóval Zoe este elmegy otthonról, ha kíváncsiak vagyok rá hova megy akkor gyertek velem, de ő erről nem tudhat, mert akkor nem menne el.Oké?
- Huuuh ez király. Bízhatsz bennünk.

*vége*

- Bocsi srácok. Mehetünk?
- Pesze.
- Hey Z, Ki volt ez a srác?
- Egy régi ismerős.

Mikor haza értek, már délután négy óra volt, így Zoe gyorsan elment megint letusolt majd átöltözött valami kényelmesebb cuccba.

- Srácok, ne haragudjatok, de nekem most el kell mennem. Majd jövök.
- Oké, menj csak. Mi elleszünk. - mondta Will.
- Rendben. -végül egy nagy zacskóval a kezében távozott. (a többiek pedig utána mentek Willel az élen, aki odavezette őket..erről a dologról csak ő tudott)

*Zoe*

 - Z, látom eljöttél.
 - Még jó, hogy. Ki nem hagytam volna.
 - Z, visszatért emberek.
 - Hali gyerekek, mizu? Mi történt míg nem volt itthon.
 - Sokat fejlődtünk.
 - Igen? Na gyerünk, akkor nyomjatok le. Mit szóltok egy itteni kis csatához és utána pedig elmegyünk a városba és ott is csapunk egy kisebb versenyt?
 - Hajrá. -majd elindult egy dal , Z ottani kedvenc zenéje.
Mint mindig, Zoe nyerte meg. Aztán kigurultak a városba.

*Többiek*

- Zoe deszkázik, és ráadásul ilyen jól? Mióta?
- Kiskora óta, olyan 8 éves lehetett. Ő a legjobb aztán Jake. Mindent amit most a JZ párostól láttok egymástól tanulták, csak Zoenak ez nem volt elég így sokat gyakorolt különböző elemeket magától és nagy elképzelései vannak, így volt szerencséje a legjobbaktól is tanulni.
- Már mindent értek.
- Sziasztok srácok. -hangzott a kedves köszöntés Zoe szájából.
- De, de de..
- Jajj Will drágám, ne vedd magadra, de borzalmas a követési stratégiád.
- Látom, azért nem rozsdásodtál be.
- Én?! Ugye csak viccelsz?
- Hát persze.
- Skacook, hát ti?
- Kíváncsiak voltunk rá, hogy mit titkolsz ennyire.
- Hát rájöttetek. -vette fel deszkáját és elhúzott mellettünk. Éjfél után ért haza.

Mivel Laci sejtette, hogy nem mostanában fog haza érni, és másnap szülinapja van egy kicsit kedveskedett neki.

*Zoe*
           Mikor beléptem a szobámba senki nem volt ott, csak gyertyák, romantikus halk zene, pezsgő, eper...nem értettem. Mikor bementem a fürdőszobámba ott is...gyertyák a kád szélén,a mosdón, mindenhol. Egyszer csak csapódott az ajtó. Nagyon megijedtem. Laci !!
 - Te mégis mi a jó... -olyan hirtelen csókolt meg, olyan határozottsággal,hévvel és érzékenységgel. Csodálatos volt. A legszebb szülinapi ajándékot kaptam tőle, amit egy lány kaphat a 18. születésnapjára, a szüzessége elvesztése egy olyan emberrel, akit mindennél/mindenkinél jobban szeret. Reggel 9-kor valami csodálatos érzés volt mellette ébredni. Tudtam, hogy szeret és mindent megtenne értem és ez kölcsönös volt. Egy kis pirítóssal keltett, amit persze a Mimi csinált. Miután együtt megreggeliztünk és elmentem és gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. A mai napra semmi elképzelésem sem volt. Reméltem, hogy odalent több ötlet ér majd, de tévedtem. Visszamentem a szobámba, átöltöztem és mire leértem a Kitti és az Eszter kitalálta, hogy menjünk el moziba. Nekem pedig semmi kedvem nem volt menni, így nélkülem mentek el. Attól nem féltem, hogy elvesznek ugyanis Will-ék is velük mentek.

*Zoe*

Átmentem a nagyiékhoz, mert nem éreztem jól magam lelkileg. Mostanában kezd visszatérni sok minden a balesetből és ezt szeretem elmondani nekik.
 - Megint előjött.
 - Jajj kincsem, gyere ide.
 - Mióta meghaltak olyan, mintha nem lennék teljes. Tudom, hogy ti itt vagytok nekem és ti neveltetek fel amiért sokkal hálásabb vagyok, mint azt gondolnátok, de azért ők mégis csak a vér szerinti szüleim voltak és nagyon hiányoznak.Rettenetesen. Annyira sajnálom.
  - Tudod van valami amit nem mondtunk el neked, mert féltünk, hogy nem tudnád a szüleid halála mellett feldolgozni.
  - Miaz, mondjátok már !!
  - Tudod, amikor volt a baleset akkor édesanyád, a lányunk a 7. hónapban járt.
  - Anya terhes volt?
  - Igen. Kisfiú lett volna, akinek Noah lett volna a neve.
  - Anya nyaklánca ! -amit mióta meghaltak a nyakamban viseltem. Egy kinyitható nyaklánc volt. Az elején egy N betű állt, és ha kinyitottam akkor anya és apa képe volt benne.
  - Azt a nyakláncot neked készítettette, 18. születésnapodra. Addig pedig ő hordta.
  - Úristen !! -nem bírtam tovább inkább kiszaladtam a tó legmesszebb levő részéhez és ott kiáltottam egyet, ahogyan csak kifért a torkomon és amilyen hosszan csak kitudtam tartani, majd összerogytam és csak sírtam. azt akartam, hogy ezekkel a könnyekkel minden fájdalmam elmúljon. Ha nem ücsörögtem és sírtam ott 1-2 órát akkor egyet sem. Még legalább ötször kiáltottam. Tényleg megkönnyíti egy kicsit az ember lelkét. Imádtam a szüleimet és velük lenni. Nagyon megrázott ez a hír. Volt egy öcsém akit nem is láthattam, mert ugyanabban a balesetben halt meg amiben a szüleim és amiben majdnem én is. Ez nekem túl sok. E gondolatot egy akkora ordítás (mert ez már nem kiáltás volt) követett, amibe beleadtam mindent amit akkor, ott és abban a pillanatban éreztem és átéltem.

24. fejezet

Másnap reggel hajnali négykor gyülekeztünk a Liszt Ferenc repülőtéren. Egy órával később indult a gépünk, csak gondoltam, hogy mindenki időben odaérjen, felpakoljanak neki, elmenjen wc-re vagy valamit venni a büfében így előbb oda kérettem őket. Nagyon vártam már, hogy leszálljunk. Úgy beszéltük meg, hogy Sári is odajön a londoni repülőtérre, mert ők visszamentek a szüleivel, hogy kitudjanak pakolni a lakásból, míg véglegesen kiköltöznek onnan a nyárra Budapestre. Tudtam, hogy semmi sem változott Londonban mióta eljöttem, de még is izgatott voltam, hogy újra láthatom a várost is és a barátaimat is. A szüleim halála óta féltem újra vissza menni, de rájöttem, hogy nincs mitől félnem. Pontban hajnali ötkor felszállt a gépünk. Én a saját két kis ülésemet elfoglaltam a gitárommal és szöveg könyvemmel együtt és a többiek is helyet foglaltak ott ahol szerettek volna. Egész úton egy dalt írtam, mielőtt leszálltam széthúztam a függönyöket.

 - Akarjátok hallani?
 - Azt hittem sosem leszel kész. Na mutasd. :) (Lilla)
 - Okés.

 

- Ezt most írtad, ennyi idő alatt?

- Nem lett jó?
- Dehogynem. Tökéletes. De, hogy csináltad?
- Szeretem a dalaimat teljes odaadással írni és énekelni is. Minden dalomban az összes érzelmem benne van. Ebben meg főként.
- Szerintem remek dal lett Zoe. Ügyes vagy. -mondta nagyapa lelkesen
- Köszönöm.
- Hamarosan leszállunk, kérem csatolják be öveiket ! -adta az utasítást a pilóta.
Miután leszálltunk Sári várt minket a repülőtéren és vele együtt mentünk a lakásunkba, ahol mindenki kapott egy külön szobát. Míg a többiek kipakoltak és lementem és elsétáltam a tóhoz, amire a lakás emeletéről rá lehet látni.

* Laci szemszöge*

Pont azt a szobát kaptam, ami a tóra nézett. Gyönyörű volt a lakás, de a kilátás valami lélegzet elállító volt. Kimentem a teraszra, ahonnan jobban lehetett látni a tavat, amikor megláttam ott sétálni Zoe-t.
 - Tudod fiacskám az a tó nagyon sok titkot rejt, melyek fontosak Zoenak. -mondta mögöttem Zoe nagymamája.
 - Miféle titkot?
 - Ebbe a tóba szaladt bele a kocsi. Itt haltak meg, ebben a tóban Z szülei, vagyis a lányom és a vejem. Csak Zoe élte túl. Ő is, csak alig.
 - Ez az a tó?
 - Bizony.
 - Lemegyek hozzá.
 - Ne ! - mire megfordultam és kérdőn néztem az idős, kedves Mariara. -Mióta volt a baleset, nem járt itt. Londonról sem akart hallani, nem hogy erről a helyről. Hosszú hónapokig rémálmok gyötörték, míg nem jöttél te. Igazán hálás vagyok neked Laci.
 - Ugyan miért? Hisz semmit sem tettem.
 - De igen. Nagyon is tettél. Tudod, Zoe most már téged is az élete részének tart, akár csak a szüleit és minket. Miután Liliana és William meghaltak, Zoe nem igazán szólt. Olyan volt, mintha megkukult volna. Velünk sem beszélt..
 - Ezért kapta a gitárt és a szövegkönyvet. Tudtuk, hogy tehetséges. A szülei is azok voltak. Miután megkapta a gitárt egyre több hangját hallottuk, de csak akkor, mikor énekelt vagy dalokat írt. Elköltözünk Budapestre és beírattuk az ottani iskolába. Akkor jöttél te. Te voltál a lehető legjobb dolog Zoe életébe. Számít rád,bízik benned és a saját életénél is jobban szeret, mint ezt már te is tapasztaltad. Ő nem amiatt szeret, vagy nem amiatt van veled, mert kapott tőled olyan dolgokat aminek anyagi vonzata van, hanem mert azt a dolgot kapta tőled amit senki mástól nem fog megkapni. A feltétlen szeretetet. Úgy tekint rád, mint arra a védelmezőre, akit a szülei küldtek. Ezt ne rontsd el benne kérlek. Áldásomat adom rátok, nyugodtan tegeződhetünk is velem is és a feleségemmel is, csak ne bántsd Zoet kérlek. Ő az utolsó csoda a mi életünkben is. -vette át a beszédet a nagyapja Samu.
 - Szeretem az unokájukat és mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon, hogy Zoe egy olyan valakit lásson bennem aki mindent megtesz érte és a biztonsága érdekében is, hisz ez így van. Szeretem őt. Komoly terveim vannak vele kapcsolatban a jövőre nézve és köszönöm szépen az áldásukat. Ígérem sem nektek sem neki nem okozom csalódást.
 - Köszönjük. -mondta Samu, majd megölelt. Hihetetlenül jó érzés volt, ami itt most lezajlott hármunk között.
 - Hát itt mi folyik? -toppant be Zoe.
 - Szia kicsim. Semmi csak megbeszéltünk pár dolgot a mai nappal kapcsolatba, ha nem bánod.
 - Jajj nagyapa dehogy bánom, de nagyon sokan leszünk. Sári meghívta az itteni barátaimat is. De ha gond akkor inkább lemondom.
 - Nem drágám. Érezd csak jól magad. Mi addig nagyapáddal főzünk nektek valami finomat ebédre.
 - Rendben. Akkor megmutatom Lacinak a házat. És persze a többieknek, ha ők még nem látták, bár Sári már biztosan megmutatott nekik mindent. Jössz kicsim?
 - Persze. Alig várom.
 - Okés. Sziasztok. (Zoe)
 - Sziasztok. (Laci)
 - Jó mulatást. (nagymama)

- Te , mióta tegezitek egymást a nagyiékkal?

- Úgy nagyjából most óta.

- Ohh..az király.

- Úgy döntöttem, hogy majd csak holnap nezzük meg a várost, ma pedig csapunk egy hatalmas avató bulit és jönnek az itteni barátaink is. Így jó?

- Aha, legalább megismerem őket, meg a többiek is.
- Helyes. Akkor mindjárt beszélek a Sárival és megkérdezem, hogy mikor jönnek a többiek. Gyere velem, utána megmutatom a szobámat.
- Megyek.

 - Szia Sári, ma mikor jönnek a Will-ék?
 -  Szia, egy óra és itt vannak.
 - Rendben. Ma nem megyünk várost nézni, hívd fel őket, hogy hozzanak fürdőruhát, ha akarnak fürdeni, mert egy avató bulit tartok oké?
 - Oké, akkor mindjárt beszélek velük.
 - Oké. Gyere, addig körbevezetlek a házban.
 - Rendben.
 - Hát igazából ez az én szobám, ez a szüleimé volt, és itt az egyik fürdőszoba ami azért ilyen, mert ez eredetileg egy masszázs szobával lenne egybeépítve de az nem került megvalósításra, a másik lent van meg ugye ott az amerikai konyha is: (konyha+nappali egy térben/egyben). Hát ennyi lenne a ház.
 - A másik házatok Pesten az is elég jó, de azért ez is ott van.
 - Köszi. Megdolgoztak érte a szüleim és a nagyszüleim is.
 - Azt látom. És pontosan kik is jönnek úgy 30 perc múlva?
 - Úgy körülbelül 5-8 ember. Amikor itt éltem ők voltak úgymond a bandám, akikkel folyton együtt voltam. Úgy, mint most veletek Budapesten.
 - És mást nem is ismersz itt?
 - De. Fél Londont. A szüleim rengeteg partyt szerveztek ebben a házban és onnan is ismerek felnőtteket, gyerekeket, meg hát ugye az egész suli.
 - Tényleg?
 - Aham.
 - Bocsi, hogy közbe zavarok, de megjöttek a vendégeink. /Sári/
 - Rendben. Engedd be őket, mindjárt viszem a medencéhez a dolgokat.
 - Milyen dolgokat?
 - Hát a kaját,innivalót, a pultot.
 - A kaja meg az innivalók már kint vannak.
 - Remek. Akkor ti menjetek ki a többiekhez, mindjárt megyek én is. -mondtam Lacira és Sárira nézve.
 - Ne segítsek? /Sári/
 - Nem kell, menj csak ki hozzájuk.
 - Hát, te tudod, de aztán siess mert már mindenki téged vár.
 - Oké, sietek.
És tényleg siettem. Öt percen belül kiérkeztem az udvarra a pultommal, utána meg a hangfalakkal. Mindenki nagyon örült nekem és én is nekik. Nagyon régen nem láttam már őket. Hiányoztak,de megígértük egymásnak, hogy ebben az egy hónapban bepótoljuk és mindenki megismerkedik mindenkivel.
  ( londoni barátok: Ashley , Colin , Will , Jack , John , Savannah , Peter , Tiara )
Egész nap csak iszogattunk,ettünk (nagyon sokat), fürödtünk és rengeteget nevettünk. A nap végére már elfáradtunk, a többiek bementek lezuhanyoztak aztán beköltözött az a tizenvalahány ember a szobámba, mert senki nem akart a másik nélkül aludni és arra hivatkoztak, hogy nagy a szobám. Hát igen. Amíg ők elrendezték magukat meg agymást, addig én elmentem a tóhoz és leültem a rámpára, a telefonom elindítottam egy dalt és énekelni kezdtem. Egyre halkabban énekeltem, a sírástól szinte elcsuklott a hangom, mikor valaki megölelt. (Will)
 - Szia!
 - Tehetséges vagy. /Will/
 - Köszönöm. Hogy vagy? Rég láttalak.
 - Az a kérdés, hogy te hogy vagy?
 - Elég nehezen viselem, de megvagyok köszi. Annyira régen láttalak! -erre a mondatra közelebb húzott magához és szorosan megölelt.(Ház igen, nehéz tagadni, hogy régen volt köztünk valami).
 - Hiányoztál kicsi lány. A szüleid halála pedig baleset volt, nem a te hibád. Próbáld meg legyőzni ezt az egészet. Kemény csaj vagy.
 - Te is nekem. Hogy vannak a többiek? Annyira nem ismerjük már egymást.
 - Megvannak. Hiányoztál nekik is, ahogyan neked is ők. Költözz vissza !
 - Jajj dehogy.
 - Komolyan mondtam Z. Hiányzol nekünk.
 - Ti is, de nem tudnék ide visszaköltözni. -és hullani kezdtek a könnyeim. Tudnia kell, hogy ide ebbe a szobába, ebbe a házba ebbe a városba soha többé nem jöhetek vissza. Túl sok rossz történt. Nem szeretném bolygatni a múltamat. Lezártam. Most is csak a barátaim miatt vagyok itt. Az itteniek és a mostani barátaim miatt.
 - Te tudod. Na de gyere ide, te! -magához húzott én pedig ráhajtottam fejemet mellkasára és együtt hallgattuk tovább a dalt, de most egy másikat. Mikor meghallotta elmosolyodott és énekelte velem. Amikor még itt éltem én is mi nagyon egymásba voltunk gabalyodva és amikor egyszer mentünk valahova autóval, akkor ez a zene ment és együtt énekeltük, azóta ez az a dal ami a mi dalunk. Miután meghaltak a szüleim és ugye nem tudtunk találkozni, mert elköltöztem nagyon sokat hallgattam ezt a dalt.
 - Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor szükséged lett volna rám. /Will/
 - Most itt vagy, ez a lényeg. -majd adott a homlokomra egy puszit. Ez a kapcsolat a szerelemből szeretetre változott. Neki is van valakije, nekem is ott a Laci, de mi ettől még nem fogunk eltávolodni egymástól. Ha valaha egyszer is megcsalnám a Lacit senki mással nem tudnám, csak Will-lel, de nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni amit a Laci tett. Ennél több vagyok és magamat is többre értékelem ennél. Miután vége lett a dalnak felálltunk és szépen bementünk a házba. A szobámba kész káosz volt. Lépi alig tudtam. Tizenhét ember egy szobában azért nem kis teljesítmény, de meglehet szokni főleg, hogy én a saját ágyamban aludtam.

23. fejezet

Egy héttel előbb kezdődött el a nyári szünet, aminek sokkal jobban örült mindenki. Zoe egy meglepetést tartogatott barátainak, amiről csak a nagyszülei tudtak. Zoe ugye Londonból költözött ide és mivel az ottani házukat nem adták el, mert majd mindig vissza mennek, arra gondolt, hogy kiviszi a barátait Londonba 1 hónapra. A nagyszülei támogatták az ötletet. Mióta meghaltak Z szülei, hallani sem akart Londonról, most pedig vissza szeretne menni méghozzá ugyan abba a házba és persze a nagyszülők is tudták, hogy semmi baj nem történhet vele/velük ott.
- Srácok, van egy kisebb meglepetésem számotokra, így a nyárra.
- Huhhh komolyan?? Micsodaaa? (Kitti)
- Z áruld már el, hogy miaz!! (Lilla)
- Nyugi van. Kellenek hozzá a fiúk is.  -nem telt el 5 perc és már ők is ott voltak.
- Na végre fiúk, mi tartott eddig? (Eszter)
- Mivan? Nem érsz rá? (Balázs)
- Kuss legyen!! (Lilla)
- Most, hogy mindenki itt van lenne egy bejelenteni valóm.
- Hallgatunk.
- Arra gondoltam, hogyha most az első hónapban senkinek semmi terve..
- Igeeen..
- Most arra várok ,hogy van e valakinek..nincs? nagyszerű. Akkor, megyünk Londonba !
- Mi? Ez komoly?
- Úristeeeen.
- Igen, komoly. Persze csak akkor ha mindenki szeretne jönni. Én amúgy is megyek vissza, találkozni az ottani barátaimmal és erre gondoltam. Ez lenne mindenkinek tőlem nyárra az ajándéka.   

 (Kis kitérő : azt beszéltük meg, hogy nyáron mindenki ad mindenkinek valamilyen ajándékot)

- Benne vagytok?
- Mindenki egyszerre bólintott és a lányok a nyakamba ugrottak, a fiú a Lacival lepacsiztak. Nem értettem, hogy mit titkolhatnak, de majd úgy is kiderül.
- És mivel megyünk? ( Dóri)
- Hát amivel én is jöttem !
- Kicsim, ez biztos?
- Persze.
- Akkor a nagyszüleidnek nem kellene jönniük?
- Szerinted ki fog ránk ott 1 hónapig főzni,mosni,takarítani? Csak ők nem velünk lesznek egy lakásba. De ezt már megbeszéltem velük.
- Jaa akkor jó.
- Hahoooo, beavatnátok minket is? (Lilla)
- Zoe-ék magángépével megyünk Londonba. (Laci)
- Ez de csúcs !! ( Ákos)
- Királysáááááág !!! (lányok)
- Mikor indulunk? (Balázs)
- Mihelyst összepakoltatok és megkérdeztétek a szüleiteket, hogy jöhettek. Ma van hétfő, legyen mondjuk csütörtökön az indulás. Hozzatok mindenféle ruhát, de leginkább meleget. Meg fürdőruhát is hozzatok.

Mindenkinek ez a pár nap úgy telt, hogy lebeszélt mindent a szüleivel, akik elengedték őket, onnantól meg végig pakolás volt az egész. Nekem is a cuccaim 3 nagyon nagy bőröndbe fértek el. Miután végeztem kedden a pakolással, átmentem a Laciékhoz segíteni neki pakolni meg ha nem én megyek oda, akkor a szülei jönnek ide, így inkább oda mentem. Nagyon hiányoztak már, főleg a kishúga, Nana. Végig vélünk és nagyon sokat kérdezett, főleg Londonról. Ő is szeretett volna jönni, de a szülei sem engednék, meg még kicsi hozzá, de megígértem neki, hogyha nagyobb lesz, akkor elviszem magammal. Miután összepakolt a Laci is, nem akarta, hogy haza menjek ezért még maradtam. Lementünk az udvarra, ami igazán hangulatos volt. Halk,lágy zene szólt. Felkért táncolni. Minden olyan volt, mint a filmekben. Tökéletes.
Másnap már nagyon izgatott voltam. Lassan ment el a nap de végül este lett, így lefeküdtem, de nagyon nehezen jött álom a szememre. Eszembe jutott, hogy a gitáromat és a szövegkönyvemet nem tettem el ezért gyorsan betettem őket a gitár tokjába és oda állítottam a bőröndök mellé, a telefonomat pedig feltettem töltőre és kiírtam egy papírra nagy betűkkel, hogy töltő és rátettem a bőrönd tetejére, hogy ne felejtsem el másnap reggel azt is eltenni.

22.fejezet

Másnap az emlékekkel körül ölelt ágyon ébredtem, nem emlékeztem semmire. Nem is érdekelt. Egy londoni ártatlan kislány voltam, akinek a szeme láttára haltak meg a szülei és nem tudott mit tenni. A későbbiekben hibásnak érezte magát és sokszor kívánta azt, hogy bárcsak ő halt meg volna a szülei helyett, hisz nekik még lehetett volna gyerekük, de neki már nem lesznek szülei. Miután a szülők balesetben meghaltak a nagyszülők, vették át a kislányt, ők nevelték. A nagymama egy végtelenül tündéri asszony volt, aki imádta az unokáját, ellenben a nagyapjával aki egy zsémbes egyenruhás volt és semmiféle szeretetet nem mutatott ki. Egy mosoly nem hagyta el a száját. Váratlan dolog történt. A nagyszülők nem akarták, hogy Londonban nevelkedjen fel a kislány és arra emlékezzen, ami történt, így megfogták és a lehető legmesszebbre szerettek volna költözni, de csak Magyarországra költöztek. Nagy csapás,változás volt ez is a lány életében, de szerencsére volt egy gitárja és tehetsége, így írásba öntötte, mit érzett. Rengeteg dalt írt, és sok felajánlást is kapott. Mikor beiratkozott, találkozott sok olyan emberrel, akik utána a legjobb barátai lettek. Volt egy fiú akibe azonnal beleszeretett és kiderült, hogy a fiúnak is tetszik így hát össze jöttek. Nagyon jól megvoltak és mindketten tiszta szívből szerették egymást, de egyszer a fiú a megcsalta. Nagyon nehezen birkózott meg ezzel a lány. Az egyik este, egyedül volt otthon, zenét hallgatott és csak egyetlen kérdés járt a fejében: Vajon mekkora űrt hagynék magam mögött? Nem gondolkodva gyorsan felhangosította a zenét, lefutott a nappaliba és ami csak otthon volt nekik gyógyszer és alkohol mindet felvitte a szobájába. Volt egy kedvenc dala, amit szeretett olyankor hallgatni ha szomorú volt. Az elején egy szöveget mondd, ami a kedvencévé vált.

"Mint amikor ordítasz de mégse hallja senki

Szinte már szégyenled

    Hogy valaki ennyire fontos neked

    Hogy nélküle egy senki vagy

    Senki nem tudja megérteni, hogy mennyire fáj

    Reménytelennek érzel mindent, senki nem menthet meg

    És ha mindennek vége, ha elmúlt

    Szinte már azt kívánod, hogy jöjjön vissza minden rossz

    Hogy érezd milyen az amikor igazán jó. "

Amikor szomorú volt vagy csak simán rossz kedve volt, sokszor érezte ezt, de most nagyon jellemző volt a hangulatára. Egy megtört lány volt, kinek meghaltak a szülei és a fiút akit mindennél jobban szeretett látta egy másik lánnyal csókolózni, majd a szemébe hazudott, hogy nem így volt. Sok volt neki mind az ami pár év leforgása alatt történt vele, nem tudta feldolgozni, még a zene sem segített neki időnként, főleg nem most. Fogta és az összes gyógyszert bevette és megitta rá az alkoholt. Nem kellett 10 perc kiütötte vele magát. Igen rossz látvány volt. Egy lány aki az ágyon fekszik a kezében piás üveg, körülötte üres gyógyszeres dobozok hevertek. 
 A nagyapja épp haza fele tartott, mert otthon felejtette a dossziéját. Mikor belépett a szobába ledermedt. Amilyen gyorsan csak tudta, hívta a mentőket, utána pedig a feleségét, hogy azonnal menjen be a kórházba, mert nagy baj van az unokájukkal. Mindenki megrémült. A nagyapja egy kis cetlit talált kitépve a dalszöveges könyvéből.
           

           "Megtörtem. Mikor meghaltatok, azt gondoltam könnyen túl lépek rajta, de nem így lett. Sok minden történt azóta, ami rossz volt. Nagyapával elhidegültünk, nem nagyon beszélünk, nagymama próbálja pótolni hiányotokat, amit igazán értékelek,de nem tudja. És ott a Laci. Megcsalt.Erőt veszítettem a szerelméért. Ezek után nem tudtam volna a szemébe nézni, így hát e miatt is gyötörtek rémálmok, szörnyű gondolatok.Erősnek kellene lennem, de gyengévé tesznek.Próbálom megtalálni az utamat, de Elvesztem. Talán valami baj van velem, de legalább szabad vagyok .
C'est la vie"

3 óra elteltével, visszavitték a szobájába, ahova már bemehettek a látogatók. Stabilizálták a lány állapotát, már nem volt veszélyben, de még pár napot bent kell tartaniuk.Elsőnek volt ott a barátai közül a Bence, akinek kutya kötelessége nem lett volna oda menni, hisz alig ismerik egymást. Majd 1-2 óra elteltével elment, úgy döntött másnap bejön, hátha akkor már magához tér a lány. A nagymamája szeretett volna bent maradni vele végig, de a nagyapja megkérte, hogy had legyen ő ott akkor, mikor felébred. A nagymama haza ment és főzött valami finomat addig az unokájának. Miután elment a nagymama, még legalább egy órát ült ott szegény nagypapa, mire a lány felébredt. Mikor meglátta a nagyapját egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
 - Szia kincsem. Hogy érzed magad?
 - Mint akit most vettek ki egy mosógépből.
 - Figyelj Zoe, nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltalak és, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. Tudom, hogy ez a helyzet és élet amibe cseppentél egyik pillanatról a másikra felzaklat,kimerít,legyengít de nem szabad feladnod önmagadat. Ha ezt túléljük, ígérem, hogy sokkal többet leszünk együtt. Ne haragudj rám kérlek. Ne add fel. Erős,kitartó lány vagy. Túl fogod ezt élni ígérem.
 - Annyira nehéz.
 - Tudom. -majd egy puszit adott a lány homlokára. Kopogtak.
 - Tessék.
 - Jó napot. Bejöhetek?
 - Fiam, jobb lenne ha távol tartanád magadat ettől a kislánytól.
 - Nagyapa, semmi baj.
 - Biztos?
 - Bólintott a címzett.
 - Hát jó. Addig elmegyek és kint megvárom nagyanyádat. Ha bármi van, csak szólj.
 - Rendben. - majd távozott a szobából a lány nagyapja.

 - Zoe, kicsim. Mi történt? Miért csináltad ezt?
 - Ne játszd meg magad kérlek. Ne csinálj úgy, mintha fontos lennék.
 - Zoe. Tudom, hogy nagy hülyeséget tettem, mi azóta is mardos, de megtörtént és már nem tudok rajta változtatni. Ha tehetném megtenném, de nem tehetem. Időnként bajban vagyok az érzelmeim kimutatásában, de téged még az életemnél is jobban szeretlek és féltelek. Ha most te..
 - Meghaltam volna? Semmi nem változott volna.
 - Igen, ha meghaltál volna, már én sem itt lennék. Fontos vagy nekem. Követek el hibákat? Igen. Fogok még hibázni?  Igen, mert ember vagyok. Az emberek hibáznak, ettől is emberek, de ettől még az érzéseim nem változnak. Szeretlek? Sokkal jobban, mint eltudnád képzelni. Miért tettem ezt? Magam sem tudom, de azt tudom, hogy megbántam. Sajnálom. - adott egy puszit Zoe arcára és kifelé indult.
 - Laci ?!
 - Megfordult a címzett.
 - Örökkön- örökké édes. -mondta, miközben arcát könnyek áztatták.
 - Örökkön - örökké édes.-majd leült az ágya mellé a székre és ráhajtotta fejét barátnőjére,ki kezét rátette és adott fejére egy puszit.
Az ajtó résnyire nyitva volt, min keresztül a nagyapa és most már a nagymama is együtt örült unokájuk boldogságának. Nem haragudtak rá, mert tudták min megy keresztül és megértették. Nem helyeselték, de nem is kiabáltak vele.
Másnap újra bement a kórházba és meglátogatta újdonsült barátját.
 - Bence?! -mondta kicsit hangosabban Zoe, és örült, hogy látja újra modell barátját és egyben már társát is.
 - Hogy vagy te kis túlélő?
 - Most már jobban. Örülök, hogy itt vagy. Kérsz valamit inni, vagy egy kis sütit?
 - Úgy látom helyre fogsz jönni. De már megkérdezted, akkor vizet kérnék.
 - Azom nincs.
 - Akkor mid van?   -Nevettek fel egyszerre, hangosan
 - Narancslé?
 - Jöhet. :)
Bence a fél napot bent töltötte Zoenál, de mikor megjött a Laci, inkább elment. Másnap reggel mehetett haza.Miután haza mentek négyen, szépen higgadtan megbeszélték a dolgokat és mindenki betartotta, mit ígért. A nagyapa és Zoe több időt töltöttek együtt, Zoe miután megjött a suliból többet foglalkozott Murderrel, valamint a Laci pedig minden délutánt kiakart használni ezek után , így vagy Zoe-nál vagy nála csináltak valamit, de a hétvégéket sosem töltötték otthon. Sok programot találtak ki. Már azt is tudták, hogy nyáron mit csinálnak, hisz addig már csak 1 hónap volt.

21. fejezet

Másnap reggel, Laci keltett egy tálcával, amin a szokásos reggelim volt. Míg zuhanyoztam, addig a Laci levitte a tálcát, majd vissza jött, hogy segítsen kiválasztani a mai ruhámat az utolsó castingra. Ma egy kicsit lazábbra vettem a figurát, hogy jól nézzünk ki még jobban egymás mellett, ezért egy sapka,hosszú nadrág,fehér cipő,fekete haspólónál maradtam. míg a Lacin egy fekete pulcsi,kockás ing, fekete nadrág volt. Mikor odaértünk mindenki a Lacit nézte, ami egy kicsit zavart, de utána már a castingra kellett koncentrálnom, mert oda jött hozzám a Tomi (akivel beosztottak), és bemutatkozott a barátomnak, majd zavartalanul kihagyva a Lacit elkezdtünk beszélgetni, aminek látszólag nem örült míg oda ment hozzá az egyik csaj és kezdett el vele beszélgetni. Mi bementünk a castingra a Tomival ami nagyon jól sikerült. Mindketten leszerződtünk ehhez az ügynökséghez, de ez semmi volt ahhoz képest ami a termen kívül várt. Mikor kiléptem egy oszlopnak dőlve csókolózott a Laci azzal a kis k****val aki oda ment hozzá. Mikor megláttam azt hittem felrobbanok, de megfogtam a mamáét meg a Tomit és szépen kisétáltam velük az épületből, amit a Laci észre vettem, de lehet nem érdekelte. Mikor kiértem egy mozdulattal összerogytam és csak sírtam. A Bence leültem mellém megölelt, majd segített felállni. Pontosabban nem akartam felállni, ezért megfogott és felemelt, úgy mint a hercegnőket, míg én a nyakába fúrtam a fejem és csak sírtam. Így vitt a kocsiig, ahova betettek majd haza indultunk. Miután haza értem és begubóztam a nappaliba, leült mellém a Tomi,átölelt utána 5-10 percre rá a Laci.
 - Kicsim, én nem ..
 - Takarodj ki innen, nem akarlak látni soha többet
 - De félre érted a helyzetet..ez nem az volt aminek látszott
 - Tényleg? Pedig eléggé úgy, tűnt, hogy az a srác akit a legjobban szerettem a saját castingomon, amire ő akart eljönni smárol egy csajjal és nem kényszerből.
 - Jó, talán még is az aminek látszik, de fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni ...kérlek Z
 - Befejeztem veled, érted? Soha többé nem akarlak látni, egy undorító,hazudozó féreg vagy ..és én még hittem neked...menj te a francba -kiabáltam, miközben lökdöstem ki a lakásból, majd rácsaptam az ajtót,bezártam és az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre és ott sírtam. Nem tudom miért, de valahogy jól esett, hogy most nem jött oda a Tomi, hanem inkább elment és csinált nekem egy forró teát míg én ott nyugodtan kisírhattam magam. A kedvenc teámat főzte: Earl Grey - Black tea. Megnéztünk egy filmet (az ölemben feküdt Murder, én pedig a Bence ölében) érdekes, de aranyos látvány volt. Mire vége volt a filmnek, mi már Murderrel aludtunk. Hogy ne ébresszen fel minket, óvatosan kimászott alólam a Bence, írt egy üzenetet amit oda ragasztott a homlokomra és elment.

Reggel arra ébredtem, hogy Murder a fejével lökdösi a kezemet és sír. Felvettem. A a hajamat szerettem volna félresöpörni, amikor éreztem valamit a homlokomon. Ott volt a cetli, amit írt:" Jó reggelt Z. Gyere 1-re oda, ahova mindig akkor mész, amikor valami baj van, vagy csak szimplán ihlet kell a dalszövegekhez.   B "
Honnan tudott a titkos kis búvóhelyemről? Mindegy is. Már majdnem egy óra volt, ezért gyorsan felmentem, lezuhanyoztam,felöltöztem, rátettem Murderre a pórázt és már indultunk is. Mostanában mindenhova jön velem. Mikor odaértem, senki sem volt ott, csak egy doboz. Mikor kinyitottam  egy könyv, egy gyűrű és egy idézet volt benne a kedvenc filmemből, amit egyetlen egy emberrel néztem csak meg (laci) : " Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? .. mert ott is együtt leszünk. "

Nem értettem semmit sem. Egy romantikus könyv volt  Hopeless volt a címe amit már 3 napja kinéztem magamnak, a gyűrű pedig a kedvenc jelképemet viselte : angyal szárny. Ez a 3 dolog volt az, amiről csak egy ember tudhatott. De miért? Hogyan? És a Bence, hogy kerül a képbe?

20. fejezet

Másnap reggel hétkor keltem, gyorsan megreggeliztem,lefürödtem és vagy 1 órát válogattam, hogy mit vegyek fel a meghallgatásra, de végül ennél a szettnél maradtam. Megkértem a nagymamámat aki szinte a pót anyukám, hogy jöjjön el velem, így kocsival mentünk.Mikor odaértünk rengetegen voltak és mindenki rohadt szép volt, na meg helyes, mert hát fiúkák is voltak ott. Ugye úgy volt, hogy volt egy marha nagy terem és kettesével hívták be az embereket. Engem egy nagyon cuki sráccal raktak össze. Bementünk egy kisebb terembe, ahol ott volt a fotós, meg még pár ember. A feladat egyszerű volt. Egymás mellett álltunk és mint egy kifutón sétálni kellett fel-alá. Amikor elindultam és már majdnem a végén jártam akkor kellett a srácnak indulnia és így pont váltottuk egymást (szinte). Miközben 3-szor 4-szer sétáltunk képeket is csináltak és mondták, hogy még aznap estig értesítenek. Mikor hazaértünk nem lehetett több délután 1 óránál, ezért arra gondoltam, hogy akkor kiviszem a gitárt és próbálok összehozni valamit. Körülbelül a dal felénél járhattam amikor két kéz takarta el a szememet és egy puszit kaptam az arcomra. Nagyon meglepődtem, hogy itt a Laci, mert minden késő délután szokott jönni.
 - Szia, mennyi az idő?
 - Hat óra van kereken. Miért?
 - Jha csak nem si vettem észre, hogy így elment az idő. Belemélyedtem a dalírásba. -mikor ezt kimondtam Sam Smith - Like i can c. dalának refrénje szólalt meg, ami a csengőhangom ,ezért gyorsan ránéztem a telefonomra..bejövő hívás : ismeretlen. Felvettem
 - Jó estét Zoy.A modell ügynökségtől telefonálok. Ne haragudj, hogy ilyenkor csak rengetek jelentkező volt és ....(hatás szünet) ... gratulálni szeretnék, továbbjutott és holnap lesz a másik és egyben utolsó meghallgatás ugyanígy, mint ma rendben?
 - Rendben, köszönöm szépen. Akkor holnap. Viszlát.
 - Ki volt .. - és a nyakába ugrottam, annyira izgatott voltam
 - Mamaaaaaaaa gyere gyorsaaan !! - kiabált szegény gyerek fülébe.
 - Miaz? Mi a baj? Mi történt?
 - Bejutottaaaam .. holnap lesz az utolsó meghallgatás ahol szerződést is lehet már aláírni, szóval kéne az ügyvédünk. Fel tudod hívni nekem?
 - Komolyan?! Gratulálok kincsem, nagyon ügyes vagy. Persze most azonnal megyek kikeresem a számár és már hívom is.
 - Köszönöm ! Imádlaak.
 - Én is téged.
 - Hahoooo..válaszolsz?
 - Mire is kicsim? Bocsi csak nagyon megörültem.
 - Semmi baj, de minek örülsz ennyire? Ki telefonált?
 -  Tegnap amikor sétáltam haza fele találkoztam egy lánnyal, aki ajánlott egy modell ügynökséget, akik ma tartottak reggel castingot, amire elmentem és most ők telefonáltak, hogy tovább jutottam. Holnap lesz az utolsó casting és ha tetszik meg én is nekik akkor megkötöm velük a szerződést.
 - Huhaaa, örülök neki, csak ne szedj fel semmilyen modell csávót.
 - Dehogy szedek. Hülye lennék megcsalni a saját focistámat egy nemrég megismert modellel.
 - Ezt akartam hallani. -és megcsókolt, majd még hosszú percekig csókolóztunk. Örültem, hogy támogat és nincs ellene ennek az egésznek.
 - Nem jössz el velem holnap?
 - De, miért is ne. Mikorra jöjjek reggel?
 - Hát ha segítesz ruhát választani akkor 7-re.
 - Még jó, hogy. Akkor reggel 7-re itt vagyok, most viszont megyek mert még el kell vinnem Yoko-t sétálni egy kicsit.
 - Rendben. Puszi.

Most, hogy így belegondoltam nem tudom mikor lesz időm arra, hogy Murderrel legyek pár órát. Nagyon szeretem. Remélem azért még az esténkénti alvás mellett jut majd rá időm, ha más nem viszem magammal a fotózásokra is. Jha igen, nem is mondtam nektek, de Murder sikeresen végzett a kutya suliba, ugyanis sokkal okosabb volt, mint a többi kutya meg itthon is elég sokat nyüstöltem, hogy rendesen megtanulja a dolgokat, így a kutyákkal is jóban van és mindig szót fogad, de  azért még elég eleven hála istennek. A kutya suli nem tette lustává. :)

19.fejezet

Mivel egész héten nem kellett már suliba mennünk, mert a tanároknak valamilyen megbeszélése volt, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba és megnézzük az Insidious 2-t. (Lilla,Kitti,Eszter,Dóri,Ildikó,Fiúk,én). Így mentünk moziba, 10-en. A leghátsó sorba foglaltuk a jegyeinket. Én ültem a Laci mellett középen, a másik oldalamon Ildikó,Lilla,Kitti,Dóri,Eszter az egyik szélén. A Laci másik oldalán, Ákos,Balázs és Viktor a másik szélén. Párszor megugrottunk a lányokkal és a film végére a Laci keze már annyira fehér volt, hogy azt hittem végleg kiszorítottam belőle a vért és kórházba kell vinni. Megengedték, hogy bulit tartsak a lakásba és velem együtt csak 10-en lehetünk, ezért gondoltam akkor mozi után megyünk vásárolni kaját,italokat és irány haza. Mindenki előtte haza ment és hozott fürdőruhát, mert jó idő volt és használni akarták a medencét, de nem akartam, hogy ruhástól ugráljanak bele. 3-kor volt vége a filmnek és 5-kor találkoztunk nálunk. Az Ildikó haza jött velem, mert neki ott volt fürdőruhája, meg segített nekem előkészülni mire vissza jönnek a többiek. Kivittük a hangosítót a Dj pulttal együtt. Gyorsan tettem be valami zenét, átöltöztünk, amíg szólt a zene gyorsan megcsináltuk a kajákat, tettünk ki italt, bekapcsoltam a vízforgatót, tettem a medencébe különböző alakú/mintájú/figurájú matracokat is, hogyha valaki nem akar fürdeni akkor ráül csak és napozik. Mire odaértek én már a pult mögött voltam és csináltam a zenét, az Ildikó meg koktéllal a kezében, napszemüveggel a fején süttette magát az egyik matracon a medencében.
 - Minden elismerésem Z, így tovább csajszi, toljad neki .. -hangoztak el a lelkesítő szavak. A lányok már vetkőztek le fürdőruhára, amikor a fiúk felkapták őket és bedobták a vízbe, így az Ildikó nem csak vizes lett, de bele is borult a vízbe, de legalább nem borult vele együtt a koktél..kilógott a vízből a kezével együtt. Aztán a fiúk meg maguktól belevetették magukat, rá a csajokra, addig a Laci odajött hozzám és adott az arcomra egy puszit.
 - Hagyd itt, és gyere bulizz velünk. -mondta a fejét a vállamon támasztva.
 - Azt teszem, csinálom nektek a zenét.
 - Rakd be az egyik, kész zenét.
 - De... -be se fejezhettem a mondatom ,mert kiabált a Balázsnak, aki gyorsan kimászott a vízből, megfogtak kezem-lábamnál fogva, és 3-at lóbálva beledobtak a vízbe.Onnantól én is feloldódtam és végig hülyéskedtünk. A fiúkat folyton a víz alá nyomtuk, akik utána gyorsan a fejüket a lábaink közé dugták és kiemeltek a vízből. Aztán azt játszottuk, hogy kitudja a másikat előbb lelökni az alatta lévő nyakából. Poén volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem akarok hazudni, de ha 2-3 órát nem töltöttünk folyamatba a vízben, akkor egyet sem. Mikor kikászálódtunk a medencéből, mindenki fáradt volt és éhes. Még jó, hogy kihoztam a kaját és nem bent vizeztek össze mindent. Már nem mentek vissza a vízbe, csak én (vagyis ráfeküdtem egy matracra és annyi volt). Olyan nyolc óra lehetett amikor kitalálták, hogy menjünk be a városba, mert az ilyenkor úgy is szép. Kilenckor elindultunk és hát igazuk volt. Tényleg nagyon szép volt a város kivilágítva. Beleszerettem az esti Budapestbe. Annyi baromságot csináltunk ott is ( a szökőkútba fürödtünk, énekeltünk,táncoltunk..nagyon jó volt). Egy pillanatra vettem le róluk csak a szemem, de amikor megint odanéztem egymásba gabalyodtak. Röhögcséltek,egymást locsolták,sokat beszélgettek kettesbe..de már nálam is ezt csinálták. Mikor mindenki haza ment, megállítottam egy pillanatra :
 - Kitti, mi volt ez az egész ma?
 - Micsoda?
 - Te meg az Ákos...egész nap egymás nyakán csüngtetek mint a lajhárok.
 - Jhaaaaaa, hát semmi. -úgy vigyorgott mint aki most nyerte meg a lottó főnyereményét.
 - Persze, persze...na mondd már.
 - Tényleg semmi csak beszélgettünk.
 - Na ne mondd, gondoltam hogy nem hímző szakkört nyitottatok.
 - Hát csak tetszek neki, meg ő is nekem és így ennyi is.
 - Tudtaaam én ...és mit beszéltetek?
 - Hát csak ,hogy jó lenne találkozni holnap meg ilyenek.
 - Jolvan akkor, egy kalappal. Majd értesíts a fejleményekről.
 - Okés, puszi.
Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy pont ezek ketten, de azért nem rossz páros. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Holnapra úgy is azt terveztem, meg úgy a hétvégére, hogy neki állok új dalokat írni, mert már régen írtam. Mikor mentem haza fele a városból, leszólított egy csajszi aki egy modellügynökségtől jött és mi lenne ha részt vennék a castingon holnap reggel 8-kor. Tök megörültem és hát egyből igent is mondtam.

18.fejezet

Megtanultam, hogy nem szabad az alapján ítélkezni, amit látunk. Először ismerjük meg, aztán alkossunk jó vagy épp rossz kritikát. Az emberek tévedhetnek,hibázhatnak kicsiket, nagyokat, hiszen emberek. Nekik ez megengedett. Úgy is mindenki a saját hibájából tanul (előbb vagy utóbb). Valaki sosem tanul belőle, míg nem egyszer akkora hibát el nem követ, amiért mindenki megkövezi és azt utána sosem mossa le magáról. Olyan lesz, mint egy emlék. Egy olyan emlék, amiről többen tudnak mint kellene még sem látható, de örökké benned ég. Éppen ezért is kéne összetartani, és segíteni a saját embertársainkon. Nem kötelességből,szórakozásból,kínból, hanem mert éppen nagy szükségük lehet rá, vagy esetleg csak a mi lelkünk lesz tőle jobb,könnyebb. Mint ahogyan mondta imádott barátnőm:  ,,Kelj úgy fel, hogy jó napod lesz, tervezd meg, hogy ma csak jó dolgokat teszel. Aztán igyál egy kávét/teát/kakaót és nézd hogy milyen szép odakint minden. Nézd ahogyan szállnak a madarak és fűszálak nehezednek a harmattól. Öltözz fel valahogy másképp, mint eddig és érezd magad nagyon szépnek, de ne törődj túl sokat a hajaddal, vagy a sminkeddel. Csak hagyd, hogy séta közben süsse a nap az arcodat és mosolyogj. Mosolyogj, mert egészséges vagy, mert tudsz járni s beszélni, mert van családod, igaz barátod,ruháid és tető fejed felett. Ennyi elég ahhoz, hogy boldog légy. Másnak még talán ennyi mindene sem lehet, mégis tud mindennap mosolyogni. Hallgass valami vidám zenét,dalt és mosolyogva köszönj ismerőseidnek, DE ne állj meg velük beszélgetni, csináld a dolgaid mások nélkül. Ha kérdeznek válaszolj kedvesen, mosollyal arcodon, s NE lógj senkin. Ne érezzék, hogy kaparsz utánuk. Ülj le, olvass, merülj bele gondolataidba, magadba. Hazafelé pedig gondold végig napodat, de részesítsd előnyben a JÓT. Otthon dicsérd meg családtagjaid bármely részét. Ez nekik is örömöt fog hozni szürke hétköznapjaikba. Beszélgess velük. Végezetül vegyél egy jó fürdőt és álmodj szépeket." Sok mindent köszönhetünk mindig egy embernek, méghozzá az igaz baráthoz. Az igaz barát/barátok akik kellenek az élethez, akik még akkor is veled lesznek mikor már rég senki! Ő akkor JÖN amikor mindenki más ELMEGY. Barátnak tekint és minden hibáddal együtt szeret és te ezt tudod. Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos! Szóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos, és nem mindenkinek adódik meg ez a lehetőség. Vannak olyan emberek akiknek olyan barátok jutnak akik csak a reflektorfény árnyékát követik hűségesen, mint a kis pincsi kutyák. Az ilyen emberek bármennyire sem néz ki úgy, egyedül vannak és magányosak.Mindenkit eltaszítottak maguk mellől.
Talán sejtem, hogy mit él át most az Evelin és nem szeretném magára hagyni ilyenkor. Tudni kell, hogy van egy olyan ember akire bármikor számíthat.

*Suli*

- Szia. -köszöntem az Evelinnek.
- Szia.
- Figyelj, gondolkodtam azon, amit a múlthéten mondtál és megbocsájtok. Sejtem, hogy min mész keresztül és szeretném ha tudnád, hogy rám számíthatsz. Nem szeretném ha úgy éreznéd, hogy az ellenséged vagyok és szándékosan vettem el előled a Lacit, mert nem. Az igazság azaz, hogy mindketten szerintem túl sok rossz dolgon mentünk keresztül, és egyedül kellett őket átvészelnünk, de ha összetartunk akkor letudjuk a rossz dolgokat küzdeni, Együtt.
 - Nagyon szép monológ volt, de arra várhatsz kis anyám. -mondta haragosan. Nem értettem, hogy mi  baja van de nem is érdekelt. Eddig csak azt néztem, hogy mások milyennek akarnak látni és olyanná váltam, de ennek vége. Nem akarok már soha többé megfelelni senki másnak, csak is magamnak.
Sosem értettem meg az ilyen embereket, és valószínű, hogy nem is fogom. Nagyon kikészültem, ezért amikor haza értem, áthívtam Lillát, hogy beszélgessünk egy kicsit, mert mindkettőnkre ráférne úgy éreztem és hát megint jól éreztem.

 - Szia. -ölelt meg.
 - Sziaa. Jó, hogy itt vagy. -öleltem vissza szorosan.
 - Na mert, mi a baj?
 - Hát minden. Laci,Evelin,London. Már nagyon elegem van belőlük.
 - De hát most a Lacival meg veled nem béke van, vagy lemaradtam?
 - De az van, csak minden éjjel forgolódok, mert csak az a kép jut eszembe amit persze mindenkinek elküldtek, és azt sem tudom megérteni, hogy mire volt jó, neki ebből mi haszna van?
 - Te is tudod, hogy az Evelin egy kígyó (nem véletlenül nevezzük így), és nem kell vele foglalkozni. Ő mindig ilyen volt és ilyen is marad. Sosem törődik senki mással, csak magával és mindig a saját önző dolgaival foglalkozik, de abba már nem gondol bele, hogy a másik mit érez. A Laci, Laci meg most ..nem védeni akarom meg semmi, de szerintem meg kéne bocsájtanod neki. Szerintem tényleg megbánta és ezt a dal is bizonyította.
 - Tudom persze, csak nem tudom, hogy mikor fogja megint megtenni érted? És ez benne a legrosszabb, hogy ha valaki elszúrja nálad a bizalmat, akkor azt már lehet, hogy soha nem tudja helyrehozni. Fáj amit tett, mert nem érdemeltem meg, de az meg, hogy ilyen édes volt, hogy énekelt nekem egy dalt az meg teljesen levett a lábamról, mint ahogy az eddigi minden vele töltött percem.
 - Na látod. ha ezt tartod szem előtt, akkor nem fog soha többé eszedbe jutni az a kép és az a nap. SOHA! Az Evelin, meg le kell szarni. Most már úgy sem állhat közétek és nem is fog. Azt garantálom.
 - Köszönöm.
 - A barátnőm vagy, magától értetődő. :)

Még maradt egy kicsit a Lilla. Abba a + 3 órában felhangosítottuk a zenét és énekeltünk,táncoltunk közben pedig palacsintát sütöttünk. Az egyik fent is ragadt a plafonon, még jó, hogy a nagyszüleim nem voltak itthon. A mi kedvencünk a Nutellás meg a kakaós, de mivel azt a nagyszüleim nem szeretik ezért, nekik csináltunk túrósat és lekvárosat, aztán meg leültünk és elkezdtük nézni a Sinistert. Hát had ne mondjam, hogy mindkettőnknek féknyomos lett a kis bugyikája. Nagyba nézzük a filmet, egyszer csak egy kéz van a vállamon és nem a Lilláé volt. Annyira összeszartam magam, hogy a popcorn-t feldobtam és kiburult az egész, ráadásul szegény papának még a fülébe is sikítottam, hogy úristeeeen itt egy kéz... Lillaaaaa. Mindenki azon röhögött, hogy hogy bepánikoltunk. Hát akkor nagyon nem volt vicces abban a pillanatban. Miután vége lett még egy kicsit beszélgettünk aztán haza vittük a Lillát.

17.fejezet

Délelőtt 10 óra és zárva a stúdió. Nem tudok bemenni. A mai adásom elmarad. -miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben felcsendült egy dal, méghozzá Ellie Goulding - Love my like you do c. dala és egy ismerős hang csendült fel. Ő az. Ő énekel. Nekem. Minden egyes szó, amit kimondott, újra és újra a szívembe hasított. Majd mikor a dal végén járt, kinyílt az ajtó és egy utolsó mondat hagyta el a száját, miközben egyik kezét nekitámasztottam államnak és felemelte : Always To Hope , Never Lose Faith !!
Kikapcsolta a mikrofont és rögtön a karjaiba omlottam és megcsókoltam. Ez volt az én tündérmesém és a második esély feltétele. Nem volt kérdés, hogy ezek után megbocsássak neki és ezt ő is érezte/tudta. Szeretem és ő is engem. Ez most már egészen biztos. Közel egy hétig bírtuk ki egymás nélkül és ez is szenvedéssel telt el. Mikor végeztünk jött velem haza és be is jött a házba, majd miután kicsit megdögönyözte Murdert, felmentünk a szobámba, hogy nyugodtan tudjunk beszélni annak ellenére, hogy a nagyszüleim még nem voltak itthon, mert dolgoztak. Este 8-9 fele értek csak haza.

- Zoe,mindennél jobban szeretlek. Tudom, hogy olyat csináltam, amit nem kellett volna, de amellett, hogy ez egy végzetes hibám volt, tanulságot is tudtam belőle levonni.
- Mégpedig?
- Mindennél jobban szeretlek, és soha többet nem fogom azt hagyni, hogy távolabb kerülj tőlem, mint pár száz méter, mert szerelmes vagyok beléd. Olyannyira, mint még soha senkibe. Tudom, most jönne az, hogy akkor miért csaltalak meg ..
- Nem !
- Mi?
- Nem jön az, hogy miért csaltál meg. Tudod a héten volt szerencsém és meghallgattam az Evelint, illetve az ő álláspontját és egészen meglepődtem. Sok mindent elmondott, és nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból, hogy veled lehetek és tudom, hogy szeretsz és megbízom benned. Nem fogom megkérdezni, hogy miért, mert nincs rá szükségem. Az egyetlen egy kérdésemre pedig már megkaptam a válaszom. -majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
 - Szeretlek ! -mondta a fülembe suttogva.
 - Szeretlek ! - válaszoltam.

Weekend:

A hétvégét együtt töltöttük. Pénteken meg szombaton is elmentünk a Balatonra, de persze jött velünk mindenki, mert anélkül túl unalmas lett volna :) . (Kitti, Lilla, Eszter, Szofi, én)
Elmentünk gyorsan átöltöztünk, mikor kijöttünk kicsit se volt feltűnő, hogy az 5 srác mennyire bámul minket. Mi meg csak összenevettünk, hogy milyen ostoba fejet tudnak ilyenkor vágni. Mikor bementünk a vízbe a fiúk rögtön azzal kezdtek, hogy felkaptak minket és beljebb futottak velünk majd bedobtak a hideg vízbe. Na akkor kezdődött a harc. Mindannyian (lányok) jól tudtunk úszni, így gyorsan alámerültünk a víznek és mindegyik fiúnak kihúztuk a lábát. Olyat csobbantak, hogy az hihetetlen. Mi tagadás, jó csapat vagyunk. Nagyon sokat hülyéskedtünk : kitudja a másikat ledönteni miközben a fiúk nyakában ülünk, kidobja messzebbre a lányokat meg a szokásos hülyeségek. Mikor kimentünk a partra, a többiek elmentek kaját rendelni, meg leülni egy asztalhoz. Én még egy kicsit ott maradtam és leültem. Elővettem a telefonom és a hülye képeket nézegettem amiket ezalatt a pár óra alatt hoztunk össze. Nagyon hülye képek lettek, de aranyosak.

16.fejezet

Hát a tegnapi nagy Lelkesedésemből, mára minden szertefoszlott. Próbáltam erős maradni, több-kevesebb sikerrel, ami csak külsőre látszott. Eljátszottam azt ami nem én vagyok. Kívül minden oké, belül meg minden rohadt. NEM!! Ez nem mehet így tovább! Össze kell szedned magad Z! -bátorítottam magam a lánymosdó bűzös levegőjét nyelve. Mikor kiléptem a WC-ből, Varga tanár úrba botlottam, aki épp engem keresett. (na tessék egy feladat amit megint megkapok).
 - Oh Zoe, épp magát kerestem.
 - Igen, Varga tanár úr?
 - Lenne számodra egy feladatom, megint.
 - Hallgatom.
 - Ugye az iskolában van ez az iskolarádió, és az igazgató azzal bízott meg, hogy mindennap az egyik szünetben ,mondjuk a 10 órás szünetben le kéne menned és vagy saját dalt vagy olyat amit szeretnél el kéne énekelj gitárral vagy anélkül.
 - Rendben. Akkor holnap kezdek is 10 órakor a stúdióban.
 - Remek, ám lenne még itt valami.
 - Igen?
 - A nemsokára itt levő ünnepségen az igazgató kiakart jelölni valakit, aki énekelne, és én beajánlottalak. Remélem nem gond.
 - Nem, nem gond. Milyen szöveget kéne megtanulnom?
 - Azt majd holnap osztályfőnöki órán megkapod rendben?
 - Rendben, köszönöm. Viszlát.
 - Viszlát.
Mikor hazaértem egyből tudtam, hogy a holnap legelső "adásomon" mit fogok énekelni: 

Szerintem ez a dal remekül fog illeni a holnapi napomba. Ma még rengeteg dolgom volt otthon. Nagyon sokat kellett tanulnom, ráadásul 5-kor vinnem kellett Murder-t kutya iskolába ami 7-ig szokott tartani. Mikor haza értünk, még adtam neki vacsit, addig én is vacsoráztam majd elmosogattam.(azt tudni kell, bár nem fontos, hogy mi Murderrel mindig együtt eszünk és filmezünk is..reggeli,ebéd,vacsora meg hétvégén filmezés mellé egy kis nasi is belefér, de csak mértékkel).

Regélhetnék én itt minden nyomorúságomról, de egyrészt ezzel nem szeretnélek titeket untatni, másrészt pedig megbeszéltem az Ildikóval, hogy elmegyünk színházba és elfogok késni ha nem indulok el. A Bor,Mámor,Szerelem c. előadást néztük meg ami mindkettőnknek nagyon tetszett és nagyon sokat lehetett rajta nevetni. Mikor a házunk elé értem, valami kilógott a postaládából, kivettem. Csak a nevem állt rajta.

LEVÉL :

Azonnal elsírtam magam. Tudtam/tudom, hogy még mindig szeretem, de nem tudom, hogy hogyan bízhatnék meg benne, hiszem megcsalt. Jó tudom, jár mindenkinek egy második esély, és ő ezt meg is fogja kapni, majd amikor olyat tesz, amivel vissza tud hódítani. Bonyolult lány vagyok, senki nem tud rajtam kiigazodni, de minden fiú tudja, hogy a lányoknak mire van szükségük, hisz mindegyiknek ugyan arra: egy olyan fiú aki egyszerre a szerelme,haverja,bátyja és hű szeretője. Olyan dolgokra, amik csak a mesében lehetnek igazak és minden lány álmodik egy ilyen fiúról,kapcsolatról. Valakinek összejön, valakinek nem. Sok mindent helyre tett bennem az amit elmondott az Evelin. Senkire nem lehet haragudni életünk végéig, hiszen azt senkinek nem jó. Mint minden lány. én is annyiszor álmodoztam egy ilyen fiúról, de sosem hittem, hogy valóra is válik. Nem fogom hagyni, hogy elveszítsem, de nem is adom könnyen az új esélyt sem. Bonyolult a szerelem. Ne legyetek szerelmesek, mert mindent tönkre tesz !

Reggel 8-kor osztályfőnöki órával kezdtük. Meg is kaptam a dalt amit el kell majd énekelnem és hozzá a szöveget. Ismertem a dalt, de nagyon meglepett, hogy ilyen dalt választottak. Igaz, hogy a magyarságról szól, de mivel egy elég gyors dal így otthon átfogom dolgozni a gitár mellé, hogy lassabb legyen, de mivel ismertem ezért Varga tanár úr elénekeltette velem. Ki kellett állnom a többiek elé és bekapcsolta a zenét aminek a szöveg része nem volt meg tehát karaoke volt így belekeveredés nélkül eltudtam énekelni vagyis mondani a dalt. 10 óra előtt 5 perccel már a stúdióban voltam és odaadtam a pnedrive-om Pali bácsinak, majd fogtam egy széket amire leültem, fogtam a mikrofont, majd mikor elkezdődött az ugyancsak karaoke verziós dal énekelni kezdtem, amit mint a végén kiderült Pali bácsi felvett és megtudtam hallgatni, hogy milyen volt. Mikor kiléptem a stúdió ajtaján, ott állt lehajtott fejjel és folytak a könnyei. Mikor megláttam rögtön elsírtam magam és inkább elfutottam még mielőtt felemelte volna a fejét és nem tudok onnan mozdulni. Nagyon megijedtem és meglepődtem. Nem tudtam, hogy miért volt ott és hogy miért sírt. Talán szeret még?! De ha így is van, miért csalt meg? Nem vagyok elég jó? Mi történt? 

15.fejezet

Reggel, mikor Murder keltett, semmi erőm nem volt felkelni, de erről nem csak én vélekedtem így. Hozzászoktam, hogy 7-kor kelek, de Ildikónak még ezt szoknia kellett. Nem akart felkelni ezért hoztam szépen egy pohár vizet és leöntöttem vele. Nem kellett hozzá sok idő, hogy felébredjen, de ahhoz se, hogy úgy fussak, mintha az életem múlna rajta. Szegény Londonból érkező Magyar lány, ideges lett. Végig szántottuk korán reggel az egész udvart, de vissza kaptam, mert bekapcsolt a kerti locsoló és totál eláztunk mind a ketten, szóval érdekes reggelnek néztünk elébe, de mi ilyenek vagyunk. Barátnők? Nem, inkább testvérek. Legalább is mi így vagyunk ezzel.Lassan itt lesz a 10 éves barátság fordulónk, amire majd egy tetoválást szeretnénk csináltatni, csak még nem tudjuk, hogy mit. Mikor beértünk a suliba érdekes látvány fogadott. Mikor végig mentünk a folyosón mindenki rám nézett és csak annyit mondtak, hogy sajnálják. Nem értettem, hogy mi van, míg nem oda jöttek a lányok.
 - Z,Z, jól vagy?
 - Láthatólag nincs semmi bajom, de miért? -és a képembe nyomták a 4 telefont és ott volt a kép.
 - Ez mit keres a telefonotokon? -kérdeztem határozottan.
 - Csütörtök délután kaptuk mms-ben. Te nem kaptad meg?
 - De, de igen. Elküldték, az egész iskolának? -csodálkoztam.
 - Igen, és .. -gyorsan közbe vágtam és befejeztem a Lilla mondatát.
 - Ő is.
 - 20 perce az asztalodnál ül és azt várja, hogy beérj.
 - Lányok, Ő itt a legjobb barátnőm, már szinte a testvérem, Kun Ildikó.
 - Ildikó, ők itt a lányok, Lilla,Kitti,Eszter és Szofi.
 - Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. -vigyorgott, majd ott hagytam őket.


- Ülj el innen, légyszíves?! -kértem meg szépen Lacit, de nem tágított.
- Z kérlek, had magyarázzam meg. -mondta kétségbe esetten.
- Ülj   el   innen,  légyszíves! -mondtam kicsit tagoltabban, de még mindig nem értette meg.
- De Zoey.. -nem akartam hallani ezért inkább még egyszer elmondtam.
- Azt mondtam, hogy ülj el innen !! -kiabáltam, mitől visszhangzott a terem és bejöttem a lányok is. Ők már csak annyit láttak, hogy feláll a Laci én pedig ledobom a táskámat miközben nem tudom abba hagyni a sírást és kirohantam a teremből.
 - Z, várj ! - Ne lányok, hagyjátok. Most egy kis egyedüllétre van szüksége. -mondta engem védve az Ildikó.
És mint, mindig igaza volt. Nem akartam, hogy bárki is utánam jöjjön, de egy valaki még is megtette, akit most a legkevésbé sem kívántam. Evelin.
 - Zoey, én ..
 - Mit akarsz még tőlem ? Ott van, menj és élvezzétek egymás társaságát. Csak engem hagyj békén. Eleget tettél már úgy érzem. Menj el kérlek.
  - Nem! Addig nem megyek el amíg végig nem hallgatsz.
  - Akkor jobb lesz ha mihamarabb neki kezdesz. -néztem rá csalódott szemeimmel , víztől és könnytől elázott arcommal.
  - Tudod, mióta idejöttél, csak a riválist láttam benned nem azt a lányt akivel talán még jóban is lehetnék. Mióta idejárunk, nekem azóta tetszik a Laci és még ennyi idő alatt sem tudtam megszerezni, amikor jöttél te és minden reményem elszállt. Már az első nap, mikor meglátott beléd bolondult és utánad ment. Mióta ismerem, egyszer nem tudtam rá ilyen hatással lenni, mint te pár óra hossza alatt és hidd el, hogy szeret.
  - Befejezted? -mondtam, mintha nem érdekelne amit az előbb elmondott
  - Igen.
  - Akkor mehetsz is szerintem. Tessék, már az ajtót is kinyitották neked.
  - Sajnálom Zoe, nem akartam ezt tenni veled/veletek.
  - Szia, Varga mondta, hogy nézzelek meg. Jól vagy?
  - Most vallotta be azaz ember, hogy sajnálja, hogy nem barátként közeledett, akiről eddig mindvégig azt hittem, hogy egy undok kígyó aki kiakar csinálni, ami persze sikerült is, csak nem gondolta, hogy ennyire megvisel majd. De hát ez van.
   - Gyere, a terem elé.
   - Jolvan.
Mikor odaértem, kinyílt az ajtó és kijött az ofőnk, Varga Balázs, akinek el kellett mesélnem, hogy mi történt és a rám való tekintettel, hogy mi mindent teszek az iskoláért haza engedett a mai napra, és leigazolta, később pedig e-mail-ben átküldte az aznapi tanulni valót és házi feladatot, ami nagyon rendes volt tőle. Délután kicsit elmentem sétálni, hogy tudjak gondolkodni egymagamban azon amit az Evelin is mondott,ami történt és minden egyeben. Azt megtudtam állapítani, hogy eddig bármi is történt, gondolok itt a szüleim halálára, talpra tudtam állni, és kibírtam. Egy erős egyéniségnek tartom magam aki sok mindre képes, de vannak dolgok amikből nehezen lábal ki, de rájöttem, hogy nem sajnáltathatom tovább magam ha történik valami. Össze kell szednem magam, és be kell látnom, hogy számtalan ilyen vagy csak hasonló dolog vár még rám az életben és azoknál sem zuhanhatok össze, mert lesznek olyanok akiknek szükségük lesz rám és ott kell lennem mellettük úgy ahogyan most mellettem is itt van a legjobb barátnőm és a szinte új barátaim (kitti,lilla,eszter,szofi), akik úgy szint mellettem állnak, legalábbis eddig azt tanúsították. Ők azok akikre mindig számíthatok, na meg persze a nagyszüleim. Össze kell szednem magam, és megfogom mutatni, hogy milyen fából faragtak.
" Amikor egész életedben harcolsz érte, küzdesz, hogy jól csináld a dolgokat..mindennap minden órában, erővé változtatja a fájdalmat, amikor egész életedben harcolsz érte, dolgozol minden nap és minden éjjel.. így tanul egy szuperhős repülni ".

!! UNBREAKABLE !! 

       

                     

14.fejezet

Reggel majd kicsattantam, olyan energiával ébredtem. A suliban is csak pörögtem, senki nem értette, igazából én sem, csak boldognak és energikusnak éreztem magam egészen addig amíg el nem értem a házunk kapujáig. Már épp beakartam lépni a kapunk, amikor jött egy mms-em. Nem tudtam, hogy kiküldte, mert számot nem írt ki, csak egy képet adott ki . Mikor megláttam nem is tudom, hogy mit éreztem. Talán egy 10-15 percig semmit, mert addig fel sem fogtam igazából. Bementem a lakásba.
  - Sziasztok. Elmegyek egy kicsit oké? Majd jövök. Csáo.
  - De mé...-és becsaptam a bejárati ajtót.
Nem tudtam, hogy hova megyek és mikor jövök vissza. Csak mentem és mentem, könnyektől csillogott az arcom. Már nem sétáltam hanem futottam. Próbáltam olyan helyre menni ahol senki és semmi nem zavar. A kép folyamatosan előttem lebegett és egyszer csak összerogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Olyan hangosan üvöltöttem ahogyan csak tudtam. Az érzés maga nem tudom mi volt, de széttépett és üresnek,kihasználtnak,semminek éreztem magam. Olyan volt mintha valamimet egy nagy húskampóval akarnák kitépni. Elképesztően fájt. Sosem éreztem még ilyet.Nem tudtam másra gondolni, csak arra a képre és arra, hogy mennyire fáj mindenem és alig kaptam levegőt a sok sírástól. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, nem volt nálam a telefonom, de már nagyon fáztam és nem volt nálam pulcsi sem. Lassan felálltam és vissza mentem arra, amerre jöttem. Nem tudtam, hogy hol vagyok, de valamiért ismerős volt az út amin mentem így vissza találtam az utcánkba. Semmi kedvem nem volt haza menni. Ebben az állapotban semmihez sem volt kedvem. Mikor beléptem a kapun még égtek a lámpák és beértem a ház bejárati ajtajához. Nem akartam bemenni ezért csak ott összerogytam és sírtam tovább. Fél óra, óra elteltével kinyílt az ajtó, én felnéztem de semmit nem láttam a könnyeimtől, amik elhomályosították látásomat. Éreztem két kart ami körém fonódik és felemel. Ellenkezni semmi erőm nem volt már. A karok egészen egy ágyig cipeltek, majd betakartak és a kimerültségtől szépen elaludtam.
 Másnap reggel egy puha,finom kéz simogatta arcomat és egy lágy hang szólongatott nevemen. Nem volt erőm kinyitni szemeimet, de amikor meghallottam egy másik hangot, ami olyan volt, mint anyukámé azonnal felugrottam és kipattantak a szemeim. ILDIKÓ !!!
  - Szia Z !
  - Ildikó?
  - Igen, én vagyok az. Jól vagy szivem?
  - Nem, nem igazán. De te hogy kerülsz ide?
  - Miután elrohantál itthonról azonnal hívtak a Mimiék, hogy baj van, azonnal repülőre kell ülnöm és ide kell jönnöm. Tíz perce érkeztem. De mi történt ?

Nem tudtam neki elmondani, mert azonnal hullani kezdtek a könnyeim és inkább odabújtam hozzá. Annyira friss volt a seb és gyenge is voltam, hogy még nem tudtam elmondani.

  - Gyere, lemegyünk és reggelizünk valamit rendben?
  - Bólintottam és fogtam a nagy plüss Mickey Egeremet és lementünk a nappaliba. Én rögtön bedobtam magam a TV elé és bekapcsoltam egy animációs fimet (ami nekem mindig csak mese) és azt néztem míg elkészült a reggelim, meg még utána is csak meséket néztem. Megnéztem a : Lorax ,Croodék ,Gru 1,2 és a Madagascar 3-at. Ildikó már a Gru első részénél felállt és kikapcsolta a TV-t hogy figyeljek rá.
  - Na jó, most már elég volt az önsajnálatból. Mondd el, hogy mi történt.
  - Nem akarok, még túl friss a seb.
  - De szivem, így sosem jutunk túl rajta kérlek.
  - Tegnap mikor haza értem jött egy mms-em. Nem tudom, hogy kiküldte, mert nem írt ki számot de egy képet kiadott. Itt van tessék nézd meg. - odaadtam a telefonomat, kikereste a képet.
  - Ő itt..
  - Igen, az a Laci meg az Evelin a szerdai bálon, amikor nagyban egymás szájában kutattak.
  - Azóta beszéltél vele?
  - Nem, de nem is szeretnék.
  - Rendben. Figyelj szivem, nekem igazából mondanom kéne valamit.
  - Mondd csak, figyelek.
  - Nem így akartam, hogy megtudd ilyen állapotban, de nem halaszthatom tovább. Már elakartam mondani, csak nem volt rá alkalmam. Na mindegy a lényeg azaz, hogy vissza költözünk Magyarországra.
   - MI?????? Ez komoly?
   - Igen. Jövőhéten költözünk. Csak mivel tegnap hívtak a nagyszüleid nem akartam nem itt lenni ezért egy héttel előbb jöttem, szóval ha nem baj akkor a héten itt aludhatok, mert anyáék csak jövőhéten jönnek.
   - Persze én nagyon örülnék neki. Mimi, itt maradhat?
   - Természetesen kincsem.
   - Remek. Ennek örömére akkor gyere reggelizzünk meg és akkor behozzuk a bőröndödet és kipakolunk. Hol szeretnél aludni?
   - Nálad. :)
   - Okos döntés. Majd pátyolgathatod a lelkemet, viszont szeretnék neked mutatni valamit. Maradj itt mindjárt jövök.
    - Okés.
Gyorsan felszaladtam a gitáromért.
    - Már itt is vagyok.
    - Hát az meg?
    - Most mutatok valamit amiről eddig lemaradtál.
    - Juuuuuj, na erre kíváncsi leszek. Mit énekelsz?
    - James Arthur - Recovery.
Miközben énekeltem úgy érzem, hogy majd szét szakad mindenem, de nem adhatom fel és nem láthatnak sírni. Ha valamit haragból és meggondolatlanságból követek el az nem én lennék. Szeretnék kigyógyulni ebből és újra megtervezni és meghatározni, ahogy ez a dal is mondja.
    - Na tetszett?
    - Nagyon jó volt Z. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hangod van és így tudsz énekelni. Ekkora beleéléssel és ilyen átadással. Büszke vagyok rád, és a szüleid is azok lennének, ha meghallanának így énekelni.
     - A következő a zongora lesz. Nagyon szeretnék megtanulni zongorázni is, hisz rengeteg olyan dal van amit leginkább vagy legjobban azzal tudnék elénekelni. Mindjárt mutatok egy képet, hogy milyen zongorát szeretnék. Ez az.
     - Különleges egy kicsit amiatt, hogy fehér és nagyon szép is.
     - Igen, éppen ezért választottam, mert kicsit különleges és a fehér zongora mögött sokkal jobban biztonságban érzem magamat. Olyan, mintha a szüleim még mindig itt lennének velem.
     - Ők is zongoráztak?
     - Csak anya és neki is fehér zongorája volt. Apa pedig gitározott. Ezért választottam ezt a két hangszert, mert így legalább egy részük velem marad.
     - Megtanítasz majd gitározni?
     - Persze, de csak akkor ha itt és most elénekelsz nekem valamit.
     - Mit?
     - Carl Espen.
     - A közös dalunkat?
     - De még mennyire.
     - Akkor kapcsold be.
Amikor énekel nekem, valami hihetetlen érzés. Úgy tud énekelni, mint ahogyan anyukám énekelt régen. Teljese egyforma hangjuk van. Mindig megnyugszom ha énekel vagy ha együtt énekelünk. Ezt a dalt azért mondjuk a közös dalunknak, mert amikor meghaltak a szüleim egyszer elénekelte ezt a dalt és utána mindig együtt énekeltük, amikor olyan dolog történik. Igazából ez a dal egy olyan emberről szól akiben mint a cím is elárulja egy csendes vihar van, ami egyszer megfog mutatkozni, de arra vár, hogy valaki rátaláljon (egy otthonra, egy biztos pontra) és tudja, hogy ő odatartozik. Bármeddig várna, akár élete végéig csakhogy rátaláljon valaki és ne legyen egyedül és akkor majd lecsendesedik benne az ő csendes vihara. Szerintem egy csodás dal és a mondanivalója is rengeteg embert érint akik ugyan így éreznek, de lehet, hogy nem tudják ezt kiadni magukból. Mikor meghaltak a szüleim és ideköltöztünk, ezt a dalt tanultam meg legelsőnek eljátszani a gitáron és ezt a dalt fogom megtanulni legelőször eljátszani majd a zongorán is.
 Miután együtt végig énekeltük ezt a dalt, egyikünknek sem kellett szólnia a másikhoz, mert tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk és csak megöleltük egymást. Míg zuhanyoztam, vagyis égettem a hátamat a forró vízzel, csak arra a képre tudtam gondolni. A hétvégénk elég csendesen telt. Nem szándékoztam túl sokat beszélni. Ha kérdeztek valamit válaszoltam és nagyjából ennyiben kimerítettem a hétvégémet. Hétfő reggel érkeztek az Erikáék (Ildi szülei : Erika és Feri). Még aznap be íratták a suliba, és direkt beszéltünk Bárdossy dirivel, hogy had járjon a mi osztályunkba és mivel olyan a tanulmányi eredményünk és hozzá teszek az iskola hírnevéhez, így szó nélkül engedélyt kaptunk rá. Megkapta a könyveit is és holnap már jöhetett suliba.

(Persze azt nem is kell mondanom, hogy amikor ott volt nálunk, Murder megállás nélkül nem hagyta békén. Egyfolytában rajtunk lógott. Még jó, hogy ma volt nekik kutyasuli, ott legalább letudta vezetni a felesleges energiáját és miután haza értünk befeküdt az ágyamba és másnap reggelig fel sem kelt. Mióta megvan Murder reggelente nem kell a nagyinak keltenie, mert Murder idő előtt öt perccel mindig megnyalogatja az arcomat, hogy keljek fel és reggeli után vigyem ki pisilni. Nagyon okos kutya, és még a suli is rásegít. Nagyon könnyű dolgom van vele. Először sok gondom volt vele míg nem járt suliba, de így már nincs túl sok. Nagy felelősség egy kutya és úgy érzem, hogy jól megbirkózom vele. Egész nap én vagyok vele, kivéve akkor amikor suliban vagyok ,mert akkor a Mimiék figyelnek rá, de az sem megerőltető mert csak 5-10 percet kell vele játszani óránként a maradék időben meg elfoglalja magát és engem vár, hogy mikor jövök haza. Nagyon szeretem a kis szarost!! )